A riporter 2/2

A riporter 2/2

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Az interjú után napokig vártam, hogy visszahívjon az időponttal és a helyszínnel, hiszen én korrekten elintéztem neki, hogy már aznap megkapja a kerek összeget. A hívása alig egy héttel később érkezett. Miután megállapodtunk a találkozás részleteiben, felvettem a kapcsolatot a helyszínt üzemeltető szolgáltató képviselőjével.

A háromemeletes épület a belváros egyik impozáns utcájában épült, külseje nem árulkodott funkciójáról. Ha nem lettem volna biztos abban, hogy ide kell jönnöm, fel se tűnt volna az utca hasonló lakótömbjei között. Mivel bejelentkeztem, tudtak érkezésemről.

Voltaképpen az elém tett nyomtatvány kitöltésével kezdődött az igazi interjútéma. Interjúalanyom jelezte, hogy várni kell majd rá, hiszen elővigyázatossági okokból beöntést is kap, így néhány más terembe is bekukkanthattam. A nyomtatvány arra szolgált, hogy bejelölhessem, mégis miféle szolgáltatásokat tekintenék meg.

Határozottan bejelöltem a botozást, mivel már filmekben láttam ilyet, de ikszet tettem a pálcázás és a szíjazás mellett lévő rubrikákba is. Végigfutott tekintetem a többi kínálaton, és megjegyeztem, hogy ide még vissza kell térjek a jövőben, hiszen a lapom szempontjából aranybánya ez a hely.

Ezután a széles folyosón kellett várakoznom. Néhány meztelen férfi is állt vagy üldögélt a fal mellett álló padoknál, ruhátlanságuk elárulta, hogy azért jöttek, hogy igénybe vegyék a szolgáltatást. Először megpróbáltam a közelben állva hallgatni beszélgetéseiket, de utána felfedtem magam, hogy riporter vagyok. Ez magyarázattal szolgált arra, hogy miért várakozom felöltözve, valamint arra is, hogy mit keres a kezemben a diktafon.

Voltak, akik nem mutattak hajlandóságot beszélgetésre, még inkognitójuk megőrzése mellett sem vállalták, hogy felelnek néhány kérdésre, ám találtam három férfit, akik egymással társalogva hajlandónak mutatkoztak erre.

Közben a hangszóróból időnként közönyös hangon beszólították valamelyik várakozót a folyosóról az onnan nyíló ajtók valamelyikén. A szolgáltató szervezője igazán mindent megtett, hogy olajozottan működjön a páciensek fogadása.

Kétszer is láttam pórázon vezetett, lesunyt fejű, mezítelen férfiakat, sőt egy olyat is, akit a fenekébe tolt karószerű pálca segítségével irányítottak, ő kissé előrehajolva, feszengve botladozott karója végén. A személyzet gyakorlottan vezette ezeket a férfiakat megpróbáltatásaik felé, esetleg a következő állomására.

A három férfi futólag pillantott utánuk, látszott tekintetükön, hogy már láttak ilyet máskor is, ki tudja, talán őket is vezették ilyen módon a megfelelő helyszínre. A legközlékenyebb elmondta, hogy az irodából ugrott át egy könnyű, ebéd utáni pálcázásra. Mivel régi ügyfél, így azonnal tudták fogadni. Beszélgetés közben akaratlanul is többször végigsimított fenekén, és azt is elárulta, hogy egy elrontott projekt miatt érzi szükségesnek, hogy megleckéztessék.

A másik delikvens másodszorra járt itt, először szíjjal kapta meg a magáét, de most arra készült, hogy vesszővel fogják elverni. Különösebb oka nem volt rá, ő is filmekből inspirálódott, egy-egy ilyen jelenet láttán elfogta a kíváncsiság, hogyan működik ez a valóságban. Voltaképpen elégedett volt a szíjjal is, de igazi gourmandként elhatározta, hogy végigkóstolja fenekével a választékot.

