Pokoli lecke

Andi pályakezdőként kezdett el dolgozni mint könyvelő egy nagyvárosi multinál, Andi vidékről érkezett és ez a külsején is megmutatkozott, idejét múlt a frizurája, ruhái sem az aktuális divatnak volt megfelelő, mind ezen felül még szemüveges volt, persze a szemüvegkeret szintén nem volt divatos és fogszabályozója is volt neki. A férfi kollegák sajnos folyamatosan cikizték a külseje miatt, összebeszéltek a háta mögött, Máté közölük kiemelkedett ebből a szempontból.

Azt nem tudták Andiról, hogy középiskolás kora óta mutat érdeklődést a BDSM irányába, nagyon sokat olvasott, tájékozódott a témában és némi tapasztalata is volt neki, Andinak domináns vágyai voltak. Már a cégnél dolgozott lassan 1 éve, a cikizéseket a férfi kollégák nem hagyták abba, még mindig Máté vitte a prímet, de Andi próbált nem foglalkozni velük. Eljött az ideje annak, hogy lekerüljön a fogszabályozó illetve Andi is érezte, hogy kilóg a sorból a külseje miatt ezért felkeresett egy stílus tanácsadót. Segített neki új ruhák vásárlásában, új szemüvegkeretet vettek és Andi felkeresett egy mesterfodrászt is. A végeredmény elképesztő lett és amikor Andi a következő hétfőn bement az irodába és a kollegák teljesen ledöbbentek az új külseje miatt, a férfi kollegák szép lassan elkezdték abbahagyni a folyamatos cikizéseket, sőt némelyek már flörtölni kezdtek vele. Máté, aki eddig a legerőteljesebben cikizte, szintén ebbe a csoportba találkozott, most már folyamatosan próbálkozott nála, többször próbálta Andit vacsorára hívni. Andinak tetszett Máté mint férfi és imponált neki a folyamatos próbálkozása, de az sem felejtette el, hogy az „átalakulása” előtt mennyire sokat cikizte, ezért úgy döntött kap egy esélyt és elmegy vele vacsorázni, viszont megkapja hozzá a „pokoli” leckét is, ahogyan ő azt a kicsit agyában kigondolta.

-Figyelj ide Máté, kapsz egy esélyt tőlem, viszont vacsora után egy kis leckét is hozzá a sok cikizés miatt. Mennyire vagy bevállalós fiú, szereted az extrémebb játékokat? De ha bevállalod utána nincs visszaút….

-Köszönöm Andi a lehetőséget, és bocsánat a sok cikizés után, kicsit hülye voltam. Persze bevállalom, nem fogsz bennem csalódni.

Máténak esze ágában sem volt azt feltételezni, hogy Andi valójában egy domina és most az ő büntetése fog következni a vacsora után, de valójában azt sem tudta Andi milyen leckét eszelt ki és készen állt végig csinálni.

A vacsora után Andi magabiztos mosollyal szállt be Máté mellé a taxiba. Nem árulta el hova mennek, csak egy címet diktált a sofőrnek. Máté próbált kérdezősködni, de Andi mindig csak annyit felelt:

– Türelem, mindent a maga idejében.

A taxi egy külvárosi, ipari hangulatú utcában állt meg. A ház kívülről jellegtelen volt, de amikor Andi kinyitotta a masszív ajtót, fémes csattanás és mélyen rezonáló félhomály fogadta őket. A falakon láncok, bőrhevederek, szokatlan formájú bútorok sorakoztak – Andi pedig láthatóan otthon érezte magát.

– Ez az én kis meglepetésem – fordult Mátéhoz, miközben lecsatolta a kabátját. – Itt végre kiegyenlíthetjük a számlát.

Máté először zavartan felnevetett, mintha viccnek gondolná a helyzetet, de amikor Andi közelebb lépett hozzá, és határozott mozdulattal megfogta az állát, hirtelen rájött: ez most nem játék. Vagyis nagyon is játék, de nem az a fajta, amire ő számított.

– Te most az enyém leszel – mondta Andi, hangja egyszerre volt lágy és fenyegető. – Úgy, ahogy én akarom. Ha nemet mondasz, most kisétálhatsz. De ha maradsz… akkor vállalod, hogy az én szabályaim szerint játszol.

Máté szíve hevesen vert. A helyzet szürreális volt, mégis furcsa izgalmat érzett. Rövid hallgatás után bólintott.

Andi lassan körbesétált körülötte, mint egy vadász, aki megszemléli a prédáját. Minden lépése azt sugallta: itt ő az úrnő. A levegőben feszültség vibrált, amelyben a vágy és a félelem keveredett.

