Valóságból álom - első rész tagolt

Először az irodába vezettelek be. Hellyel, itallal kínállak. Üdítőt kérsz. Várok, amíg iszol. Csend van és még sincs. Belülről jön a zaj. A torkomban ver a szívem és a fülemben dobol. Nem akarok nagyot nyelni, inkább köszörülök egyet a torkomon.

- Nos, felkészültél? Elkezdhetjük?

- Igen.

- Rendben, akkor kezdődjön az első közös hétvégénk! Most kimegyek néhány percre. Mire visszajövök, arra a székre hajtogasd össze minden ruhádat, ami rajtad van. A cselekmény korunkban játszódik, valahol egy rabszolgatartó világban. Szereped szerint a faludat szakadár hordák kirabolták. Téged több helyi lánnyal együtt elhurcoltak, majd eladtak benneteket egy távoli rabszolgapiacon. Ott szemelt ki a beszerzőm, aki alkalmasnak talált arra, hogy megvegyen a részemre. Én, akkor pillantalak meg először, amikor belépek azon az ajtón. Szeretném, ha a szék mellett állnál, vállszéllességű terpeszben, derekad mögött összefont karokkal, lehajtott fejjel. Ha kérdezek valamit, olyan választ adhatsz, amelyet legjobbnak találsz a szerepedhez, de a folytatásban következetesnek kell lenned. Tehát, ha egyszer azt mondtad, hogy árva vagy, akkor később nem hivatkozhatsz az aggódó szüleidre. A többit majd meglátod. Megértetted?

- Igen.

- Van kérdésed?

- Nincsen.

- Jól van, akkor mindkettőnknek sok szerencsét kívánok! - fejeztem be erőltetett nyugalommal, majd elhagytam a szobát.

Ólomlábakon teltek a percek. Nem csak azért, mert még nem láttam a testedet ruhátlanul, inkább azért, mert sorra bevillantak a megismerkedésünk intim pillanatai és zsibbadó bizsergéssel töltötték meg tagjaimat az emlékek. Az, ahogy egyszer csak - midőn a majdani piercingeddel kapcsolatban azt találtam mondani, hogy ha én lennék a gazdád, az elsőt a mellbimbódba kapnád - minden előzmény nélkül - azt válaszoltad, hogy "Te leszel a Gazdám! Csak tőled függ!" Akkor úgy gondoltam, hogy nem lehet ennél szebb és izgatóbb szavakat kapni plátói levélben, de később, többször is bizonyítottad, hogy nagyon is tévedek. Még nem is találkoztunk, nem is hallottam a hangodat, amikor már tudtam, éreztem, hogy Te vagy az, akire mindig vártam. Akiről ismeretlenül is tudtam, hogy létezik, mert ha én létezem, olyannak is lennie kell, aki harmonikus velem, akivel egymást kiegészítjük, és együtt egészet alkotva többek vagyunk, mint két fél. A testalkatod nem volt álmaim ideálja, de a lelked, mint mindent elsöprő izésformáló hatalom - játszi könnyedséggel és - elemi erővel változtatott meg mindent. Midőn fénykép fényképet követett, idővel nem értettem, hogyan tetszhetett korábban más is, mint a most érkezett képeken MINDEN!

Személyes tered tündöklő sugárzása, varázsütéssel tette etalonná minden porcikádat, ahogy titkos vágyaid, szubságod mélységét feltártad előttem. Udvarlásom lelkedet tapogató, óvatos kopogtatására, katlanként nyílt meg vágyaid tárháza. Olyan fokú odaadottsági vágy mélységit tárva fel előttem, amelyek létét, talán csak tudatalattimban eltemetve reméltem létezni. Csodálattól szédülten zuhantam bele, mégis a fellegekben éreztem magam. És, most nálam vagy, enyémnek mondod magad, s dédelgetett álmaink valóra váltását megkötés nélkül helyezted kezembe. Megkötés nélkül? Nem teljesen. Szolgalelkű nőre vágytam, most mégis Te vagy feloldva minden döntés és felelősség súlya alól, s én vagyok megkötve általuk: a rabszolgám rabja lettem! Minden gondolatom körülötted forog, s minden vágyam, hogy óvjalak, védjelek, játszhassak veled, boldognak lássalak. Szabadon dönthetek sorsodról, szenvedésedről, nevelésedről, megszabhatom orgazmusodat és önmagam adhatom szépítés nélkül úgy, ahogy senki más nem ismer. Mégis remegő térdekkel, pirosló arccal, égő fülekkel állok az éden kapujában, mint egy szűz kamasz az első lányos éjszakán.

Kezemet a kilincsre helyeztem és színlelt határozottsággal nyitottam be a boldogságillatú jövő ajtaján.

Amikor beléptem, meglepődtem kissé, hogy az íróasztallal szemben, az ajtónak háttal állsz. Bár gondoltam rá, ez nem szerepelt a kéréseim között, hiszen így még sanda pillantással sem tudnád kifürkészni, hogy mit rejtegethet számodra a jövő. Gesztusodat jóleső mosollyal nyugtáztam. Nem, mint a meggondolatlanság jelét, az fel sem merült. Hanem, mint a mély bizalom tudatos ajándékát. Már kapizsgálom egy ideje, hogy a reakcióidat tekintve, jó értelemben véve mondható el, hogy semmi nem számolható ki határozott pontossággal és semmilyen változtatás nem teljesen véletlen. Gesztusodat bóknak vettem, de mire elléptem melletted, az arcomon - remélhetőleg - nyoma sem volt örömnek, vagy elégedettségnek. Inkább szigorú, de legalábbis kifürkészhetetlen arcot igyekeztem vágni. Leültem az asztalhoz és nem törődve Veled, elfoglaltan papírokat kezdtem rendezgetni. Kis idő múlva nem bírtam tovább és felpillantottam.

