Házimunka

Valamit rosszul csináltam. Nagyon rosszul. De nem tehetek erről. Vagyis mégis, de akkor sem ér. Ki ne akarná végignézni egy sorozat új évadát, amire éveket várt? Szóval végignéztem az egészet. Mind a tíz részt, egyszerre, amíg nem voltál itthon. A mosás totálisan beleposhadt a gépbe, a csirke a fagyasztóban maradt és takarítani sem sikerült. Csak egy részt akartam megnézni, és utána nekiállni a feladataimnak, de elbuktam. Kiment a fejemből. Délután jutott csak eszembe, nem sokkal a hazaérkezésed előtt. Igyekeztem, de mégis káosz fogadott. A fagyott hús ázik a meleg vízben, a megismételt mosást át kellett volna raknom a szárítóba. A nappaliban egy kupacba vannak dobálva a kirázandó párnák és takarók, a szőnyeg felhajtva, a kanapé odébbtolva a fal mellé. A ruhám összegyűrődve, a hajam kócos. 

- Mégis mi történt itt? - kérdezed kicsit meglepődve, mikor a porszívót húztam ki a szobából. A nappalin átfuttattad a szemedet, de láttam rajtad, hogy nem erre vágytál egy túlórázott munkanap után. - Mit csináltál egész nap? 

- Én próbáltam... - kezdtem habozva, de hazudni úgy sem lettem volna képes - tegnap éjjel jött ki az új évada annak a sorozatnak, amit meséltem. Egy részt akartam megnézni, aztán végül berántott és megnéztem mindet. Utána eszméltem rá, hogy lettek volna feladataim... Egy órája kezdtem neki, viszont úgy érzem, hogy nem haladtam semmit sem. Nagyon mérges vagy most rám? 

- Közben rájöttél, hogy mi lesz a vége ennek, nem igaz? Hercegnőm, mondtam már, hogy először végezd el a feladataidat rendesen, aztán meg szabadon azt csinálsz, amit akarsz - sóhajtottál lemondóan.

- Megbüntetsz akkor? 

- Majd az este. Előtte be kell fejezned minden feladatot. Lehetőleg minél gyorsabban. Hozd ide a füzetedet - utasítasz.

Visszamentem a szobámba és előhoztam a keményfedeles, rózsaszín cicás határidőnaplómat. Ebbe szoktad diktálni esténként a másnapi feladataimat. Kinyitottad az a mai napnál. Mosás, porszívózás és takarítás, vacsorakészítés, beágyazás, rendrakás... Egyik sincsen kipipálva csillogós tollal. 

- A szobát rendbe raktam, most teszem a szárítóba a ruhákat... Utána kiporszívózom a nappalit. 

- És a főzés? 

Lefagytam és éreztem, hogy vissza kell fognom magam. Elég hamar little space-be esek, ha megszidnak... És akkor egyáltalán nem vagyok hasznos. Semennyire. Csak megfogok egy plüsst és rossz érzéssel bebújok a sátramba keseregni.

- Az egyórás programra tedd be a ruhákat a szárítóba. Amíg ez letelik, addig megcsinálod a vacsorát. Megsütöd a csirkét, megfőzöd a rizst és mellé a zöldségkeveréket. Utána rendbe rakod a nappalit és kiteregetsz. Addig én a szobában leszek és kipihenem magam az estére. Kelts fel, jó? 

- Értettem, Mester. 

Először bemész a fürdőbe átöltözni, majd visszavonulsz a szobába. Tényleg fáradt vagy. Nem ezt érdemelted volna. Elkap a lelkiismeret-furdalás... Igazán megérdemlem, hogy megbüntess. De igyekszem jóvátenni a hibáimat. Gyorsan a fürdőbe sietek, és felkötöm a hajam. A mosógéphez lépek, a ruhákat a kosárba dobálom, aztán rakom is a szárítóba onnan. Beállítom a programot, és át is megyek a konyhába. Felrakom főni a rizst és a zöldségkeveréket. A csirkét fűszerezés után berakom a sütőbe. Várok. Az étkezőasztalon kicserélem az abroszt, kirakom a tányérokat és az evőeszközöket. Az ablakokat kicsit kinyitom, hogy szellőzzön a lakás. A nappaliban kiporszívózom a szőnyeget, a kanapét és a puffokat, majd a padlót. A húst megfordítom a sütőben, a rizst és a zöldséget megkeverem. A gőzölgő ételeket a tűzhelyen hagyom hűlni. A ruhákat kiteregetem a szárítóra. Most már magamat is felfrissítem kicsit. Többé már nincs elaludt hajam vagy gyűrött ruhám. A hús is elkészült. 

