A meglapetés szolgálat

A meglepetés szolgálat
(pár napja történt)

Kutyuskám dolgozott aznap, én nem, szabin vagyok.
Így volt időm végig gondolni…
Valójában hiába játszadoztam vele pár napja is, mégsem érzem azt a lelki kielégülést, mint kellene, amint mindig szoktam.
Vajon miért…?

Hiszen fontos Ő nekem.
A magánéletben a férjem is, ezen felül a szolgám, régóta.
Mint férjemet nagyon szeretem, számomra Ő a „nagy Ő”.
Szolgaként is épp megfelelő számomra.
Eszes, alázatos, odaadó, és mazo is, nemcsak sub.
Új honlapot, és közös regisztrációt készítettem magamnak – s kicsit neki is, jutalom (vagy karácsonyi ajándékként akár)gyanánt a napokban, az előzőket megszüntettem.
Így lettünk Holdfény: M_Monika és zs kutyus helyett.
Hogy miért ajándék-jutalomként…?
Sokat tett érte, hogy férjem, és állandó szolgám lehessen,maradjon: egy életre.

Ám nyilvánvaló, hogy ez nem azt jelenti, most már leülhet a babérjaira!!
Ahogy azt sem, hogy ő lesz az egyetlen szolgám.
Viszont számomra ő olyan: mint az egyik kedvenc filmemben az egyik főszereplő taita a rabszolga.
Nem egyetlen, de kiváltságos! (a film címe: a hetedik tekercs)
Ezt azért ő is tudja természetesen.

Ezért nem értettem magam… miért nem éreztem legutóbb azt, amit szoktam…
Hiszen megtett mindent, ami tőle telik, tetszett a játék, amit összeraktam magamnak, és fizikailag is kielégültem utána, nem kicsit.

Csendben bevallottam magamnak; kivételesen lehet ez az én hibám is, hiszen ünnepek lévén fáradtabb voltam, lehet nem is voltam annyira nyitott rá, mint szoktam.
Hiszen a Domina is ember, és nő is...

Arra jutottam: hogy kicsit felpezsdítem magamnak a szolgálatát!

Ezért felhívtam őt napközben, munka közben, a következővel:
- Este meglepetés vár rád, kb. este 8 felé. Készülj, kirándulni megyünk!
Válasza:
- De hát… fagy odakint, és este meg végképp... Hova megyünk?- kérdezte.
Én:
- Nem hiszem, hogy időjárás-jelentést kértem volna tőled, hanem KÖZÖLTEM, hogy megyünk, s hogy hova? Nos, az erdőbe.
Válasza:
- Igen, iiigen, izé, ért… értem… rendben van, sietek nagyon hazafelé…
Nem bírtam ki, belenevettem, nem kicsit gonoszul a telefonba:
- Hol a hangod? Dadogsz, remeg a hangod… valami bajod van kutyuska?

Letettem a választ meg sem várva.
Tudtam, nincs egyedül, hiszen a munkahelyén van, ezért nem szóltam rá:
- Mi az, hogy értem, miért nem értettem??

Ezek után, ha keresett, már nem vettem fel a telefont.
Nyilván akkor próbált hívni, mikor tudott volna nyugodtan beszélni.

Hazaért.
Vacsorázott, és az esti átlag dolgok is lezajlottak.

Én már nagyon vártam, mikor tudunk indulni…
persze ő erről semmit mit sem tudott, hiszen jeges nyugalmat árasztottam felé. ;)
Nem köszönhetett, nem adtam rá alkalmat.
Egyáltalán nem volt kapcsolat közöttünk estig, hiába jött haza.

S eljött az idő!

Átöltöztem, hosszúszárú piros lakk csizma (most épp a kedvencem), bársony fekete szoknya, csipkés melltartó és bugyi fekete, és bunda.
+ a táskám: benne pálca, bilincs, kötél, nyakörv.
Más most nem fog kelleni.

Bementem a szobába hozzá, és ráripakodtam:
- Öltözni!! Nem vehetsz farmert, alsógatyát!
Edzőt vegyél fel, és bakancsot, és dzsekit!!!
Igyekezz az autót előre melegíteni, mire kimegyek! Ajtót nyitsz, ezt gondolom, mondani sem kell!!
- Igenis… Úrnőm. (alig hallottam a hangját :) )

Mire kimentem utána, és ajtót nyitott, beültem: az autó már kellemesen meleg volt.

