Kakukktojás 2/2

Kakukktojás 2/2

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Nem sok időt hagytak neki, mert a hűtőből kivett ampullákat minél előbb fel kellett használni, így csak annyit pihenhetett, míg a fecskendőt az erre kijelölt asszisztens feltöltötte. Megint lehajolt, és rámarkolt bokáira. Felemelte fejét, majd lehajtotta, ezúttal nagyot nyögött, amikor hirtelen tele lett a lyuka a feszítő fecskendővel, bíbor arccal kért elnézést, majd hangosan szuszogni kezdett, jelezve, hogy készen áll az itatásra.

A második adagot már nehezebben fogadta. Tiltakozása jeléül gyakorta összeszorította lyukát, noha ez nem ment könnyen ebben a pózban. A doktor nevetett, és közölte, hogy ritka az ilyen páciense, akinek a lyuka ilyen nehezen szúrható. Tapasztalatai szerint a férfiak sokkal több önuralommal, mi több, büszkeséggel szúratják meg fenéklyukat, nem egy közben kedélyesen beszélget lentről, és csettint a nyelvével, ezzel is jelezve, mennyire ízlik neki, amit éppen kap.

Jake ismét elszégyellte magát, elnézést kért, és már csak ösztönösen húzódott össze egy-két alkalommal fenéklyuka, miközben injekcióztatta magát. Mire kapta a hűvös, csípős folyadékot, visszatért önbizalma, és amikor a doktor kihúzta belőle a fecskendőt, felegyenesedett, és dicséretre vágyón kérdezte, hogy ugye, már jobban szúrható a lyuka.

A két asszisztens és a doktor összenézett, majd azt felelték, hogy van még hová fejlődnie. De itt az alkalom, azonnal bizonyíthat, hogy megtanulta a kívánatos viselkedést, amivel segítheti munkájukat, ugyanis még egyszer le kell hajolnia, hogy a harmadik injekcióját is megkapja.

A férfi buzgón fogadkozott, hogy ezúttal pontosan úgy fog viselkedni, mint az asszisztens, akit a doktor is remekül szúrható lyukúnak jellemzett. Nem is várt parancsra, amikor látta, hogy a fecskendő kész, magától hajolt le, és vette fel a pózt. Ellazította záróizmait, és alázatosan kérte az injekciót. A doktor laza, határozott mozdulattal szúrt, és a tű besiklott a vonakodó fenéklyukon. Jake újra felnyögött, de már nem olyan hangosan, mint előzőleg, és az asszisztensek is rendben találták reakcióját, elvégre egy halk, fegyelmezett nyögéssel nem zökkenti ki őket, és továbbra is a feladatukra tudnak összpontosítani.

Jake mélyeket lélegezve igyekezett megkönnyíteni a folyadék eloszlását beleiben, így tanulta, amikor székrekedés kínozta, és beöntéssel kúrálták. A csípés erősödött, majd lanyhult, váltakozva, ahogy lassan ürült az injekcióstű tartálya. Amikor megérezte a kiürült fecskendő búcsúnyomását, megkönnyebbülten elmosolyodott. Büszke volt magára, és még mielőtt felegyenesedett volna, máris firtatta, hogy oda lehet-e írni a kartonjára, hogy jól szúrható a segglyuka.

A doktor türelemre intette, majd lehúzta a gumikesztyűt, és tanácskozott a két asszisztenssel. Végül azt felelte, hogy egyelőre maradjanak annyiban, hogy közepesen jól szúrható a lyuka. Jake kissé bosszús lett, mert azt gondolta, hogy ő igazán megtett mindent, hogy meg tudják injekciózni, de nem vitatkozott. Inkább megfogadta, hogy legközelebb jobban odafigyel, és így előbb-utóbb kihúzzák a „közepesen” szót a kartonjáról.

Meglepődött, amikor a doktor közölte vele, hogy a kezelés további részét egy alapos botozás képezi, melynek fő hatása, hogy jól megérdemelt büntetést kap, mellékhatásként elmúlik a kellemetlen csípés a végbeléből. Alázatosan megköszönte, majd meglepve jegyezte meg, hogy bár a múltban már kóstolt botot, de az az évente két-három alkalom elenyésző volt ahhoz képest, hogy jóval többet érdemelt volna. Gyóntatója szerint erős, egészséges férfiként akár hetente is meglátogathatja a deresszobát, a gyakori botozás csak javára válik, ám ő vitába szállt vele, nem érezvén magát ennyi penitanciára érdemesnek, és egyébként is kényes volt a seggére.