- Szóval, te vagy az új lány? A szállítóleveleden az áll, hogy jól beszéled a nyelvünket. Igaz ez?

- Igen.

- Mostantól: Igen, gazdám! Megértetted?

- Igen... Gazdám! - Még bele is tud pirulni a ribanc, imádom!

- Jól van, de máskor ne hibázz. Most lassan fordulj teljesen körbe. Köszönöm! Kulcsold a kezedet a tarkódra és nézz egyenesen előre. Terpesz marad! Húzd ki magad jobban, hadd lássalak rendesen!

Felkeltem és lassan szemlélődve többször körbejártam. Alaposan megnéztem, szemem áhítatos gyönyörrel itta a látványt. Valamivel több, mint tíz centivel volt alacsonyabb nálam. Hátközépig érő, középbarna haja egyenesszálú, hullámmentes és fényes. Frufruja a szemöldökét még takarva, de egyenesen van levágva. Kislányosan bájos, jól áll neki a gombafrizura. Hátul - kecses füleit szabadon hagyva - egyetlen lófarokban van összefogva. Orra egyenes ívű, csinos, cimpái érzékiek. Szája pajkos, játékos, barátságos és vidám tekintetet kölcsönöz arcának, egész lényének. Felül keskenyebbek az ajkai, enyhe szív alakot formálva futnak össze az orra alatt. Szájzugában egy-egy apró mosolyránc húzódik huncutul. Alsó ajka húsosabb, lágysága izgató. Arca sminkmentes, ahogyan kértem. Kék szemei tiszta, egyenes tekintettel, várakozóan és félelemmentesen néznek a Világra. Sugárzik belőlük az értelem, érdeklődés és az is meglátszik, hogy nem mindig volt a sors kegyeltje: nem megtörtek, de a naivságnak már nyoma sincs bennük. Álla keskeny, ovális arcának nemességet kölcsönző lezárására. Kecses, hosszú nyaka nyakőrvért kiált. Talán a vállai erősebbek és felkarja húsosabb kissé, mint indokolt, de azt hiszem, ezt a körülményt szexepilként fogom szeretni. Magyaros rózsamotívumok és nonfiguratív kötőelemek tetoválásai díszítik mindkét karját. Az egyik rózsája pirosra van színezve. Mellei közepesen nagyok. Akkorák, hogy nem lehet az egészet egy tenyérben átfogva megmarkolni. Talán már nem olyan feszesek, mint húszéves korában, de szépen dacolnak a gravitációval, ruganyosnak tetszenek és peckes bimbói enyhe széttartásban, hívogatóan néznek előre. Lágy ívű csípő, gömbölyded vonalak mindenfelé. Nem kövérkés amilyennek ő látja magát, egyáltalán nem - hanem diszkréten húsos, finom, minden ízében nőies és mérnökien arányos. Feneke feszes, farpofái nincsenek megereszkedve. Van egy kis hasa, de éppen csak annyi, hogy mennyei lesz majd markolászni, csipkedni és korholni érte. Szeméremdombja finom vonalú, Lábai egyenesek, párhuzamosak, arányosak. Combjai ívek nélküli egyenes vonalban keskenyednek a térdéig. Lábfeje izgatóan formás.

Miután éhes szemem alaposan jóllakattam, vágytól bizsergő ujjaimra került a sor. Megálltam mögötte és bal kezem két ujjával, pillekönnyű, de a csiklandozásnál erősebb érintéssel megérintettem összekulcsolt csuklói alatt a nyakát, majd végigcsúsztattam a vállán és az oldalán keresztül, le a fenekéig. Lassan, komótosan, mintha ecsettel festené le vonalait az ember. Hűvös bőre parázsként égetett. A fenekénél járva jól belemarkoltam úgy, hogy kissé a körmeimet is érezze. Semmi reakció. Ezért a másik kezemmel előre nyúltam és tenyeremből kelyhet formálva alulról megemeltem a jobb mellét úgy, hogy közben két ujjammal összecsippentettem a mellbimbóját és morzsolgatás nélkül, óvatosan fokoztam a szorítást, míg végül, egy halk felszisszenés utáni elfolytott sóhaj nyugtázta a tetszést. Jól nyeli a fájdalmat - állapítottam meg.

Szó nélkül visszaültem a helyemre. Rövid hatásszünetet követően, elégedetlenül csóváltam meg a fejem.

- Az orrod nagy, a szemeid kissé bociszerűek, hasas is vagy, valahogy nem tudom hová tette a szemét az intézőm, hogy téged mert elém hozatni. A bőröd sem szűz, mik ezek a krikszkrakszok a karodon, mi? Valami törzsi szimbóleum?

Szavaim nyomán némi pirosság futott át az arcán.

- Azok rózsák Gazduram, a hűség és odaadás virágai.

- Hűség? Hűségről beszélsz? Hány faszt is látott vendégül a pinád, százat?

- Kettőt, Gazdám.

- Te, ne hazudj nekem, mert megjárod! Miféle kettőt?

- Az első a vőlegényem volt, akivel az ostrom hírére elhatároztuk, hogy egymáséi leszünk, mielőtt meg kell halnunk. Második a falu elfoglalásakor az a katona volt, aki megerőszakolt miután megölte a vőlegényemet. - Szinte habozás nélkül felelt és majdnem megsajnáltam, annyira élethűen hangzott a váratlan válasz.

- Az mindegy, ribanc lettél, számomra értéktelen! Pfuj, micsoda fertő! De, ha már itt vagy, kutyának talán jó leszel. Ne mozdulj, amíg vissza nem jövök! – Szóltam röviden, azzal magára hagytam. (folyt. köv.)