Elindultunk.
Navigáltam, mikor merre menjünk.
Tudtam ezt utálja: mármint ha nem tudja előre, hogy merre kell mennie.
Leszarom. :)
Felértünk az erdőbe.

- Szállj ki, nyiss ajtót nekem, segíts ki, fogd és hozd a táskámat, nem nézhetsz rám, nem ugatsz, ha nem kérdezlek, és lehajtott fejjel gyere utánam!! – mondtam neki.
- Igenis Úrnőm…- jött a halk válasz.
Imádom, mikor ilyen reszketős a hangja! Teljesen beindít!!!
Mentünk egy ideig előre, be az erdőbe, elég mélyen. Tudtam, hogy ezen a részen senki nem jár télen, pláne nem fagypont körüli hőmérséklet mellett.
Letértem az útról.
Még beljebb mentünk, amikor kiszúrtam egy fát.

- Állj meg! Tedd le a táskámat! Áll oda a fához, de nem szorosan!
Meg sem mert szólalni, de láttam, remeg a keze. Tetszik, amikor ennyire ideges, mert nem tudja mi lesz, mi következik.
Mire megtette amit mondtam a bilincs már a kezemben volt,kötelek kiszedve.
- Fordulj felém!
Letoltam a gatyáját, mindkettőt, és odafordítottam a fához.
- Öleld át a fát!
Amint ez megtörtént odabilincseltem a kezeit egymáshoz, a lábait meg összekötöztem egymással, plusz a fával..a dzsekit a derekára rögzitettem a kötéllel.
- Most büntetést fogsz kapni, mert rinyáltál legutóbb!
Jah és mert épp ehhez van kedvem, ugyanis szeretem a segged, főleg, ha hurkás!
Hangosan számolsz, 10esével!
Ezt leszamitva kussolsz!
- 10…20…30…40…50…60…70…80…90…100…
Ekkor levettem, és betömtem a száját a bugyimmal, mert már eléggé nyafogós volt a hangja, és ezt utálom!!
- Tovább! (hadd kínlódjon a beszéddel!)
- Hklkkhmh…kkkhmmhm…hklklmhmmh…
Eloldoztam.
- Öltözz fel, de mint a villám!!
A bugyi marad a szádban, és takarodj a kocsihoz a táskával, és nyisd az ajtót!! - mondtam.
Beültünk.
- indulj visszafelé!
Hazaértünk.
- Bugyit kiveszed, elteszed, és mész ajtót nyitsz, és takarodj befelé!
Bementünk.
- Vetkőzz, és hozz forralt bort két pohárban!!
Tette, amit parancsoltam… s lám…
- Szolga, csak nem áll a farkad!! Kaptál rá engedélyt??
- Nem… Úrnőm… bocsásson meg…- jött a válasz
Ezért még büntetés lesz.
- Add ide a poharamat, és idd meg a borodat szarházi!
- Igenis, köszönöm szépen Úrnőm…
Megitta, és amint letette a poharat:
a pálcámmal rácsaptam a farkára.
- Csak hogy tudd, mikor állhat!!
Ideje lenne már megtanulnod rabszolga!!
Most pedig tisztára nyalod a csizmámat, mindenhol!
(Egész ügyes volt, és lelkes :) ez tetszik!)
- Mivel szép fényesre nyaltad, így feljebb is jöhetsz!
Miután kielégített; (ebben mindig ügyes volt, s még soha nem találtam kivetni valót)
Közöltem:
- Nem fogsz kielégülni ma!
Mi több most napokig nem fogsz!
Csak hogy tudd, és észben tartsd, hol is a helyed, hogy nincs akaratod, ha szolgálsz engem, még a farkadat, és az orgazmusodat sem te irányítod soha!
Most rakj rendet, és takarodj fürdeni, aludni!

Így is lett.
S én is azt éreztem, megint; amit kell, amit szoktam. ;)

Kedves kolleginák :)
Hiába vagyunk jó Dominák, néha jót tesz egy kis környezetváltozás ;)
Üdv Lady M