A doktor azonban egyetértett a gyóntatópappal, fenekét vizslatva kijelentette, hogy ilyen húsos feneket akár hetente is meg lehet kínálni egy kiadós huszonöttel. Jake ezt vitatta, főleg, amikor a szomszédos szoba ajtaját kinyitották előtte, és meglátta a magasított, párnázott derest, mely most őrá várt. Határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy teljesen elég neki, ha negyedévente hasal egyet, hogy felkínálja fenekét a botnak.

A doktor és a két asszisztens azonban igyekezett meggyőzni, miközben elhelyezkedett a deresen a botozáshoz, hogy ne sajnálja magától az ütleget, mert érett férfiként be kell látnia, hogy a botozás az kijár neki.

Jake, hogy enyhítse a kialakult feszültséget, megjegyezte, hogy igazán kényelmes fekvés esik a deresen, köszönhetően a párnázottságának, valamint azt is hozzátette, hogy nem hasalt még ilyen fekpadon, ami kiképzése folytán kidomborítja a fenekét. Ahol őt szokták lekapni a húsz körméről, kemény párnát tolnak az öle alá, és az emeli ki a seggét. Nem elég, hogy arra kell figyelnie, hogy minden ütés előtt ellazítsa a fenekét, még arra is, nehogy feszelgése közben kimozogja ölel alól a kemény párnát.

Egyébként nincs kifogása a bot ellen, tapasztalatai szerint igencsak alkalmas arra, hogy egy magafajta férfi elnyerje méltó büntetését rajta. Az elmúlt két évtizedben tán vagy kétszer húsz alkalommal csapatta meg magát, és ha a jelen lévő gyóntatópapja szerint alaposabban meg kéne botozni, némi tiltakozás után beleegyezett, hogy megduplázzák büntetését. Két-három alkalommal kellett ötven botütést kapnia, és igencsak nyűglődött tőle, főleg a vége felé. 

Mindazonáltal maga is belátta, hogy megérdemelte a dupla adagot, akkor is, napokig borogatnia kellett, és feszenge ült le. Amikor alkalma nyílt, megnézte mások botozását, és részt vett a jelen lévők tanácskozásában is, akik javasolták vagy elvetették a botozott férfi további büntetését. Ezalatt a megcsapott férfi feszülten figyelt, elvégre az ő seggéről volt szó. Ritkán sikerült megúsznia, mert a jelenlévő önkéntes bírákat nem befolyásolta túlzottan az ő tiltakozása, inkább a szemüknek és a tapintásuknak hittek, és miután megtapogatták a felforrósodott, hurkás bőrt, legtöbben azt javasolták, hogy jót fog tenni, ha a sorsára várakozó férfi seggét jobban megbotozzák. 

Ilyenkor nem oldozták fel a szíjakat, és a dohogó férfi belátta, hogy igazuk van, és hol halkabban, hol hangosabban folytatta a nyögdécselést, pedig előtte bizonykodott, hogy ő aztán jól bírja a botot. Még akkor is ezt hangoztatta, amikor deresre húzták, és az első néhány ütésre valóban bátran kitolta fenekét. Amikor a második huszonötöt vágták rá, már nem hangoztatta, hogy jobban bírja másoknál a botozást. A nézők, akik megszavazták számára az újabb huszonötöt, ki is nevették nyögdécselését, és hiába kért elnézést, hogy nem tudja, miért viseli meg most ennyire, akkor is nevettek rajta. 

Utóbb azonban büszkén említette szűk, beavatott társaságban, egy-egy esti kártyaparti közben, ha fel akart vágni valamivel, hogy igaz, hogy elmulasztottam a kötelességemet ebben és ebben, de emiatt olyan ötvenet vágattam a faromra, hogy okultam belőle. A kérdésekre letagadta, hogy hangosan nyögdeltette a bot, inkább elbagatellizálta, és valami olyat felelt, hogy halk, elégedett nyögésekkel felelgetett a botnak, és a végén akkor is megköszönte a pribéknek, hogy elverte, ha alig bírt lekecmeregni megpróbáltatásai fekpadjáról. 

