Szombat éjjeli szeánsz

Szombat éjjeli szeánsz

Szombat este, lágyan lüktet a fény,

a gyertyák árnya táncot lejt a falon,

csendben nyílik a szoba mély kapuján

az alávetés és vágy titkos alkonya.

Selyemcsend feszül a csuklóra halkan,

a bőr tapintása súg, nem kérdez,

egy pillantás vezényel hangtalan,

és reszket a test, hol a parancs élvezet.

Szavak nélkül zeng a ritmus,

ostor csattan – nem harag, csak zene,

minden érintés szabály és sors,

te játszol rajtam, én szívesen leszek hangszered.

Fájdalomban ring a gyönyör,

a határvonal borotvaélen táncol,

de a bizalom őrzi minden percem,

hol engedem, hogy végül elveszítsem magam.

Lélegzet visszafojtva vár az éj,

s míg kifárad a test, a lélek ébred –

szombat ez, hol nem bűn az öröm,

csak szertartás, bilincsben élve.