Laura - találkozás 1.rész

Pár levélváltás után egy belvárosi étteremtől nem messze találkoztunk Laurával. Elfogadta a vacsorameghívást, a helyet viszont Ő valasztotta, természetesen egy forgalmas és elég drága helyet a körút mellett. Taxival érkezett, a találkozóra, ahogy az autó megállt egyből észrevettem és Ő is kiszúrt. Odaléptem kinyitottam az ajtót és kifizettem a fuvart. Elégedetten mosolygott, kezdetnek nem rossz...

Csodálatosan nézett ki, tökéletes alakja volt, és brutálisan jó feneke a testhezálló ruhában, alig bírtam levenni róla a szemem. Ezt is észrevette... Mosolyogva megkérdezte:

- Szeretnéd már most kinyalni a seggem vagy kibírod a vacsorát és egy kis beszélgetést?

Elpirultam, de összeszedtem magam és mosolyogva válaszoltam:

- Másra se vágyok, de azt hiszem ki fogom bírni!

- Úgy érted ki fogom bírni Úrnom?

- Igen, úgy értettem, elnézését kérem Úrnőm!

- Jó! Térdelj le, úgy kérj elnézést, és csókold meg a csizmám. Majd legközelebb odafigyelsz, hogy megadd a kellő tiszteletet.

Hát elég gyorsan eljutottunk egy kis nyilvános alázásig, de nem sokat tétováztam, megtettem.

- Helyes, most már mehetünk - mondta. Akarom élőben, is hallani tőled amiket írtál.

Leültünk, zavarban voltam, dícsérni kezdtem Úrnőmet, áradoztam a szépségéről. Majd amikor jött a pincér rendelt Magának egy jó fajta vörösbort és egy steaket, nekem pedig egy vizet és csirkesalátát mosolyogva...

A pincér elment, rám nézett és azt mondta:

- Kezdhetetsz könyörögni, hogy a szolgám lehess...

- Köszönöm gyönyörűséges Úrnőm a lehetőséget, hogy elfogadta a meghívásomat. Ahogy korábban is írtam, szeretném, ha a szolgája lehetnék 24/7 ben, ha a jövőben kedvére verne, használna és alázna. Ahogy írtam is, egy olyan kapcsolatot szeretnék, amiben Úrnőm bármit megtehet, és engem csicskájaként használ, és teljesen szabad akarat nélkül tart mint a szolgáját.

- És azzal tisztában vagy, hogy soha nem fogunk dugni, és, hogy a hátralevő életed pórázon, pluggal a seggedben, erényövben, és nyalással töltöd?

-Igen Úrnőm.

- Akkor jó... Majd egy gúnyos és elégedett mosollyal az arcán, egy laza mozdulattal kiöntötte a vizemet az asztalunk mellett lévő növényre, az üres poharat az asztal alatt, a terítő takarásában telepisilte és visszaadta nekem. Nem volt feltűnő, de ha valaki nézett biztosan látta.

- Erre koccinthatunk csicskám!

Folyt. köv!