Jake felemlékezte ezt az esetet magában, amíg az asszisztensek befűzték a szíjakat, de hangosan csak annyit mndott, hogy talán a csípős injekciók miatt, de meglehetősen kívánja a botot. Előrelátóan nem dicsekedett azzal, hogy megelégedésére szolgál, ha kellőképpen alávágnak, és azt sem említette, hogy voltaképpen időszerű volt már, hogy megint hasaljon egy jót. Figyelte a testében a csípést, és megismételte, hogy lehet, hogy ettől kívánja, hogy alaposan elverjék a seggét.

Az asszisztensek ezután átadták a pribéknek, aki eközben kiválasztotta az optimális botot, és maga is megjegyezte, hogy nem először hallja ezt, és ígéretet tett arra, hogy mire kiméri az utolsó botütést, a csípés jelentősen elhalványul a belekben.

Az asszisztensek és a doktor helyet foglaltak, hogy végignézzék a kezelés ezen szakaszát. Jake igyekezett úgy viselkedni, ahogy egy hozzá hasonló korú és tapasztalatokkal rendelkező férfitól elvárható. Megcsókolta az elé tartott botot, és ezzel jóváhagyta, hogy ezzel az eszközzel kapjon.

A pribék a tenyerébe köpött, majd egy könnyed mozdulattal bemutatta őt a botnak. A hasaló férfi elégedett nyögéssel fogadta a bemutatkozást, és megjegyezte, hogy kedvére való botütést kapott. Az asszisztensek egyike válaszolta, hogy a pribék jól érti a dolgát, és reményét fejezte ki, hogy Jake a továbbiakban is elégedett lesz vele.

Ezután a három férfi végignézte, ahogy húsos fenekű férfi és a pribék igyekszik összedolgozni, egymásra hangolódni a cél, a megfelelően megcsapott fenék érdekében. 

Hallgatták Jake visszafogott nyögdécselését, megjegyzéseket tettek rá, és gúnyolódtak rajta. Figyelték, hogy a pribék többször megkerüli a derest, hogy jobbról és balról is egyenletesen botozza a kitolt feneket. Időnként Jake kérte, hogy lejjebb is kapjon, és a pribék néhány ütéssel megnyögdeltette a kívánt részt botozva. 

Nem sietett, az ütések szünetében megtapogatta a felforrósodott, hurkás feneket, majd kinézte a következő ütés helyét, megvárta, míg a hasaló férfi ellazítja fenekét, majd könnyedén lecsapott. Amikor kimérte a huszonötödiket, megtapogatta a feneket, és azt javasolta, hogy megrepetáztatja, mert megítélése szerint ráfér még néhány ütés.

A botozott férfi felemelte fejét, és elgondolkodott a javaslaton, majd a fenekét továbbra is tapogató, simogató pribék javaslatát elfogadva kijelentette, hogy valóban megérdemel még néhányat, végül kiegyeztek öt botütésben. Ezután Jake felkészült további nyögdelésre, és a pribék gondosan kimérte a repetáját.

Jake a szíjait kifűző pribéktől kérdezte, hogy mutatnak a hurkák a fenekén. Mert mint a legtöbb férfi, ő is kényes a seggére. A pribék kijelentette, hogy büszke lehet rá, mert szépen sorakoznak rajta a vöröslő hurkák, bizonyítékul arra, hogy nem rángatta a fenekét, vagy ha rángatta is, ami mindenkivel előfordul, aki tudja, hogy bottal kínálják, mindig kivárta, hogy megcsapják, és csak utána vonaglott az ütéstől.

Végre valamire maradéktalanul büszke lehetett, mert eddig egyformán szánalmasan viselkedett kúpjai és injekciói felvételénél. Remegő testtel kászálódott le a deresről, és óvatosan megtapogatta fenekét. A pribék kérdésére azt felelte, hogy annak ellenére, hogy végignyögdécselte az egész procedúrát, voltaképpen ízlett a bot, és ígéret tett arra, hogy ennek a botnak máskor is aláhasal, ha úgy hozza a sora.

Még mielőtt túlzottan elszállt volna a büszkeségtől, a két asszisztens és a doktor pár szóval visszarángatta a földre, emlékeztetve arra, hogy még van egy kis dolguk. A férfi elsápadt, amikor felrémlett előtte a tekintélyes dildó, amit megmutattak neki a kezelés elején, és rádöbbent, hogy hamarosan felhelyezik neki.