– Nagyon helyes – suttogta Andi, majd a kezébe vett egy fekete selyemszalagot. – Akkor kezdődjön a leckéd, Máté…

Andi lassan megkötötte Máté csuklóit a selyemszalaggal, majd a falhoz rögzítette. A férfi megfeszült, de nem tiltakozott. Az új helyzet teljesen idegen volt számára: az irodában ő volt az, aki mindig hangosan cikizett és viccelődött, most viszont kiszolgáltatott helyzetben állt Andi előtt.

– Látod, milyen könnyű a szerepek cseréje? – kérdezte Andi halkan, miközben végigsimította ujjait Máté mellkasán. – A múltban te voltál fölényben, most viszont minden az én kezemben van.

Máté elpirult, a torkában rekedt a válasz. Csak bólintott.

– Ez a te első leckéd: engedelmesség. Amíg itt vagy, nem kérdezel, nem viccelődsz, nem magyarázkodsz. Csak figyelsz rám, és engedelmeskedsz. Ha ügyesen teszed, jutalmat kapsz. Ha hibázol… büntetés jár. Világos?

– Igen… – nyögte Máté bizonytalanul.

Andi szeme megvillant, és egy pillanatra közelebb hajolt:

– Nem „igen”… Hanem: Igen, úrnőm. – és Máté arcán elcsattant egy pofon

Máté megijedt, lenyelte a büszkeségét, és halkan megismételte:

– Igen, úrnőm.

Andi elégedett mosollyal hátrált pár lépést. Elővett egy rövid bőrkorbácsot, és lassan végighúzta Máté karján, majd mellkasán. Nem ütött, csak játszott az idegeivel.

– Második lecke: büntetés. Ez nem a fájdalomról szól, hanem arról, hogy megtanuld tisztelni a szabályokat. – Azzal egy gyors, enyhe csapást mért a combjára. Nem volt erős, inkább csak figyelmeztetés. – Ezt kapod minden alkalommal, amikor nem felelsz helyesen, vagy kételkedsz bennem.

Máté összerezzent, de nem tiltakozott. Inkább érezte, hogy a feszültség lassan valami mássá alakul: kíváncsisággá, sőt izgalommá.

Andi közelebb hajolt, és finoman megsimította az arcát.

– És végül: jutalom. Ha engedelmes vagy, ha tisztelsz, akkor gyengédséget kapsz. – Ujjaival végigsimította Máté ajkát, majd közel hajolt, de nem csókolta meg. Csak annyira, hogy érezze a levegő vibrálását kettőjük között. – A jutalom mindig édesebb, ha előtte átélted a fegyelmet.

Máté szemei felcsillantak, egyszerre volt zavarban és lenyűgözve. Rájött, hogy Andi teljesen uralja a helyzetet – és ami a legfurcsább, nem akart kitörni belőle.

Andi lassan leült egy székre Máté elé, majd kézmozdulattal intett neki.

– Térdelj ide.

Máté habozott egy pillanatig, de a szemeiben ott volt már az előző pillanatok alárendeltsége. Lehajtott fejjel engedelmeskedett.

– Ez az. – Andi hangja egyszerre volt szigorú és dicsérő. – Most megkapod a következő leckét: a fegyelmezést.

Egy mozdulattal az ölébe húzta, mintha gyereket akarna rendre inteni. Az első tenyércsapás éles hanggal csattant a ruhán át. Nem volt fájdalmas, inkább megalázó, de éppen ez volt a lényege. Máté teste összerándult, de nem szólt semmit.

– Számold! – adta ki az utasítást Andi.

– Egy… úrnőm.

Újabb csapás.

– Kettő… úrnőm.

A ritmus lassú volt, szinte szertartásos. A szégyen, a feszültség és az engedelmesség együtt alakult valami különös izgalommá Mátéban. Mire az ötödik csapás elhangzott, már nem a fájdalomra figyelt, hanem Andi hangjára, szavainak erejére.

Amikor véget ért, Andi felemelte a férfit az öléből, és a falhoz állította. A táskájából elővett néhány apró, fémből készült csipeszt. Fényük hidegen villant a félhomályban.

– Most megtanulod a türelmet – mondta, miközben lassan rátette az első csipeszt. Nem volt elviselhetetlen érzés, inkább éles, szokatlan nyomás. – Minden csipesz egy emlékeztető: nem te döntesz, hanem én.

Máté felszisszent, de közben furcsa izgalom töltötte el. Ahogy újabb és újabb csipesz került rá, érezte, hogy Andi minden apró mozdulattal még jobban birtokba veszi.

– Jó fiú – suttogta Andi, miközben végzett. – Most már tényleg úgy nézel ki, mint aki az enyém.

