Tizennégy óra

Ülünk a kanapén, Margit meg én. A kanapé a Stúdióban van, Margit meg a Domina Macskája, jogos tehát e helyt együtt gubbasztanunk. A kanapénak rajtunk kívül kettős szerep jutott: Domina ezen hever lábimádáskor, ezen hever bitang jó szexi pózok fotózásakor. Nem csoda hát postájában a napi húsz-harminc levél és végtelen hálás vagyok, ha olykor naponta válaszra méltat engem is.

A Macska és én Gazdánkra várunk, hoztam macskának való extra kaját az Állati Áruházból, magamnak kínait szemből, a gyorsbüféből. Fiatal faszinger koromban ez Verpeléti Bisztróként fungált: csem.ser.sült.pir.burg.pár.káp.
Jóllaktunk mindketten, jóllakottan is kín várakozni arra, akit szeretünk mindketten, csak másképp. Margit nem evett kínait.

Tizennégy óra múlva, holnap reggel érkezik Tulajdonosunk, hosszú éjszakában várunk, Margit a Domina trónján alszik, én a kanapén nem: álmatlanul leltározom az igen magas felszereltségű Stúdió ingóságait, habár a stabil keresztet és a bivaly kínpadot ingóságnak hívni abszurdum. A fenekelő pad viszont képes felborulni, ha a Nagy Fehér Bálna a Gyönyörű Pillangó vesszőcsapásait túl nagy hullámzással próbálja hárítani. A sarokban két kötélhurok, na azok ingadoznak itt lakott őseim riadt szellemei nyomán; azokat én barkácsoltam fel a gerendára, széttárt karokkal kikötéshez, akasztáshoz, sztappadóhoz.
Domina kérdezte közben: - Tudsz hóhércsomót? Tudok, feleltem, de mindkét kötélre csak öt-öt menet jutott; nem számít, szenvedek rajtuk zavartalan, kínzáshoz, kivégzéshez, szellem-riogatáshoz elég jó így is. De hová lett a Pokol Rózsája innen?

Kis pöcs koromban Verpeléti út 25. volt ez a ház, mindig felboruló vitorlásocskák közt pancsoltam folyton a kádban, amiben a ma esti fürdőt tervezem. Bűn és büntetése: öt napja fakanál, taposás, száz korbács és eleven nyúzás tüskés kerékkel járt brutál faszságomért , a relax habfürdő kurvára csípi bőrömet.
Nő, szépség, álompalástot levedlő istennői test illata szorult a fürdőszobába, ismeretlen szerek varázspatikája zsúfolt polcokon: hová fér el a fogkefém?
Az alsó ficakban férfi tusfürdő leizzadt szuboknak: basszátok telibe, harminc év fórom van ebben a kádban! Hajócskáimat megfúrták veszett álmok kalózai.

Dominám Macskája csodálkozott nagyon, hogy a zárak fordulásakor nem Tulajdonosunk érkezett, kölcsönbe van a kégli, macsek, kényszerűségből zavarom fáraó-nyugalmad: holnap délelőtt hivatali packázásra idéztek és szar dolog lenne hajnali sík jégen csúszkálni százhetven kilométert, fára csavarodva Tomudachi Hondát és Kedvenc Szolgácskámat leselejtezni pont most, amikor Dominámmal lehetek megint. Öt nap után: ennyi idő is alig elviselhető, nem beszélve a többnyire nyolc-tizennégy napról, ami alatt a testi sebek behegednek per secundam intentionem, mint szakított, égetett sebek általában. Éjjelente szétrágom a párnám.

Reggeli a sarki péktől, friss kenyerek lélekgyógyító illata, búval baszott némber teszi zacskóba Kínzókirálynőm kedvencét, a sajtos csigát csillogó csipesszel, így fertőző bánatát nem ragasztja rá. Gyönyörű reggel: stúdióban átvergődött éjszaka után indulás a zöld postaládás házhoz csillaghegyi Csillagcsászárnőmért. Odafelé lassú, hazafelé túl gyors az út, sehol egy remek dugó tartós kézfogáshoz: péklapát marokban meleg madárfióka, hej ez az áldott, gyönyörű kicsi kéz mi mindenre képes a kínok panoptikumában!

- Mennyi időt töltöttél itt, szolgácskám, az ÉN lakásomban?
- Este hattól reggel nyolcig, tizennégy órát...
- Óránként tíz ütés a lakbér! Kipróbálom vadonatúj mogyorófa pálcám!

Sietős a díjbeszedés, engem packázó Hivatal vár tizenegykor, Tulajdonosom családja hamarost látogatóba érkezik, fenekelő padon kornyadó véres seggű szolga nem szerencsés látvány.
Száznegyven mogyorófa pálca kibírhatatlan, szállóvendégrabszolgaöröktulajdon alkuba kezd , amire kegyes Istennőm könnyen kapható: ötven mogyoró-, ötven lovaglópálca, negyven a legdurvább szíjjal.

Tíz huszonöt: gyors öltözés után letérdelnék elé, magamhoz ölelném, mint mindig téli búcsúzáskor nagy fekete kabát szárnyai közé, megtűrt szerelemmel imádva, lábait csókolva szilaj alázatban, de torlódás, sőt dugó keletkezett az előszobában, kézcsókra is alig maradt esély.
Dominám anyja "megköpködött", sikerrel jártam hát a Hivatalban.

Eleredt a hó, közeli kávéházban forró leves csillapodására várva sírás kerülget: meg sem beszéltük a nagy kavarodásban, mikor csúszhatok megint a lábaid elé?
Betyáros csellel szemed sugarába kerülnék megint, egy perc és lábcsók az előszobában, még egy perc Veled az életemért.