Nyomban visszavett magabiztosságából, és vonakodva, lelassított léptekkel tért vissza a három férfi társaságában a kezelőbe, ahol a kúpokat és injekciókat megkapta. Még az sem vigasztalta túlságosan, hogy a kellemetlen csípés szinte teljesen elhalványodott, ahogy a pribék ígérte.

Ismét meglátta a dildót, és nyelt egy nagyot.

Ám nem sok időt hagytak neki felkészülésre, ismét a vizsgálóágyra kellett helyezkednie, ezúttal térd-könyök pózban, térdeit kissé eltávolítva egymástól. Letette karjait, és rájuk hajtotta arcát. Az asszisztensek munkához láttak.

Egyikük egy nagyobb tégely síkosítót tett mellé a vizsgálóágyra, míg a másik egy aktatáska méretű fadobozt a férfi másik oldalára. Az ujjnyitól kezdődve egyre vaskosabb dildók sorakoztak benne. Jake a fejét rázta, tisztában volt azzal, hogy olyan szűk a záróizma, hogy ott még egy ujj is nehezen nyomakodik át. Hiszen a kúpokat is alig tudta elnyelni, noha azok más férfiaknak talán semmi gondot nem okoznak.

Az egyik asszisztens gondosan bekenegette a lyukát, míg a másik a dildókat mártotta a tégelybe. A doktor odahúzta forgószékét íróasztalától, mert a feladatra le kellett ülnie. Jake érezte, ahogy ujjaival, majd egy kemény dildóval kopogtat szűk fenéknyílásán. Ebben a pillanatban már bánta, hogy meg akarta tapasztalni, hogy mit éreznek azok az escort fiúk, akiket megrendel. Egyszerűbb lett volna, ha valamelyiket ráveszi, hogy cserébe dugja meg őt. De már késő volt, hiszen másképp döntött, amikor idejött.

A doktor óvatosan feszítgette a szűk nyílást egyelőre a legvékonyabb dildóval, majd a sziszegő, nyöszörgő férfi reakcióit figyelve óvatosan elkezdte feltolni belé. Jake vonaglott, kapaszkodott a vizsgálóágy szélébe, szaporán lihegett, és közölte, hogy úgy érzi, mindjárt összecsinálja magát, noha az előbb még nem volt székelési ingere.

A doktor megnyugtatta, hogy ezt az érzést a dildó váltotta ki, és ahelyett, hogy tiltakozik ellene, emelkedjen fel kissé, és próbáljon beleülni. A két asszisztens várakozott kétoldalt, hátha be kell avatkozni, de inkább csak szemlélődtek.

Negyedóra múlva a legkisebb dildó már szinte kényelmesen fészkelt Jake végbelében. Ideje volt kicserélni eggyel nagyobbra. Aztán ezt is nagyobbra cserélték, és alig telt bele háromnegyed óra, amikor a kellően kitágított Jake fenéklyukát alkalmasnak találta a doktor arra, hogy a félelmetes dildót befogadja.

Ehhez fel kellett egyenesednie, és saját magának kellett ráereszkednie, hogy a doktortól megtudta a feladatot. Annyit segítettek neki, hogy a segglyukához illesztették a rugalmas ebonitrudat. Többször is megpróbálkozott, majd kihátrált, bizonygatta, hogy tudja magáról, hogy annyira szűk, hogy ez nem fog menni. Nem hittek neki, újra és újra rá kellett ülnie, csak kapott még síkosítót.

Végül nyögdécselve, altestét forgatva, nagyokat vonagolva, sőt több alkalommal farkát is megmatatva készen állt arra, hogy beleereszkedjen. Rámarkolt a farkára, és elkezdte a ráereszkedést. Kiegyenesedve, szinte büszkén ülte meg a dildót, millimétereket ereszkedve, és megpihenve, kétszer kért még sikosított, majd végül farpofáival megérezte a vizsgálóasztalt.

A kemény, rugalmas ebonitrúd kitöltötte végbelét, és ő kihúzott derékkal, büszkén megült rajta, heveny izgatottságában észre sem vette, hogy újra a farkát szorongatja. Olyan boldogságot érzett, mint egy hadvezér egy győztes hadjárat után.