Máté lehajtotta a fejét, és halkan, de őszintén mondta:

– Igen, úrnőm.

Andi szeme elégedetten csillogott. Tudta, hogy a játék még csak most kezdődött igazán – és Máté már nem egyszerűen tűri a szerepét, hanem belülről vágyja azt.

Andi elégedetten nézett Mátéra, aki a csipeszek szorításában állt, lehajtott fejjel, mint egy fegyelmezett tanítvány.

– Most jön a neheze – mondta lassan, tagoltan. – Eddig csak ízelítőt kaptál. De ha valóban tanulni akarsz, akkor el kell viselned, hogy próbára teszem az akaraterődet.

Azzal körbejárta, majd a kezébe vette a bőrkorbácsot. Egy pillanatig csak a levegőben csattintotta, hogy a hangja megtöltse a szobát. Máté ösztönösen összerándult, de Andi azonnal rászólt:

– Ne remegjen a tested. Nézz előre, és tartsd magad.

Az első csapás nem volt erős, de elég ahhoz, hogy a férfi felszisszenjen. A második már határozottabb volt, a harmadik pedig még élesebb. Mindegyik után várta a reakciót, és csak akkor szólt:

– Számold.

Máté remegő hangon számolt, de minden alkalommal hozzátette:

– …úrnőm.

A tizedik csapás után Andi megállt, és közel hajolt. Egy pillanatra végigsimította az arcát, szinte gyengéden, majd suttogva szólt:

– Ez a te büntetésed mindazért, amit velem tettél. És tudd: én bármikor felemelhetlek, vagy összezúzhatlak. Ez csak rajtam múlik.

Aztán lassan elkezdte leszedni a csipeszeket, egyesével. Mindegyik eltávolítása újabb apró villanást küldött Máté testén át. Amikor az utolsót is levette, elé állt, és felemelte az állát, hogy a szemébe nézzen.

– Most pedig válaszolj. – Hangja parancsoló volt. – Kihez tartozol?

Máté zihálva, verejtékkel az arcán, de határozottan mondta ki:

– Hozzád, úrnőm.

Andi mosolya diadalittas volt. Megkapta, amit akart: a férfi, aki valaha gúnyolta őt, most már nemcsak engedelmeskedett neki, hanem kimondta a hűség szavait is.

Andi lassan körbejárta a lekötözött férfit, mint egy bíró, aki mérlegeli az ítélet végrehajtását. Szeme komoly volt, a hangja hideg, fegyelmezett.

– Egy évig tűrtem a gúnyolódásodat, Máté. Nem gondolhatod, hogy pár perc alatt letudhatod a tartozásodat. Ez a mai este a te vezeklésed. És addig nem szabadulsz, amíg én úgy nem ítélem.

Máté összeszorította a fogát. Az irodában soha nem gondolta volna, hogy egyszer így áll majd Andi előtt: kiszolgáltatva, bűnbánóan, de valami különös felszabadultsággal a szívében.

Andi felemelte a bőrkorbácsot, és ritmusosan, következetesen kezdte csapni. Nem túl gyorsan, de minden egyes csapás pontosan oda érkezett, ahová szánta. Máté számolt, hangja remegett, de nem hagyta abba.

– Húsz… úrnőm.

– Huszonegy… úrnőm.

A testén égő érzés lassan eggyé vált a belső feszültséggel. Már nem a fájdalom volt a legnehezebb, hanem a teljes alárendeltség.

Amikor Andi megállt, letette az eszközt, és a férfi elé állt. Közel hajolt, hogy a szemeibe nézzen, és szigorúan szólt:

– Tanuld meg: az igazi erő nem a gúnyolódásban van. Hanem abban, hogy képes vagy meghajolni. És most… meghajoltál.

Azzal lassan leoldotta a köteleket, majd megfogta Máté vállát, és leültette egy székre. Egy pohár vizet nyújtott neki, és szelídebben szólt:

– A büntetésed véget ért. De jegyezd meg: ha egyszer még játszani akarsz velem, akkor már nem kell a múltért fizetned. Akkor az már nem büntetés lesz… hanem valami egészen más.

Máté lihegve, kipirult arccal nézett rá. És a szemében ott volt a felismerés: az este kemény volt, megalázó, de egyben felszabadító is. És tudta, hogy valamilyen szinte megérdemelte a mai leckét.

Andi felállt, összeszedte a kellékeket, majd az ajtóban még egyszer visszafordult:

– Most rajtad múlik, Máté. Ez a lecke elég volt? Vagy legközelebb új fejezetet nyitunk kettőnk között?

A férfi csendben bólintott. A válasz a tekintetéből világosan kiolvasható volt: igen, akarja a folytatást. De most először… nem félelemből, hanem vágyból.