Az ázsiai 2. (folytatás)

Az ázsiai 2.

(Fiktív történet kitalált szereplőkkel és helyszínekkel.)

Ülök a kocsimban, és nem nyúlok az indítókulcsért. Össze kell szednem magam, mielőtt hazaérek, és úgy kell gondolnom a történtekre, mint egy szükséges dologra, amit nem lehetett kikerülnöm. Ha valakit szeretsz, és újra és újra csalódást okozol neki, hiszen alig negyven évesen potenciagondokkal küzdesz, akkor felvállalod a sikerrel kecsegtető, ám módfelett kellemetlen kezelést. Philip megér annyit, hogy vállaljam a kockázatot érte. Még nem jártam fehér férfival, de olyan kitartóan próbálkozott, míg végül adtam neki egy esélyt. Az esélyből szerelem lett, és harmadik éve működik köztünk a kémia. De ha impotenciám állandósul, vége lesz a kapcsolatnak. Nem várhatom el tőle, hogy velem maradjon, ha nem vagyok egészséges férfi.

Ujjaim a kormányon dobolnak. A kezelésre gondolok, amit az elmúlt órában kaptam, borsos áron. A beöntésekkel kezdődött, amelyeknek ha el is ismertem létjogosultságát a kezelés tükrében, mégis ifjúkorom óta kellemetlen szükségszerűségként élem meg. A beöntőasztalra hasalva, mely egy ember nagyságú, tágas fémdoboz, lefolyóval és megfelelő helyeken vasrudakkal ellátva. Utóbbiak egyikén át kellett hasalnom, és kellően kidomborította a fenekemet, a másik leszorította a vállaimat, nehogy felemelkedjek, miközben a kezelést kapom. Láttam már ilyen asztalt, beöntéses videóban, de első alkalom volt, hogy feltessékeltek rá.

Amikor meztelenül elhelyezkedtem rajta, és vártam a sorsomat, felötlött bennem, hogy vajon milyen eszközzel kapom a beöntést? Őszintén szólva a körtét ismertem legjobban, melynek hosszú csőrét dugták fel a fenéklyukamba, és a gumitartályt összegyűrve juttatták belém a folyadékot, legtöbbször langyos vizet. Most valamivel komolyabbat kaptam, ez is elárulva a hely profizmusát. Két férfi, akiket olyan asszisztens-féléknek néztem, és később be is igazolódott ezen gyanúm, tisztított ki, és mosott le a gumicsővel, miután úgy ítélték meg, hogy áttetszően tiszta a víz, mely visszajön belőlem.

Bár úgy gondoltam, hogy fegyelmezetten bírom, mégis eleresztettem néhány keserves sóhajt, jelezve, hogy a beöntés nem tartozik az általam kedvelt beavatkozások közé. Egyébként a szerelék felhelyezése nem fájt, inkább csak kellemetlenül feszített, és utána igyekeztem mélyeket lélegezni, hogy egyenletesen áradjon belém a víz. Csak attól tartottam, hogy túlsággal sokat töltenek belém, amitől olyan feszes lesz a hasam, mint a dob, de igazi profik voltak, látszott, hogy nem először végeznek béltisztítást. Eltűnődtem, hogy csak férfiakat vállalnak-e ezen az eldugott magánklinikán, vagy női pácienseket is fogadnak, ám nem sokáig gondolkodtam ezen, mert lemostak, és végre elhagyhattam a megalázó beöntő asztalt. Egyikük gondosan felitatta a bőrömről a nedvességet, és nem hagyta, hogy én törölközzem meg, míg a másik figyelte, hogy engedem-e, és ha ellenálltam volna, bizonyára közbelép. Így nem álltam ellen.

A doktor szikár, kemény tekintetű férfi volt, és nem teketóriázott. Mivel már kifizettem a kezelés felét, azonnal a tárgyra tért. Hat kúpot és három injekciót ígért, melyeket a gondosan kitisztított beleimbe kellett juttatnia. A kúptól még nem is tartottam annyira, hallottam már hírét, bár hazámban nem szerepelt a patikaszerek listáján, de ugyan, mi fájhat egy sikamlós, aprócska dugacson? Inkább az injekcióktól tartottam, méltán, hiszen a rectális injekció igencsak megviseli az embert, legalábbis engem. Jó másfél évtizede találkoztam vele először, és bizony le kellett fognia néhány markos embernek, hogy meg lehessen szúrni féltett lyukamat. Hogy miért kaptam akkoriban, már nem is emlékszem, csak arra, hogy a harmadik vagy negyedik alkalommal szúrattam először úgy meg magam, hogy nem fogtak le, bár nagyon sziszegtem, miközben megitattak a fecskendőből.