A következő hónapokban, években vissza-visszajárt az ügynökségre, de sohasem felejtette az első alkalom diadalát. Látott nagyobb, hosszabb és vaskosabb dildókat, néhányra rá is próbálkozott, és a szakszerű segítségnek köszönhetően sohasem sérült meg.

Csalt is kissé, mert magányos esti maszturbálásai előtt felhelyezett magának egy közepes nagyságú, de azért kellően érezhető dildót, és reggelig bennhagyta. Így amikor a kezelések alkalmával megmutogatták neki a rugalmas ebonitrudakat, csalhatatlanul ki tudta választani, melyiket ülné még aznap.

És a kartonjáról a neve mellől egy napon lekerült a „közepesen” szó. Alig tudta elhinni, hogy eljutott eddig, és csak azt bánta, hogy nem jelentkezett az ügynökségnél korábban.

Vége

Utózönge: 

A koros ügyfél távozása után a doktor a két asszisztensére nézett. A harmincas éveik elején járó férfiak várakozó tekintettel néztek rá. Hiszen péntek volt, és ilyenkor a 14-es kezelőben dolgozó asszisztensek heti munkáját értékelte a doktor, mielőtt véget ért volna számukra a megerőltető műszak. 

Ilyenkor bevált gyakorlat volt, hogy egyikük a papírmunkát, a fáradságos adminisztrációt kapta, és addig nem mehetett haza, amíg nem végzett vele. A másikuk azonban egész másképp zárhatta a hetet. 

A doktor ezúttal felemlékezett egy régebbi esetet, amikor utóbb megígérte a büntetést egyik asszisztensének, és ennek most jött el az ideje. A megnyúlt képű, harmincas évei elején járó férfi bizonygatta, hogy nem szolgált rá a verésre, de a doktor a deresszoba ajtajára mutatott. Az ajtó, mintha csak meghallotta volna a pribék, most kinyílt, és a nyafogó férfi látta, hogy gúnyosan integetnek neki. 

Hiába ismételte, hogy nem és nem kívánja most a botot, és különben is, múlt pénteken, és előtte is neki kellett odakínálnia a fenekét, mégis be követnie kellett a pribéket. A doktor és a másik asszisztens kisvártatva szintén utánuk mentek, hogy végignézzék, rendben megkapja-e büntetését. 

Addigra már kibújt overálljából, és a bokszeralsót is levette, mert a szabály előírta, hogy meztelenül kell a deresre hasalni. Duzzogva mászott fel, és elhelyezkedett rajta, a deres kiképzésének köszönhetően feneke szépen kidomborodott, így nagyobbnak látszott, mint amekkora valójában volt. Még mindig dacosan ismételte, hogy nem érdemli a botot, mert ő igenis igyekszik jól ellátni a munkáját. Két tenyérrel simogatta farpofáit, és csak akkor engedte el, amikor a pribék rászólt, hogy vegye el a kezét.

Ekkor ért oda lamentálásában, hogy inkább injekcióztatná a fenéklyukát, mint hogy botvégre kerüljön. A doktor meghallotta szavát, és elmosolyodott. Ezen ne múljon, szólt, és a másik asszisztense már hozott is egy steril fecskendőt, és egy ampullát áttetsző, halványkék árnyalatú folyadékkal. 

A pribék közben becsatolta a szíjakat, és a hasaló férfi most szembesült azzal, hogy teljesül kívánsága. Talán azt remélte, hogy ennyivel megússza, mert abbahagyta a tiltakozást, és mire a doktor kezére felkerült a gumikesztyű, már két kézzel a deres lábaiba kapaszkodva, ellazított záróizmokkal várta, hogy megkapja a farszuriját. Erre asszisztenstársa hívta fel a figyelmet, amikor a dereshez lépve széthúzta a hasaló férfi fenekét. A doktor kézbe vette a töltött fecskendőt. 

Ezúttal, talán a póz miatt jobban meggyötörte a kapott injekció. Mindenesetre panaszosan felnyögött, amikor hirtelen lyukonszúrták. Szapora aúzásokkal, feneke jobbra-balra mozgatásával igyekezett kényelmesebben érezni magát, de egy injekció mindig kényelmetlen érzést okoz. Végre elnyugodott, de továbbra is panaszosan nyöszörgött. 

