Vödörrel ébredni (1. rész)

(Kitalált történet)

Egy vödör jéghideg víz zuhant rám. Mint az űzött vad ugrottam ki az ágyból. Nagyon megijedtem: nem csak a hirtelen vizes ébresztőtől, hanem mert tudtam, hogy hatalmas hibát követtem el. Mesterem rég fent volt, én pedig ahelyett, hogy elkészült reggelivel vártam volna, az ágyban fekve aludtam, mint akinek semmi dolga.

-Nagyon sajnálom Uram! Kérlek bocsáss meg, már csinálom is a reggelit, csak 5 percet adj, könyörgöm - A pizsamámról csurgott le a jéghideg víz, miközben vacogva térdeltem előtte és könyörögtem.

Nem jött válasz. Kezével gyengéden megemlte az államat, hogy a szemébe nézzek, aztán csatt. Az arcom égett a tenyere nyomán, ahol a pofont kaptam.

-Vetkőzz le és törölközz meg - utasított olyan hangon, hogy meg fagyott ereimben a vér. Ezt a hangot még csak egyszer hallottam, de arra az alkalomra nem akartam emlékezni - Öt perc múlva legyél a nappaliban. Felhívtam a főnököd, ma szabin vagy, előttünk az egész nap, hogy fizess a hibádért.

A Mester eltökélten követett szemével, ahogy a törölköző felé indultam. Öt perccel később, előtte álltam, teljesen meztelenül. Vártam mi lesz a következő.

-Kezeket a fejedre! - azonnal engedelmeskedtem, ő pedig el kezdte ütni a fenekemet, a tenyerével. Nem volt sok, talán 20-30 csapás, de egyből tiszta erőből jöttek, nem volt időm, hogy eljussak arra az állapotra, ahol nem fáj annyira. Aztán megállt.

-Most pedig mondd el miért maradtál ma itthon? A főnököd úgy tudja, hogy rosszul vagy, de én a valódi indokot szeretném hallani!

-Igen Mester. Azért azért vagyok itthon, mert büntetést érdemlek - hebegtem. Erre még egy pofont kaptam. A szememből kibuggyant egy könnycsepp.

És miért kell egy egész napnyi büntetés neked? - Kérdezte türelmetlenül. Egy pillanatot várt, de mivel nem válaszoltam egyből, újabb pofont lekevert.

-Mert nem készültem el a reggeli feladataimmal - Még egy pofon.

-Nem csak, hogy nem készültél el, el se kezdted. Inkább az ágyban pihegtél. Hozd ide a fakanalat, a nagyot!

Oda adtam neki, majd a térdére fektetett.

-Mehet? - kérdezte meglepően gyengéden, ahhoz képest, hogy milyen brutális leckéztetésre készült.

-Igen - nyögtem ki.

Erre elkezdtek záporozni az ütések a fenekemre. Nem fogta vissza magát. Harminc ütés után, már sírtam. Könyörögtem, hogy hagyja abba, már megtanultam a leckét, de ismertem annyira, hogy tudjam hiába.

A fenekem egyre csak kapta az ütéseket. Úgy éreztem lángolok. Amikor végül megállt, a fenekem sötét piros volt a csapásoktól, az arcom pedig könnyekben ázott.

-Ügyes voltál, a büntetésed első részével végeztünk - Letörölte a könnyeket az arcomról - Most pedig állj be a sarokba és gondolkodj el rajta, mit vétettél és mi vár még rád.

Figyeltem, ahogy a sarokhoz sétált. A fenek szépen piroslott. Tudtam, hogy ezt bizony tényleg érezni fogja még egy darabig. Elégedett voltam eddigi művemmel, de vártam a következő részt is.

Egy darabig még figyeltem, ahogy csendben áll a sarokban. Vajon egy kicsit azért élvezi, vagy tényleg fél a folytatástól...

folyt.köv.