Itt tartottunk épp, amikor egy fekete pólós és farmeros férfi asszisztens állt meg mellettünk, egy felírótábláról kinézett egy számot, hiszen itt számozták az ügyfeleket. A vesszőzésre váró férfi tette fel a kezét. A felírótáblás asszisztens kérte, hogy forduljon meg, és húzza szét két kézzel a fenekét. Közben felmutatta a másik kezében tartott, kúp méretű és formájú, néhány centiméter hosszú, fából készült, mahagóniszínre lakkozott tárgyat. A vesszőzésre váró férfi kissé előredőlt, széthúzta fenekét, és a férfi asszisztens minden teketória nélkül felnyomta neki a kis tárgyat, amit ő kis szusszanással fogadott testébe. Utána az asszisztens továbbment a folyosón, és újabb számot ismételgetett.

Az ígyen megajándékozott férfi kiegyenesedett, összenyomta kezeivel fenekét, és egy kis zavarral magyarázta, hogy ezt magnak hívják, vigyázni kell rá verés közben, és ha megkapta, ez azt jelenti, hogy hamarosan szólítják. Legutóbb sem kellett pár percnél többet várnia.

Így is történt, alig mondta végig, máris behívták a vesszőzőszobába a hangosbemondón keresztül.

A harmadik férfi nyugtalanul kezdett bele, hogy voltaképpen még nem is esedékes neki a verés, de a gazdája, akinél háztartási alkalmazottként dolgozik, időszerűnek látta, ha elküldi, mondván, egy kis pálca nem fog megártani. Alig egy hónapja jelentkezett utoljára, és érzése szerint akkor rendesen megkapta a járandóságát, még a gazdája is elégedett volt a nyomokkal, meg is jegyezte, hogy azt kapta a pénzéért, amit várt.

Újabb férfi asszisztens állt meg a közelünkben, egy számot olvasott el felírótáblájáról. Másik kezében ruganyos pálcát tartott. A háztartási alkalmazott jelentkezett. Az asszisztens felszólította, hogy hajoljon előre, és fogja meg a bokáit. A férfi elnézést kért tőlünk, és halk szusszanással felvette a pózt. Az asszisztens ezután három ütést mért pálcájával a felkínált fenékre, amit a férfi szapora lihegéssel, halk mordulásokkal fogadott. Utána az asszisztens továbbállt, a hajoló férfi pedig felegyenesedett, és savanyú képpel tapogatta fenekét.

1. Csak egy kis kóstolót kaptam – magyarázta. – Már többször előfordult, így könnyebben rá tudok hangolódni.

1. Értem – feleltem. – Igazán figyelmesek, hogy segítenek a ráhangolódásban.

Ezt a férfit is beszólították a hangosbemondón át, és az első, aki a legközlékenyebb volt, már türelmetlenség jeleit mutatta. Meg is jegyezte, hogy lejár az ebédszünete, ha hamarosan nem hívják be. Kívánsága teljesült, mert szinte azonnal megszólalt a hangosbemondó, és őt szólította. Nyomban után az asszisztens kiszólt az szobából, hogy végignézhetem a pálcázást.

Valóban nem sokat teketóriáztak. A meztelen irodista férfi már elhelyezkedett egy alkalmatosságon, mint megtudtam, bakon. Kínosan nevetgélt, miközben leszíjazták, és megjegyezte, hogy a legutóbbi pálcázás olyan inspirálóan hatott rá, hogy szorgalmával jutalmat kapott, amiből elutazott néhány napra Hawaii-ra, úgyis ráfért a pihenés.

Fehérköpenyes doktor is jelen volt a pálcázásnál, mely tényleg minden teketória nélkül lezajlott. A férfi lihegett és bosszús hangon morrantott egy-egy ütéstől, de utóbb tisztázta, hogy saját magára volt dühös, hogy nem tanúsított nagyobb önuralmat. Nem volt kifogása az ellen sem, hogy huszonöt helyett harmincszor süvítsen a pálca, és vágjon a fenekére, mert megítélése szerint kijárt neki a repeta, hiszen elég rosszul bírta a verést.

