Egy másik fürdői masszőrnél. (folytatás 4)

Mivel a fiatal sráccal együtt távoztunk, mert a masszőr srác még maradt rendet tenni magunk után, így kint a fürdő előtt a srác elém perdült és szemtelenül végigmérve megjegyezte:

1. Kinézek belőled legalább még egy menetet, ha Te is benne vagy. Itt lakom nem messze, ha van merszed és főleg kedved, gyere fel és abszolválhatjuk is már. – mondta.
2. Benne vagyok, de benned is leszek! – figyelmeztettem a következményekre, amin csak nevetett és már fogta is a kezemet és húzott Maga után.
3. Várj, hékás, ne ilyen hevesen! Én kerékpárral vagyok, azt nem hagyom itt. – mutattam rá.
4. Pedig jól tennéd, mert itt szem előtt van s én meg nem lakom messze innen, tőlem is idelátunk majd. Gyere gyalog! – bíztatott és ráálltam.

Tényleg nem mentünk messze, és a ház, ami előtt megálltunk ismerős volt. Felmutatott a harmadik emeletre, hogy ott a kéglije. Szép, nagy lakás volt ugyan, de nem ott estünk egymásnak, hanem kimentünk a lakásból, s a lépcsőházban tovább mentünk egy lezárt ajtón át, fel a tetőre és ott estünk csak egymásnak. (Persze az ajtót visszazárta utánunk és a táblát is elfordította: - Foglalt!)

Fent a tetőn jöttem rá, hogy régebben én már voltam itt, ezen a tetőn, egy másik sráccal, akit szintén a fürdőben ismertem meg.

Így hát már ismerősen mozogtam és miután levetkőztünk, ami nem volt hosszadalmas cselekedet, hiszen csak a sportnadrág és póló röpült rólunk, már ott is álltunk, s tényleg már „álltunk, mereven” egymás előtt, de nem sokáig. Mert s régi emlékek alapján hamar kikaptam a közeli ládából pár csuklóbilincset és már döntöttem is le a meglepetten nézett srácot a műfűre és bilincseltem össze a csuklóit egymáshoz, miután feltettem a bőr bilincseket a csuklóira. (Szerencsére nem nagyon ellenkezett, így könnyen és gyorsan ment.)

1. Nem is tudtam Uram, hogy nem csak kanos vagy, de gyakorlott mester is, mert erre utal a mozgásod. Mi a terved velem? Nem csak megbaszni akarsz, hanem kicsit elszórakozni velem? – incselkedett szemtelenül a srác.
2. Majd mindjárt megtudod, ne légy kíváncsi! – utasítottam és folytattam: - akkor beszélsz, ha kérdeztelek! Itt én kérdezek, nem Te! Capiso?
3. Igenis, Uram! Értettem. – válaszolta a srác.

És az előbbiekért is már kapott egy taslit, amin meg is lepődött, mert gondolom nem nézte ki belőlem. De nem csak ennyi volt a büntetése a kérdéseiért, hanem még következett a cbt is, ami annyit tett, hogy a hinta függőeges oszlopához rögzítettem a csuklóbilincseinél fogva egy karabinerrel és már markomban is volt a mereven előre álló farka, de a csüngő golyói is és azokat összeszorítva csavargattam, húzogattam azokat, miközben a másik tenyeremmel a megfeszült tökeire ütöttem nagyokat. Sziszegett is tisztességesen ettől.

Majd már kicsit szétrugdaltam a lábait nagyobb terpeszbe és kicsit távolabb lépve, alulról felfelé ütöttem meg a tökeit a tenyeremmel, később már távolabb lépve – kimérve – a lábammal is betaláltam ugyanoda. Most volt csak sziszegés, vonaglás.

Végre megszólalt:

1. Teljesen használhatatlanná akarja tenni Uram a sok lövetűmet? – szemtelenkedett.
2. Igen, az a célom! Nem azt mondtam, hogy Te fogod élvezni az ittenieket, hanem én. És a végén az, hogy szétbaszom a seggedet, annak nem akadálya, amit most kapsz. – feleltem neki.

A srác elkenődött ezeket hallva, mert ő azt gondolhatta, hogy kicsit ugyan elkapom, de utána jön a kellemesebb megbaszása.

Így is lett.

Nem sokáig gyötörtem már a farkát és tökeit, de úgy kikötve, állva mélyedtem el benne, tűztem a dárdámra és nem mondom, hogy nagyon kényelmes volt e póz, de ki lehetett bírni.

A srác is bírta, sőt élvezte is.

Nem is kellett sokat besegíteni a kézimunkával, már robbant is és rendesen beterítette a műfűvel a magjaival, míg én is tettem hozzá, de az a hátára ment.

Leoldoztam, együtt rendet tettünk és felöltözve eljöttem.

(vége)