A szolga titkos vàgya (X)

A szolga titkos vágya

Szívem rabja lett a fényed,

királynőm, sápadt éjben.

Egy pillantásod, s lángra gyúlok,

vágyam tengerében hullok.

Nem érinthetem, tilt a kor,

de képzeletben csókod forr.

Álmomban bőröd selyme hív,

szívem testemmel összeív.

Kezem remeg, ha közel jársz,

szívem szólna, de hallgatás.

Vágyam láncát titkon hordom,

csókok illatát megőrzöm.

Szolga vagyok, te trónus fénye,

mégis bennem lángolsz éjre.

S ha nem érhetlek soha, mégis

vágyam benned örök, égig.

Éjben őrzöm vágyam tüzét,

királynőm, tiltott szívem hitét.

Szolga vagyok, te a trón fénye,

mégis benned ég a végzetem lénye.

Tekinteted villám, mely sújt,

szívemben börtön, vágyam fut.

Ha szólhatnék, fejem veszne,

mégis csókolna képzeletben.

Érintésed átok lenne,

mégis lelkem hozzád menne.

Szerelmem bűn, sötét halál,

mégis forró, lázadó nyilallás.

Nem enyém lehetsz, tudom jól,

mégis sóvárgom minden szóból.

Ha elbukom is, vállalom,

mert benned él

Szolga szívem titkot hord,

bűnös vágyat, tiltott szót.

Királynőm, minden álmom,

égő lángod nem találom.

Éjben sóhaj, vérben fény,

vágyam szakad, nem remény.

Egy pillantás, halálpecsét,

sorsom vége benned ég.

Őrök karja vasba zár,

mert szívem túl sokat kívánt.

Vágyaimért fejem hull,

szerelemért ítélet dúl.

Vérpadon is téged látlak,

szívem benned ég, királynőm.

Halálom a csókod ára,

öröklétben tiéd leszek, örökkön.

Lánc csörög az éj falán,

szívem vágyad oltárán.

Tiltott asszony, koronás,

érted lelkem kárhozást.

Trónusodra nézni bűn,

mégis lángolsz álmim tűn.

Szentek átka rám kiált,

vágyam vérbe fojt halált.

Őrök hurcolnak a térre,

néped gúnyja sírkövemre.

Kard emelkedik felettem,

mégis csókod keres bennem.

Fekete ég, harang zúg,

vérem forró, vágyam múlt.

Halál árnyán vallom még:

benned ég a végítélet.

Láncok árnya fogva tart,

szívem benned ég, szakad.

Tiltott asszony, koronás,

érted hordok száz igát.

Éjben sóhaj, titkos láz,

szolga-vágy, mi sose gyász.

Trónusodra nézni félek,

mégis benned él reményem.

Őrök szeme rám nem lát,

szívem rejti vágya számát.

Csókod képét álmaim,

őrzöm, mint a szentek kínjait.

Nem halál lesz végzetem,

hanem kínzó életem.

Élni úgy, hogy vágy hevít –

örök tűz, mi el nem hűl itt.

Szeretnéd,