Amikor fordul a kocka

Zsófi és Zoli nem alkotnak egy párt, mind a kettőjüknek van párkapcsolata de sajnos a BDSM-et saját párjukkal nem tudják megélni. Néhány hónapja ismerkedtek meg egy BDSM társkereső oldalon, azóta időről-időre találkoznak és kiélik egymáson az otthon titkolt vágyaikat. Zsófi illetve Zoli is switch, az utóbbi hetekben Zsófié volt az irányító szerepkör, ma is így készült, hogy ő lesz Zoli Úrnője egy erdő mélyén, már a forgatókönyv is meg volt a fejében, azt tervezte, hogy egy fához fogja kikötözni, de a forgatókönyv végül máshogyan alakult. Nyár volt és nagyon meleg napok, egy kis falu szélén találkoztak az erdőben, erre felé ember nem szokott járni. Zsófi mikor odaért, Zoli autója már ott parkolt, és beült az autójába, de nem talált ott senkit. Hirtelen valaki hátrahúzta két kezét az ülések mögé, és kattant is Zsófi mindkettő kezén a bilincs.

Zsófi szíve hevesen vert, ahogy a hideg fém bilincs összezárult a csuklóján. A meglepetés okozta adrenalin egyszerre kavarta fel benne a félelmet és az izgatottságot. Zoli hangja, ahogy közel hajolt a füléhez, rekedten és magabiztosan csengett:

-Ma fordul a kocka és máshogyan fog alakulni a játék, mint ahogy tervezted. Suttogta Zoli, Zsófi fülébe

Zoli nagyon készült a mai napra, Zsófira feltett egy nyakörvert is pórázzal, ezzel is éreztette, hogy itt ma semmibe nincs beleszólása és neki csak a szolga szerep jut.

-Most pedig jöjjen az első feladatod, hogyha ügyes leszel akkor megjutalmazlak, ha pedig nem……szerintem tudod a választ mélyen oda bent

Zoli a pórázt szorosan odakötözte a sebváltóhoz, a bilincset pedig levette Zsófi kezéről.

-Lássunk akkor neki, szopni fogsz de úgy ahogy még eddig nem tetted, érzéki legyen, érezzem a bizonyítási vágyat.

Zsófi érzékien elkezdte szopni Zoli farkát, próbált bizonyítani Zolinak, de Zoli úgy érezte kell neki egy ki motiváció.

-Na csak ennyire megy szolga? Megy az neked mélyebbre is…

Majd Zoli jó mélyen lenyomta a farkát Zsófi torkán, néha már szinte megfulladt

-Hát ez nem úgy sikerült, ahogyan gondoltam, nem is mentem el, még van hova fejlődni

-Bocsánat Uram, legközelebb jobban fogok igyekezni

-Ajánlom is, de most segítek neked, hogy legközelebb jobban menjen, úgy érzem hiányzik nálad a motiváció

Zsófi kezeire visszakerült a bilincs, és szájpecek is került a szájába, a ruháitól ollóval szabadította meg Zsófit és a szemeit is bekötözte, de Zoli a fejtámlához kötözte, hogy a fejét se tudja megmozdítani.

Zsófi lélegzete akaratlanul is felgyorsult. A szembekötő mögött minden sötét volt, de a hangok – a mozdulatokat kísérő halk sóhaj, a bőrön koppanó halk rezgés, a kárpit enyhe nyekkenése – mind részévé váltak a játéknak.

-Van itt egy-két szép csecse-becse, úgy gondolom ezek gyönyörűen fognak mutatni a mellbimbóidon, de le ne essen, ezért jól oda szorítom őket

Zsófi a szájpecektől csak nehezen tudott beszélni, a szemei minimálisan kicsordultak, a kéjes fájdalom átjárta a testét, de az agya mégis azt sutoggta , hogy erre van szükségem, ezt kívánom.

– Tudod, mi van most a kezemben?

– Nem…

– Hallgasd…

Zsófi összerezzen, feszülten:

– Ez… pálca?

– Talán… vagy valami, ami nagyon hasonlít rá. - Megint hallatszik a levegőt hasító hang, közelebb, lassabban, mintha csak ízlelgetné az eszköz mozdulatát.

Zsófi (nyel egyet):

– Mit tervezel vele?

– Azt, hogy megtanuld… milyen az, amikor minden érzésed a tied… de az irányítás az enyém.

Egy halk koppanás a bőrön, nem erős, inkább figyelmeztető. Zsófi lélegzete felgyorsul. A pálca újra suhan, de most nem érint, csak a közelségét érezteti.

– Számolj. És ne hibázz…

– …23…

Zoli (megáll, hangja határozott):

– Nem. Ez 22 volt.

Zsófi (szinte suttogva):

– Bocsánat Uram

A pálca suhan a levegőben, most gyorsabban, a hangja élesebb. Egy határozott koppanás hallatszik, majd Zsófi apró, visszafojtott sóhaja.

– A szabályok nem véletlenül vannak. Ha hibázol… annak következménye van.

Újra suhan a pálca, de most megáll közvetlenül az érintés előtt. A csend szinte nyomasztó, csak Zsófi szapora lélegzetvétele hallatszik.

– …24…?

Zoli (lassan közelebb hajol):

– Most kezdjük újra és tovább megyünk a puncidhoz. És minden tévedésed… duplán számít.

A pálca halk, feszes ritmusban mozog, néha érint, néha csak a levegőt vágja. A feszült várakozás Zsófit szinte jobban próbára teszi, mint maga az érintés.

– Még mindig hibázol… pedig figyelmeztettelek.

A pálca élesen suhan, majd egy tompább hang követi. Zsófi teste megfeszül, nyögés szakad fel belőle.

Zsófi (remegve):

– Kérlek…

Zoli (szinte suttogva, de könyörtelenül):

– Nem kérsz. Teljesítesz.

Újabb mozdulat, most kicsit erősebb. A levegő feszült, csak Zsófi kapkodó lélegzete és a pálca halk csattanásai hallatszanak.)

Zsófi (hangja elcsuklik):

– Nem… bírom…

– Dehogynem. Mert most nem te döntesz.

A következő érintés után Zsófi hangosan felszisszen, majd a lélegzete megtörik. Apró, elfojtott zokogás színezi a csendet. Zoli nem siet, hagyja, hogy a pillanat megmaradjon.

– Így már értem… most valóban érzed, hol a helyed.

A pálca mozdulatai elcsendesednek. Csak Zsófi szaggatott lélegzete és halk sírása tölti ki az autó zárt terét. Zoli nem szól azonnal, hagyja, hogy a pillanat önmagától leülepedjen.

Zoli halkan:

– Elég volt.

A szavak nyugodtak, de határozottak. Zoli lassan leveszi a szembekötőt és kiszabadítja. A fény még szűrt az erdő fái között, de Zsófi könnyei csillognak benne.

Zoli megfogja az állát, felemeli a fejét

– Nézz rám.

Zsófi engedelmesen felemeli a tekintetét, még ha a szemében ott is ül a fáradtság és az érzelmek kavargása.

– Jó lány voltál… mert végigcsináltad.

Lassan az ölébe húzza, de a tartásában most már több a gyengédség. Zsófi sírása halkul, ahogy Zoli ujjai végigsimítanak a hátán.

Zoli közel hajol a füléhez.

– Most pihensz… és én vigyázok rád.

Az autó belseje újra elcsendesedik. A kinti erdő neszei mintha lassan visszaszűrődnének, a feszültség helyét pedig lassan egy mélyebb, csendesebb biztonságérzet veszi át.