Levelek A.nak 3.

Talán elnézést kellene kérnem azért, hogy így használom a rólad szerzett tudásom és tapasztalataim, de mégse teszem. A határaidon belül maradok, sőt a magamévá teszem őket, így tudom garantálni a biztonságod.

És te mit garantálsz nekem?

-Odaadást, odafigyelést és minden tehetségem átadom Önnek, Úrnőm... - mondod a telefonba, egyik késő esti beszélgetésünk alkalmával.

-Kiváló, jövő héten szükségem lesz rád. Találkozóm van a városban. Te fogsz engem furikázni. Öltözz ennek megfelelően. - adom ki a parancsot.

Ezek után bár próbálsz érdeklődni, hogy mire számíts, sok részletet nem húzol ki belőlem.

Eljött aztán a talalkozásunk napja. Fekete öltönyt vettél fel, fekete inggel. Valahonnan még egy sofőr sapkát is szereztél és bárgyú vigyorral a képeden vártál a pályaudvaron.

Elkaptál és megöleltél, két cuppanós puszit is kaptam, majd elvetted a táskám és odasúgtad.

-Alásszolgája Úrnő...

Én is örültem neked és jól esett veled mosolyogni.

Miután beszálltunk az autóba kérdőn néztél rám.

-Hova lesz a fuvar?

-Először a hotelembe...

-Oh, nem szeretne nálam maradni? - kérdezted és halottam a hangodból a csalódást.

Felkacagtam csupán, nem árultam el, hogy valójában két személyre foglaltam.

Mikor a belvárosba értünk szó nélkül követtél a becsekkolásnál. Felhoztad a táskám és elkísértél a szobáig. Az ajtóban megtántorodtál. Láttam rajtad a bizonytalanságot, azt hitted csupán ennyit akartam tőled, hogy ide elfuvarozz.

Megfogtam a zakód szélét és magamhoz húztalak.

-Első hiba... nincs nyakkendőd...

-Nem érkeztem megkötni... - motyogog, de ott van a kesztyűtartóban.

-Akkor hozd fel...

-Komolyan?

- Meg kell ismételnem? - kérdeztem és tekintetemben szigor villan.

Mikor visszaértél halkan kopogtál az ajtón, kezedben a nyakkendővel, arcodon pedig a meglepetéssel, hogy köntösben nyitottam ajtót. -Térdelj le. - montam miután bezátam utánad az ajtót.

-Most szépen lezuhanyozom, és átöltözöm, míg te itt megvársz. - simogattam meg a fejed és a nyakkendőt a nyakadba rakva fürgén megkötöttem.

-Igeen, Úrnő...

-Utána elviszel a találkozómra.

Bólintottál.

-és utána?

- Majd meglátod - válaszoltam és rádkacsintottam, hogy oldjam a zavarod.

Félénk mosoly volt a válaszod és felvetted a tökéletes pozíciót.

Szerettelek így nézni, a kedvenc ruhámban, és térdelve. Örömömre szolgáltál.

Gyorsan lezuhanyoztam és elkezdtem öltözködni. Egy feszes fekete nadrágot, csipkemelltartót és egy fekete selyemblúzt vettem fel, amit kigombolva hagytam annyira, hogy a csipke épphogy kiköszönjön.

Felfrissítettem a sminkem, és mikor próbáltál volna megszólalni lecsittegtelek.

Koncentrálni akartam. Felvenni a megfelelő hangulatot.

-A cipőm a táskámban. Add fel a lábamra. - parancsoltam, mire örömmel pattantál fel.

Bizonyára már igencsak fájhatott a térded.

Elém értél, újra térdre ereszkedtél és mielőtt a cipőbe bujtattad volna a harisnyás lábaim mindegyikre adtál egy csókot.

-Úrnőm, kérek engedélyt még imádni a lábait.

Megadtam az engedélyt és te komótosan csókolgattad végig a cipőimet, és a lábam minden szegletét ami kilátszott belőle. Simogattad, gyúrogattad a lábszáraimat, és nagyon jól esett, de a hajadba markoltam és elhúztam a fejed.

-Elég volt, - csattantam fel, nem fogsz feltartani.

Nyomás, indulunk. Majd utána meglátjuk, hogy mire jutunk...

A címet beütöttem a telefonodba és a tartóba tettem. Közben az enyémen pötyögtem és kuncogtam míg odaértünk. Fél szemmel figyeltél, de nem szóltál.

Mikor közeledtünk a kezem a combodra tettem.

- egy barátommal találkozunk, aki szintén domináns. Viselkedj a szolgámhoz méltóan.

- Termeszetesen... válaszoltál, de tudom, hogy a zavarod nem enyhül.

-Bízol bennem? - kérdeztem és körmeim a combodba vájtam.

- Igen, Úrnőm...

-Akkor kezdődjön a móka. - rádkacsintottam.

Folyt.köv.