Még mindig volt idő, ezért egy másik szobába hívtak, ahol egy ötven körüli férfi már elő volt készítve a verésre, egy olyan kiképzésű szerkezetre kötözték ki, amelynek egyik rúdja a derekát tartotta, míg a másik a válla fölött alacsonyabban tartotta felsőtestét. Két bokáját terpeszben kötözték ki, így várta, hogy megkapja a magáét. Nem tiltakozott, amikor közölték vele, hogy riporter is jelen lesz a szíjazásán, inkább a szíj miatt nyugtalankodott. Ugyanis előzőleg ő maga választhatta ki, és aggódott, hogy nem azzal fog kapni, esetleg rosszul döntött, és másikkal jobban elérné célját a büntetés.

Valóban nem sokat válogathatott, kettőbe hajtott nadrágszíjjal kapta az ütéseket. Hangosan szedte a levegőt, és legnagyobb meglepetésemre számolta az ütéseket. Fel-felemelte a fejét, és igyekezett érthetően kimondani a számot. Mivel feje jóval lejjebb volt, mint a feneke, így furcsa volt lentről hallani alázatos hangját. Meglehetősen jól bírta, noha néhány ütéstől felhördült, és egyszer el is tévesztette a számolást. A pribék is elégedett volt a nyomokkal, és megjegyezte, hogy az elmúlt évek során, mióta idejár fart csapatni, viselkedése sokat javult, önuralma fejlesztésén még dolgozik.

Ezután került sor, hogy az interjúalanyommal újra találkozzam. Már deresre húzták, amikor odaértem, egyedül tartózkodott a közepes méretű kínzószobában. Nyomban felhívta a figyelmemet arra, hogy újra arra a deresre hasalhatott, ami kidomborítva tartja a fenekét egész idő alatt, majd hangjában kis zavarral megkérdezte, hogy én is nagynak találom-e a seggét.

Őszintén megjegyeztem, hogy ritkán látni ekkora hátsót, vigasztalásul hozzátettem, hogy úgy vélem, egy húsos fenéken több ütés is rendkívül szépen fog látszani, mert nem sűrűsödnek szinte ugyanarra a helyre, mint az apró, szálkás seggeken. Valóban, ebben a pózban még terebélyesebbnek hatott a hátsója, és eltöprengett azon, hogy a pribékek jobban szeretnek-e vaskos fenekeket ütni, vagy inkább a soványabb hátsókat preferálják.

Ekkor érkezett az eddig késlekedő orvos, és egy pribék, aki azonnal felismerte a deresre húzott férfit, mert nyomban gúnyos megjegyzést tett a felkínált testrészre. Már tudtak rólam is, és kérték, hogy oldalt, a falnál üljek le valamelyik odakészített székre. Ezekből fél tucatnyi is állt egymás mellett.

Az orvos jelére a pribék lépett színre. Megtapogatta a férfi kitolt fenekét, felszólította, hogy lazítsa el, és megjegyezte, hogy szépen elhalványultak az előző botozás nyomai, valóban időszerű újra megkínálni ezt a segget. A hasaló férfi aggodalmas hangon felelte, hogy a legutóbbi alkalom elgondolkodtatta, hogy vajon meddig csapathatja még a hátsóját, egyúttal azt is tudakolta, hogy van-e felső korhatár.

A doktor felelt, hogy voltaképpen nincs, ez egészségi állapot függvénye, és megjegyezte, hogy vannak hetvenes korú férfiak, akik visszajárnak, sőt egy nyolcvanas korú férfi páciensük is van, aki tán korából kifolyólag, mindig pálcával csapatja meg magát. Érdemes volna a szóban forgó ügyfelet is megnéznem, mert miközben újabb és újabb ütést mérnek rá, érdekes hangon fel-felhorkan, sőt nem ritka, hogy már előre nyüszítve várja a pálca süvítését. Mivel nincs túl szorosan leszíjazva, és előrehajolva kapja az ütéseket, lehetősége nyílik minden ütés után megrázni a seggét. Egyébként neki is elég húsos a fara, de mivel hasban kevésbé hájas, így testalkata nem akadályozza meg, hogy mélyen lehajoljon.

