Vendégek 1.rész

Utasítást kaptam az Uramtól. Két barátja utazik a városba,egy teljes napot lesznek itt,és ez idő alatt nekem szolgálnom kell őket, teljesítenem minden kívánságukat. Az Uram nem lesz ott ,de tudni fog mindenről és bízik benne,hogy nem okozok neki csalódást.

Kavarognak a gondolataim, nem is nagyon értem az egészet. Félek,hisz nem ismerem őket, nem tudok róluk,a vágyaikról semmit. De valahol izgatott is vagyok, szeretném ha az Uram büszke lenne rám,és tudom hogy nem tenne ki olyan dolognak,amire nem vagyok képes.

Másnap korán érkezek a házhoz, ahol majd megszállnak, hogy mindent elő tudjak készíteni a vendégek érkezéséig. A szabály itt is érvényes,házon belül nem viselhetek ruhát,így gyorsan levetkőzök nekiállok takarítani,ágyneműt húzni,italokat készítek ki a nappaliba. Mikor mindennel elkészültem,egy gyors zuhany, felveszem a nyakörvet a pórázzal,felhelyezem a plugot ,és az ajtó mellé térdelve várom a vendégeket. Nem tudom mennyi idő telt már el mikor végre meghallom az autót,és a férfiak vidám beszélgetését.

Belépve az ajtón elhallgatnak,megállnak előttem, érzem a vizslató tekintetüket magamon,és csak remélni tudom, hogy tetszik nekik,amit látnak.

Egyikőjük megszólal: “Mire vársz ribanc? Tedd a dolgod!”

Rögtön mozdulok, leveszem róluk a cipőt, megcsókolom a lábaikat.

-Engedjék meg Uraim, hogy szolgáljam önöket,míg itt tartózkodnak!

Nem kapok választ, viszont egy rántást érzek a pórázon,és megindulok a pórázt tartó férfi mellett,a másik mögöttünk jön,néha rácsap a fenekemre. Ahogy a szobába érünk lopva megpróbálom megnézni őket,de abban a pillanatban csattan az első pofon az arcomon,és dörren egy hang: “Ki adott engedélyt a nézelődésre,ribanc?” Gyorsan elrebegek egy bocsánat kérést,de máris csattan a következő pofon,ez erősebb és rögtön javítom is a hibám: “Sajnálom Uram!”

Leülnek egy-egy fotelbe,utasítanak hogy vigyek oda nekik italt,és csókoljak kezet. Majd kicsit távolabb eléjük kell térdelnem, jó nagy terpeszben, egyikőjük szélesebb rúgja a lábaim,kezem tarkón,a földet bámulom.

Majd meghallom újra ugyanazt a hangot:

-Az Urad szerint te egy jól megnevelt,engedelmes szolga vagy,de eddig nem nyűgöztél le minket. Szedd össze magad,szórakozni jöttünk, nem a neveléseddel kínlódni!

-Sajnálom Uram, ígérem többet nem okozok csalódást!

-Helyes!! Akkor a szabályok: Csak akkor szólsz,ha kérdezünk! Nem nézel ránk,nem állsz fel,míg mi nem utasítunk erre! Te csak az engedélyünkkel élvezhetsz el,azt ki kell érdemelni! Ha engedetlen leszel,ha hibázol, büntetést kapsz. Megértetted ribanc??

Miközben beszélt,megszorította a melleim,a bimbóm a két ujja közé vette, húzta,csavarta egyre erősebben.

A fájdalomtól csak egy halk Igen,Uramot tudtam kinyögni, de máris csattant a pofon,így hangosabban megismételtem.

Ezután egy-egy csipeszt rakott a melleimre, amiket egy lánc kötött össze ,majd visszaült ő is a fotelbe ,és egy ideig nem történt semmi,csak beszélgettek, mintha én ott se lennék. A kezem zsibbadt,a melleim és térdeim is egyre jobban fájtak,de mozdulatlan maradtam, nem akartam csalódást okozni.

folyt.köv.