A doktor csodálkozva kérdezte, hogy miért cirkuszol ennyire, hiszen számos injekciót kapott már a lyukába, mire az asszisztens panaszosan felelte, hogy hajolva egész más, de ebben a pózban sokkal jobban megkínlódik vele. A doktor azt felelte, hogy túlságosan el van kényeztetve, hiszen eddig mindig hajolnia kellett a farszurihoz, pedig féltucatnyi pózban lehet még lyukat szúrni. Ezalatt igazgatta még a fecskendőt, amitől a hasaló férfi újra panaszosan nyöszörgött. 

A másik asszisztens gúnyosan jegyezte meg, hogy aki egy kis farszuritól így elgyávul, az szégyellheti magát. Hasaló társa azonban visszavágott azzal, hogy próbálja ki, mert ő is el van kényeztetve, hiszen eddig csak hajolva szúrták őket lyukon. 

A doktor csendet parancsolt, és elkezdte befecskendezni a folyadékot, amitől a tanultak alapján mélyeket lélegzett asszisztense. Közben megkérdezte, hogy ízlik-e, és a másik asszisztens, miközben társa fenekét továbbra is széjjelhúzta, figyelte, ahogy az injekcióstű tartálya lassan fogyatkozik. 

A hasaló asszisztens mélyeket lélegezve bizonygatta, hogy finomat kap, és elnézést kért az előbbi viselkedéséért. Azzal védekezett, hogy váratlanul érte, hogy ma még hasalnia kell, meg volt győződve arról, hogy most a másik asszisztens kerül sorra. Ám már tisztában van azzal, hogy nem véletlenül került újra deresre. 

Mialatt ezeket mondta, a doktor lassan az utolsó cseppig megitatta a folyadékkal. Egészségedre! nyomott még egyet búcsúzóul a fecskendőn, amiből a hasaló férfi tudta, hogy kiállta a farszurit. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben érezte, hogy a fecskendő tűje végigsiklik záróizmai szegélyén. Társa ekkor engedte el a fenekét. 

A doktor firtatózására újra felemelte fejét, és miután elismerte, hogy jobban is bírhatta volna az injekciózást, megköszönte a doktor figyelmességét. Belátta, hogy szükség volt a farszurira ahhoz, hogy megszelídítsék, és elismerje, hogy jár neki a bot. Kifejezte aggodalmát, hogy zavarni fogja őket, hogy ő minden botozásnál hangos, előre elnézést kért ezért mindhármójuktól. 

Ezután a doktor és asszisztense letelepedtek, hogy végignézzék, a pribék pedig a kiválasztott bottal a hasaló férfi mellé lépett. A párnázott ajtókon kívül nem hallatszott ki a folyosóra, hogy a bottal újra és újra seggbe kínált férfi minden ütéstől hangosan feljajdult, vagy hangosan nyögdelt, ami megnevettette asszisztenstársát, és még a doktor is elmosolyodott, megjegyezve, hogy milyen puhány. 

A botozott férfi bizonygatta, hogy mindig ennyire megnyögdeltette a bot, pedig számosszor megfogadta, hogy csak halk nyögésekkel nyugtázza, ha a pribék lecsap a seggére. A pribék minden ütés után megvárta, míg kinyögdeli magát, addig körbejárta, kinézte a helyet, majd precízen kimérte a soron lévő ütést. Többször is figyelmeztetnie kellett a hasaló asszisztens, hogy lazítsa el végre a fenekét, míg kellően kitolt és ellazult állapotba került a fenék, hogy a pribék ügyesen kimérje a következő ütést. Hiába utasította a férfit, hogy legyen halkabb, nem és nem sikerült a halk nyögés, és a botozott férfi újra és újra elnézést kért azért, hogy ílyen hangosan nyög egy kis bottól. 

Ezt már a doktor is sokallta, és kúpot hozatott a mellette ülő asszisztenssel. A hasaló férfi ezt nem vette észre. Ő csak készült a következő ütésre, és ez annyira lekötötte figyelmét, hogy a mellé lépő doktort sem vette észre. Csak akkor tűnt fel neki, hogy valami más fog történni, amikor kitolt, ellazított feneke szétnyílt, és hideg végbélkúpot érzett meg lyukán. 

A doktor tétovázás nélkül nyomta be olyan mélyre, amilyenre csak ujja elért. A meglepett asszisztens nagyot szusszant, és megköszönte a váratlan falatot. Ám társa máris kipattintotta a következő kúpot, és a jellegzetes hang, na meg, hogy újra szétfeszítették fenekét, kétségkívül elárulta, hogy újabb kúpot kap. Ezt már jobban fogadta, alig hangosabban fújta ki a levegőt, mint máskor. 