A deresen hasaló férfi ekkor szólt közbe, hogy elhallgatná estig a különböző eseteket, de időszerű volna, ha vele is foglalkoznának. Ekkor a doktor valamit beírt a kartonjára, majd közölte vele, hogy ez esetben ma ötven botütéssel lesz gazdagabb.

Ettől a férfi hangja vinnyogóssá vált, és próbálta visszavonni az előző, érdes szavait. Bizonygatta, hogy huszonöt is eléri a célját, idejét se tudja, mikor kapta a dupláját. A doktor visszanézett a kartonjába, és közölte, hogy van annak vagy másfél éve. Oda is írta megjegyzésnek, hogy semmi váratlan reakció nem lépett fel, tehát kiválóan botozható a far.

A pribék megmutatta neki a botot, amivel hamarosan elrontja kedvét a vaskos fenekű ügyfélnek. Ettől az elhallgatott, majd előre szabadkozott, ha kissé hangosabb lesz, mint máskor, elvégre ő sohasem állta csendben, ha megcsapták. Igyekezni fog, hogy halkabb legyen, de a pribék máskor is kicsalt belőle hangosabb reakciókat.

Megnyugtatták, hogy minden ajtó párnázott, hangok innen nem szűrődnek ki, majd a pribék megkérdezte, hogy elkezdhetik-e. Alig érthető motyogás volt a válasz, amit akár igennek is vehettek.

A pribék a kidomborított fenékre fektette a botot, és újra felszólította a férfit, hogy lazítsa el a seggét. Megvárta, míg a halkan szuszogó ügyfél engedelmeskedett, majd minden további teketória nélkül kimérte az első ütést.

A seggen kínált férfi panaszosan felnyögött, mire a doktor és a pribék kinevették, hogy talán elfelejtette, hogy máskor meglehetősen ízlik neki a bot? A férfi zavartan nevetett, és azt felelte, hogy egyáltalán nem felejtette el, csak a pribék úgy megcsapta, hogy kicsalta belőle a kínos hangokat.

Derűs hangulatban folytatódott tovább a botozás, amiből lejött számomra, hogy jól összeszokott triót látok. A pribék gondosan botozta a húsos, remegő feneket, a férfi nyüszítve nyögdelt, és gyakorta szabadkozott, hogy még mindig nem bírja úgy a botot, mint szeretné. A pribék mindig megvárta, míg ellazul a következő ütéshez, és többszöri lendítés után, meglepetésszerűen mérte ki az ütést. Ettől a hájas fenék megrázkódott, gazdája pedig panaszos hangon nyüszített, vagy nagyokat nyögött.

A szoba közepén álló derest megkerülve a pribék gyakran változtatta, melyik irányból méri ki a következő ütést, és a delikvens ilyenkorra időzítette kérdését, miszerint ugye szépen látszanak az ütések nyomai, egymás alatt, mert igen kényes a seggére. Míg a választ várta, újra alávágtak, és fenekét rázva kinyögdelte az ütést.

A doktor is közbeszólt, megkérdezte, hány beöntést kapott előtte, és amikor egy jajdulás kíséretében megkapta a választ, hogy háromszor is feszesre itatták a beleit, ezt is feljegyezte. Felém fordulva jegyezte meg, fejét csóválva, hogy viszonylag kevesen kérnek bélmosást verés előtt, noha ez is a szolgáltatásaik közé tartozik. Az ügyfelek több, mint fele nem tartja szükségesnek, hogy kitegyék magukat ennek, amikor csak azért jöttek, hogy elveressék magukat. Mégis, ha kérdezik, ő javasolni szokta a botozás, pálcázás előtti alapos béltisztítást.

Közben a hasaló férfi a pribék valamely megjegyzésén kuncogott, hogy erre ő nem is gondolt, és mivel ekkor akaratlanul is ellazult a fara, a pribék nem is késlekedett egy kiadós botütéssel jutalmazta. A kuncogást mintha elvágták volna, az ügyfél hosszasan nyögdelt, majd lamentált a váratlan ütés miatt. Mindazonáltal elégedett volt a pribék munkájával, és kérte, hogy a lyuka feletti tenyérnyi részt lesz szíves alaposabban megdolgozni, mert úgy érezte, hogy arra a területre még viszonylag keveset kapott.