A vizsgálóágy a rendelő közepén állt, lepedővel letakarva. Nem sokkal később, néhány alapvető vizsgálat, úgy mint vérnyomásmérés, hőmérséklet ellenőrzése, a hármas tagoltságú ivarszervem áttapogatása után végre végighasalhattam rajta, és felkönyökölve vártam, hogyan folytatódik a kezelés.

Csattant a gumikesztyű, nyílt és csukódott a hűtőszekrény ajtaja, és egy egész levél végbélkúp várta, hogy beengedjem záróizmaimon át a beleim alsó szakaszába. Láttam már erről is videót különféle pornóoldalakon, és tisztában voltam azzal, hogy általában épp csak a záróizmokon tolják be, és így gyakorta újra előbukkan a betuszkolt kúp. Nem fenyegetett ez a veszély, mert a doktor olyan mélyre tolta belém a kúpot, amennyire csak ujja befért, és nem várt sokat a következővel sem. Miközben az asszisztens szétfeszítette a fenekemet, ő sorban beillesztette a kúpjaimat, és egy erőteljes nyomással mélyre tolta őket.

Mindegyik kiváltott belőlem egy panaszos nyögést, amiért gúnyos megjegyzésekkel illettek, ettől elszégyelltem magam, és megfogadtam, hogy az injekciót sokkal jobban fogadom majd. Hiszen abban már van tapasztalatom. Nemhiába került fel bő tíz éve a kezelési lapomra annál a másik doktornál, hogy remekül szúrható a lyukam. Most majd be is bizonyítom.

Ám a bemutatkozás nem sikerült valami jól. Nem vettem számításba, hogy annak idején valami langyos, barátságos folyadékkal itattak, most azonban egy hideg, csípős szert fecskendeztek belém. Nyüszítve tiltakoztam, és kapaszkodtam a vizsgálóágy szélébe, noha maga az injekció nem fájt, csak a szokásos feszítést éreztem, ahogy besiklott a fenéklyukamba. Onnantól kínkeservesen ittam, apró kortyonként a kellemetlen ízű folyadékot, és panaszosan nyöszörögtem, miközben a doktor és az asszisztens legjobb tudása szerint végezte a dolgát.

Muszáj volt felkelnem utána, és emlékezetem szerint meg is ugráltatott a csípős szer. Mégis, a doktor lehetőséget adott arra, hogy lehajolva vegyem magamhoz a következőt. Áthajoltam egy szék támláján, és így megfelelő pózba került a fenekem. Megmarkoltam a szék lábait, és arra gondoltam, hogy amennyiben szükséges, ebben a pózban szoktak időnként pálcázni is, ezért tisztában voltam azzal, hogy megfelelő pózt választottam.

Míg az első injekció jobban meggyötört, a másik kettőt szinte alig éreztem, addigra kezdtem megszokni a hideg, csípős érzést, és nagyon rendben lévőnek találtam, elvégre eddig sosem éreztem mást némi kellemetlen feszülésen kívül. Miután a dokgor kihúzta a tűt belőlem, összeszorított fenékkel ugrottam párat, mert bizony ez az injekció megugráltatja az embert, lévén igencsak csípi benn.

Azt hittem, hogy ezzel vége is a kezelésnek, ám ekkor a doktor kijelentette, hogy a másik szobában várnak, és zárásként ötven pálcaütést fogok kapni a fenekemre. Voltaképpen magam is szükségét éreztem, hogy mint régen, most is elverjenek az injekciózás után. Valahogy megjön a kedvem egy kis pálcához, miután megszúrattam a lyukamat, nem tudom, más hogy van ezzel.

Régen is, másfél évtizede, mindig ki volt készítve a pálca, hogy frissiben elverhessenek vele, miután megszúrták a fenéklyukamat, ez valahogy hozzátartozott a rectális injekcióhoz. Így némi ugrálás után megköszöntem a kezelést, és memorizáltam, hogy egy hét múlva újra kell jönnöm.

A másik szobában valóban deres állt, amelyre a beöntésnél látott másik asszisztens tessékelt fel. Megpaskolta fenekemet, és megkérdezte, hogy ízlettek a kúpok, bevallotta, hogy ő jutalomfalatként gondol rájuk, hiszen ő is gyakorta kap a doktortól. Miután deresre húzott, és megpaskolgatta kitolt fenekemet, mintegy véletlenül megdörzsölte fenéklyukamat, és kifejezte abbéli reményét, hogy jól fog esni a pálcázás.

Kissé zavartan feleltem, hogy meglehetősen kívánom a pálcát, és kiszaladt a számon, hogy régebben is alaposan megcsapattam a fenekemet injekciózás után, és terveztem is, hogy otthon hasalok egy jót. Ez valamiért tetszett neki, mert nevetett, és közölte, hogy ez esetben nem kell hazáig várnom, mert megbízható pálca itt is akad néhány.