Kopogok az ajtón. Nem válaszolsz, így benyitok. Az elsötétített szobában nyitott szemmel pihentél az ágyon. Rám néztél és megkérdezted, hogy készen vagyok-e. Odavittem a füzetet, amiben most már ott van mindegyik pont mellett a pipa. Piros. Narancs. Sárga. Zöld. És kék. Elégedetten nyugtázod, majd becsukva lerakod az éjjeliszekrényre. 

Kézen fogva vezetlek az étkezőasztalig, ahol leülsz az asztalfőre. Ahová mindig ülsz. Nyugtalanul tipródtam melletted, nem tudtam, hogy most mit vársz tőlem. Leülhetek? Ehetek? Már itt kezdődik a büntetés vagy csak a mosogatás után? Mindenesetre megfogom a merőkanalat, hogy merjek neked először. Leteszem eléd a tányérat.

- Mit ettél ma? 

- Kipattogtattam egy csomag kukoricát. A sorozathoz. 

Lemondóan sóhajtasz. Rosszul érzem magam. 

- Egy hét édesség, nassolnivaló és üdítő nélkül. Reméljük tanulsz majd az esetből. De ne hidd, hogy ezzel elintéztük az egészet. 

- Értettem... 

Mertem magamnak is, majd leültem melléd. Csendben ettünk. A maradék ment a hűtőbe, a mosatlan a mosogatóba. Mielőtt megnyitottam volna a csapot, a játszószobába parancsoltál a fenekelőpadra. A szoknyát felhúztad, a bugyit meg le. Megéreztem a síkosítót majd az análplugot. Nem a legkisebb méretű, de nem is túl nagy, hogy fájjon. 

- Melyik köves plugot választottad? 

- A rózsaszínt, te brat - két csapás a fenekemen, egy jobbról és egy balról. kicsit csípett. - Hússzal indítunk, de ez emelkedhet a hiányosságaidtól függően... Mi is maradt el előbb? 

- Sajnálom, Mester - felemelkedtem. Az alsónemű lecsúszott a lábamról. Kiléptem belőle. Visszamentem mosogatni. Egy idő után már nem zavart a plug, de azért mégis belepirultam a helyzetbe.

Miután végeztem, visszamentem a játszószobába. De már ruha nélkül. Több mindent is előkészítettél, de nem láttam mindent a félhomályban. Elsőnek rám teszed a szemkötőt. Majd a rózsaszín nyakörvet. Érzem a puha bélését a nyakamon. Aztán elvezetsz a penekelőpadig. De most odabilincseled hozzá a kezem és a lábamat is, hogy ne tudjak hátranyúlni vagy odébhúzódni a fenekelés elől. Végül a fejemre odakerül a zajszűrős fejhallgató, amiben megszólal a hangos zene. Nem látok, nem hallok, csak érzek. Egymás után érzem a fenekelő csapásait: kíváncsi leszek, hogy látszani fog e rajtam a szív alakú minta... Hangokat is adok ki, meg eléggé ficergek. Néha megállsz kicsit, és addig simogatod az ütések helyét, míg meg nem nyugszom kissé és nem mozdulok többet. Kissé megmozgatod a plugot, mire nyögök egyet. Kicsit lejjebb viszed a kezed, és látod, hogy a hallottak ellenére eléggé élveztem a helyzetet.

Vártam hogy elengedj, de helyette csak azt éreztem, hogy valamit a hüvelyembe csúsztatsz. Elég könnyen bement, nem is tudtam volna letagadni... És elkezdett rezegni, először a lassú fokozaton, majd fokozatosan a nagyobbakon. Elélveztem. Többször is. Mikor úgy láttad tovább, hogy nem bírom, megállt. A bilincseket kioldottad, de négykézlábra parancsoltál és a nyakörvre pórázt kapcsoltál. A fülhallgatót is levetted. A ketrec felé vezettél, majd szépen megvártad, míg bemászok...