Felnéztem a kijelzőre, ami azt mutatta, hogy még nyolc ütés a híja az ötvennek. A fenék szembántóan vöröslött, ám a halványabb szigetek elárulták, hogy van még hová ütni. Remek hurkák és hurkák ígéretei is látszottak. Megértettem, miért jár vissza ide ez a férfi, és még sokan.

A következő nyolc ütésnél a pribék rutinosan újra és újra a kívánt helyre vágott, mindegyik ütésével kínosan nyögdeltetve a férfit, aki az egyik ütés után felnézett a kijelzőre, és elégedett mosoly terült szét kerek arcán, amikor meglátta, hogy két ütést fog még kapni.

A pribék figyelmeztette, hogy lazítsa el a fenekét, mert úgy látja, hogy minél több ütést kimért, annál lustábban igazítja vissza a fart az elvárt módon, és ennyi tapasztalattal a háta mögött magától is tudnia kéne, hogy minden ütést kitolt és ellazított fenékkel kell várni, ezzel is megadva a tiszteletet a botnak.

Az ügyfél azt hebegte, hogy ő igenis tiszteli a botot, hiszen számosszor tiszteletre tanította, de azt is hozzátette, hogy ennyire ritkán verték még el, és ez is okozhatja figyelmetlenségét. Kissé elfeledkezhetett magáról, mert mielőtt kitolta és ellazította volna fenekét, elsóhajtotta, hogy nagyon fáj a segge.

Ezzel megnevettette a doktort és a pribéket, akik tudatták vele, hogy pont ezért hasalta meg a derest, tudta előre, hogy milyen botot kóstolni a húsos farával.

Ismét megmarkolta a deres lábait, és feneke vonaglott még kicsit, majd a pribék úgy ítélte meg, hogy elérkezett a megfelelő pillanat. Nem is teketóriázott, ismét a kívánt helyen csattant a bot. Az ügyfél megfontolta, amit hallott, és miután kinyögdelte az ütést, valami olyat felelt, hogy ezt az ötvenet sokáig nem felejti el.

A doktor és a pribék helyeselt, és az ügyfél szinte felvidulva kínálta ellazított, kitolt fenekét, hogy megkaphassa az utolsó botütést. Nem kellett sokáig várnia, a bot alaposan alávágott. Felnézett ismét a kijelzőre, amely ötvenet mutatott.

A pribék elkezdte kioldozni, a doktor pedig hozzálépett, és megkérdezte, hogy kér-e segítséget ahhoz, hogy felkeljen a deresről. Egyúttal megjegyezte, hogy büszke lehet a seggére, mert nem mindennapi botozást kapott, és valóban igyekezett férfiasan állni. Dicsérte, hogy sem a pribéket, sem a botot nem szidta, nem fogadkozott és nem könyörgött, hogy kisebb ütéseket kapjon.

A férfi visszautasította a segítséget, noha valóban kínosan lassan kászálódott le a deresről. Óvatosan tapogatta fenekét, és a pribék szaktudását dicsérte, hogy ezúttal sem sebezte fel, pedig alaposan megbotozta.

A pribék szerénykedett, az évek rutinjára, valamint az ügyfél jó bőrére hivatkozott, ami segített abban, hogy seb nélkül lehessen botozni a farát. Hozzátette, hogy ritkán kerül a botja alá ekkora fenék, és dicséretesnek tartja, hogy a férfi odafigyel arra, hogy kéthavonta deresre hasal.

Ekkora már kiegyenesedett a férfi, és arcára visszatért a derű. Hálásan megköszönte a pribék és az orvos fáradozását, szakszerű ténykedését, majd hozzáfűzte, milyen remek találmány a deres, ami lehetővé teszi, hogy egy hozzá hasonló férfi megkapja rajta a magáét.

Rám pillantva megjegyezte, hogy reméli, emlékszem még a számlaszámára, majd kissé sántikálva, de büszkén kihúzva magát elhagyta a szobát.