Azután felgyorsultak az események. A deres kiképzése miatt fenekem szépen kidomborodott, és a férfi ügyesen megkínált a pálcával. Hálásan nyögdeltem, miközben újabb és újabb ütéseket kaptam a suhogós pálcával, meg is állapítottam, hogy régen kaptam már ki ennyire. Hiába, aki a pálca végére születik, az nem kerülheti el, hogy időről időre megkapja, ami jár.

Az asszisztens megkerülte a derest, hogy a másik oldalról is kimérjen néhány ütést, és megkérdezte, hogy ízlik a seggemnek a pálca. Elvörösödtem, és zavartan feleltem, hogy megfelelőnek érzem ahhoz, hogy egy magamfajta férfit móresre tanítsanak vele. Megkérdezte, hová mérjen még ütéseket, és rövid gondolkodás után a fenekem alsó részét javasoltam, elvégre azon ülök, és így néhány napig bizonyára érezni fogom a keze nyomát.

Megkérdeztem, hogy szép nyomok lesznek-e a seggemen, mert mindig kényes voltam a bőrömre, és ha a vörös hurkák szépen sorakoznak, ez elárulja mindenkinek, házam népének, hogy fegyelmezetten kínáltam oda a pálcának.

A vége felé történt, hogy már fájdalmasan nyögdécseltem, amikor kitolt fenekemből eltéveszthetetlen hang tört elő. Akit húztak már deresre, ismeri az érzést, hogy a pálca, a bot megrecsegteti a lyukat, vagyis a pribék megfingatja a delikvenst. Ez történt velem is. Máskor is előfordult már, és akkor is szégyenkeztem amiatt, hogy nem tudtam a testemnek parancsolni.

Az asszisztens kinevetett, és ellegyezte a felszálló bűzt orra elől, majd megjegyezte, hogy ritkán találkozott ezzel a jelenséggel, miközben én kapkodva kértem elnézést, és bizonygattam, hogy nem szándékosan történt. Mégsem kerülhettem el a büntetésemet érte.

Miután az asszisztens kimérte az ötvenet, elgondolkodva tapogatta lángoló, hurkás fenekemet, majd kijelentette, hogy kapok egy speciális ütést a lyukamra, így megtorolja fegyelmezetlenségemet.

Megkérdeztem, hogy gondolja, mire azt felelte, hogy legjobban akkor lehet valakinek a lyukát megcsapni, ha előrehajol, és saját magának széjjelhúzza a fenekét. Igazat kellett adnom neki, akkor is, ha tartottam ettől a speciális ütéstől.

Így kioldozta szíjaimat, és amikor inogva, remegve talpra álltam, és fenekemre simítottam tenyereimet, intésére terpeszben hajoltam előre, egyúttal szétnyitottam farpofáimat. Vajon milyen lehet egy ütés a végbélnyílásra? Nem sokáig gondolkodhattam rajta, mert az asszisztens kiválasztotta ehhez a megfelelő botot a fali készletből, és némi célzás után úgy alámvágott, hogy feljajdultam, kiegyenesedtem, és ugrottam egyet, miközben összeszorítottam sajgó fenekemet. A lyukam úgy izzott, mint a parázs.

Az asszisztens ragaszkodott hozzá, hogy ellenőrizze, rendesen eltalált-e, nem hitte el, hiába bizonygattam, hogy bizony, jól megcsapta a lyukam. Újra le kellett hajolnom, és vonakodva széjjelhúztam a fenekemet, míg ő alaposan megtekintette, és megállapította, hogy tényleg remekül sikerült a speciális ütés. Jutalmul hűs krémet kent rá egy tégelyből, és kivárta, míg magamhoz térek annyira, hogy elvihessen újra lemosdatni.

Hamarosan felöltöztem, és kikísért a rendelő bejáratáig, majd megvárta, míg óvatosan beülök a kocsimba.

Kellett még vagy húsz perc, míg elfordítottam az indítókulcsot, és képes voltam hazaindulni a gyér forgalomban. Fenekem, lyukam meglehetősen sajgott, ám ami furcsa, még mindig úgy éreztem, hogy a doktor ujja feszíti a záróizmaimat, pedig már jó ideje kihúzta belőlem.

Egy hét múlva kell újra jönnöm, idéztem fel a doktor időpontját, és besoroltam a zöldhullámba. Vajon lesz-e bátorságom visszatérni?

Philip arcát idéztem magam elé, és halványan elmosolyodtam. Érte visszatérek. És használni fog a kezelés. Mindennél jobban bíztam ebben.

Vége