Kíváncsian fordította hátra fejét, és ekkor a harmadikat is elnyelették vele. Ez már jobban ízlett neki, mint az injekció és a bot, ezért titkon arra gondolt, hogy talán mind a hatot megetetik vele. Így is lett. Még háromszor sóhajtott elégedetten, és a végén megjegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy jutalmul még megkúpolják, hiszen végülis rosszul viselkedett. 

A pribék lépett elő újra, és felszólította, hogy tolja ki és lazítsa el a fenekét, hogy kimérhesse a huszonötödik, egyben utolsó ütést. Mivel ő is elégedett volt a férfi kúpolás közben tanúsított fegyelmezett viselkedésével, így megkérdezte, hová mérje neki. Rövid gondolkodás után a hasaló asszisztens a feneke középső részénél kissé lejjebbre kérte, majdnem abba a magasságba, ahol a lyuka rejtőzött. 

Kívánsága teljesült. A pribék könnyedén alávágott, és míg az elvert asszisztens hosszan nyögdelte a botütést, elkezdte kioldozni a szíjait. 

A fiatal férfi nehézkesen mászott le a deresről, és az elvert fenekét tapogatta. A doktor figyelmeztette, hogy szorítsa össze farpofáit kezeivel, mert kicsúszhat valamelyik kúp, de már ott is volt a keze, mert ahogy lemászott, nyomban tapogatni kezdte elvert seggét. 

A doktor és a pribék mindketten szóvá tették, hogy fiatal, erős férfi nem így mászik le a deresről egy kis botozás után, asszisztenstársa pedig ismét kinevette. Ő pedig elkeseredetten bizonygatta, hogy úgy elverték, hogy majdnem becsinált. A pribék azt felelte erre, hogy nem látta jelét annak, hogy székelési ingere lenne, és valóban így is volt, tehát ismét hazugságban maradt. Mindenesetre a kúpjaira igyekezett vigyázni, és újra bizonygatta, hogy kemény botozást kapott. 

Asszisztenstársa nevetve ígérte, hogy amennyiben jövő héten ő került botvégre, hiszen három hete nem kapott, sokkal jobban fogja bírni. 

Ebben mindannyian egyetértettek, hiszen a pribék is emlékezett rá, hogy a másik asszisztens halk, tisztelettudó nyögésekkel szokta nyugtázni, ha alávágnak, és bár ő is félti a seggét, mégsem kell annyit várni, hogy ellazítsa a botütésre várva. Ám azért ki szokták gúnyolni, mert nagyobb, húsosabb a feneke, és ezért is érzi jogosnak, ha időnként deresre kell hasalnia. Miközben a pribék újra és újra seggbekínálja egy-egy ügyesen kimért ütéssel, a legritkábban panaszkodik, ilyenkor is inkább arra, hogy fegyelmezetlensége miatt ismét botot kell kóstolnia seggével. Gyakran körülnéz, ha megkapta és kinyögte az ütést, igyekszik leolvasni az arcokról, hogy jól bírta-e. A pribék néhányszor a fingatóval is elverte, ez a bot arról híresült el, hogy akit vernek vele, annak fenéklyukából legalább egy alkalommal recsegve távozik a levegő. 

A pribék persze nem hisz a babonában, inkább azzal magyarázza ezt a jelenséget, hogy tudja, hogy hová kell ütni, és mekkorát. És mert mindig férfiakat botoz, a sokévnyi tapasztalat mondatja ezt vele. Mindenesetre a halk asszisztenst megfingatta néhányszor, és olyankor ki is nevették a botozott férfit, aki általában csak akkor jön rá, hogy megint a fingatóval kapja meg a magáét. Ilyenkor dühös magára, hogy nem tudott uralkodni testén, és hogy kiköszörülje a csorbát, azt javasolja a pribéknek, hogy öt botütéssel repetáztassa meg. 

Így többször megesett, hogy huszonöt helyett harminc ütés után kelt fel a deresről, diadalmas tekintettel, hiszen társa sohasem kért még repetát. 

Ezt is felemlékezik, majd a pénteki rövidebb műszakra tekintettel otthagyják az adminisztrációval a szerencsésebb asszisztenst. 

Vége az Utózöngének