Távozása után kikapcsoltam a diktafont.

A pribék és az orvos egymásra nézett, majd váratlan kérdéssel álltak elő. Mivel láttam, hogyan zajlik a botozás, kaphatok egy ingyenes kóstolót, hiszen még sosem jártam itt. Meglátom, egy huszonöt könnyű bot jót fog tenni az egészségemnek is.

Némi tétovázás után elfogadtam az ajánlatot. Nem vetkőztem le, csak a fenekem tettem szabaddá, mielőtt deresre húzattam magam. A doktor csodálkozott, hogy bár negyvenes éveim elején járok, teljességgel híjával vagyok ezirányú tapasztalatoknak. Ezen én is eltűnődtem, és míg a pribék meghúzta a szíjakat, valami olyat feleltem, hogy talán mert nem adódott rá alkalom.

Figyelmeztettek, hogy lazítsam el kitolt fenekemet, és ez nem is esett nehezemre. A pribék újra felvette a botot, és miután elhúzta az orrom előtt, a deres mellé állt, és rátette a seggemre. Megborzongtam, és valami olyat mondtam, hogy voltaképpen megfordult a fejemben, hogy kipróbálom, csak eddig nem volt bátorságom bevallani.

Mindhárman nevettünk ezen, én inkább zavaromban, ők meg tán azért, mert ritkán hallanak ilyen önkéntelen vallomást.

Reméltem, hogy nem hagy cserben a farom, és igaza lesz a doktornak, aki szerint egy kis bot nem ártott meg még senkinek. Meglepetten kaptam fel a fejem, amikor a pribék kimérte az első ütést. Csak az illem kedvéért nyögtem, de aztán ez változott. A pribék könnyedén, lendületesen botozott, és ritkán várta meg, míg sikerül ellazítanom a seggem. Pedig annyira igyekeztem bizonyítani, hogy én is tisztelem a botot.

Szégyenkezve, visszafogottan nyögdécseltem, és mintha átkerültem volna egy más tudatállapotba. A botra nem lehetett panaszom, közepes ütéseket időnként nagyobbak váltották, ezektől hangosabban nyögtem, de be kellett látnom, hogy szükségesek voltak, talán azért, nehogy elunjam magam, noha ennek kevés volt az esélye.

Amikor a pribék leeresztette a botot, és közölte, hogy készen is vagyunk, szinte lángolt a fenekem, ám valami ismeretlen büszkeség kúszott tagjaimba. A doktor megdicsért, hogy ahhoz képest, hogy először mutattak be a botnak, egész jól viseltem.

Hálásan hallgattam szavait. A kérdésre, hogy máskor is eljövök-e, nem interjúkészítés, hanem egy könnyű botozás kedvéért, vállat vontam, és annyit feleltem, hogy miért ne? Voltaképpen nincs okom panaszra, és egy kis bot nem fog megártani.

Óvatosan, de büszkén húztam ki magam, amikor autómba ültem. Sajgott és feszített a bőröm a kapott ütlegtől, ám egyre jobban megbarátkoztam a gondolattal, hogy ide máskor is visszatérek.

Vége

Megjegyzés: A „könnyű bot” kifejezést egy történelmi regényben olvastam, ahol az ura ezekkel a szavakkal utasította poroszlóit, rámutatva a férfire, akivel beszélgetett:

1. Adjatok neki huszonöt könnyű botot!

Erre a meglepett férfit két poroszló közrefogta, hogy az udvarra vezessék. Mégsem mulasztotta el urának kifejezni háláját, ezekkel a szavakkal:

1. Köszönöm alássan!

Mire leértek vele az udvarra, visszanyerte önuralmát. Nem is kellett noszogatni, magától feküdt fel a deresre, és mire odaértek vele a poroszlók, a nadrágját is meglazította annyira, hogy egyetlen mozdulattal le tudják húzni a fenekéről, miután elhelyezkedett. Rutinja elárulta, hogy jól ismeri ezt a fajta büntetést. Nem kényeskedett, nem panaszkodott, és végig fegyelmezetten hasalt, békésen szemlélve környezetét.