Cserebogár

Rebeka kissé unott tekintettel, kifejezéstelen arccal húzkodta a srác farkát. Ahogy próbálta összeszámolni, hatig jutott. Hat gin tonik volt, amit a fiú fizetett, meg még otthon, indulás előtt a Jaeger, amivel a csajokkal koccintott. “Hát, eddig tartott” - gondolta. Egy órával ezelőtt még feldobódva pörgött a parketten, tetszett neki, hogy ez a városi fiú csak vele foglalkozik, bókol, kérés nélkül hozza az újabb köröket. Aztán persze feljött vele a panzióba, mint ahogy máskor is már, más nyaralókkal. Így megy ez, jönnek a srácok, buliznak, fűtögetnek, fizetnek, aztán persze a hallgatólagos megegyezés szerint elvárják, hogy valami legyen is utána. Nem mintha ez ellenére lett volna, olyan srácokkal sosem állt le, akik nem tetszettek neki, de mostanában valahogy egyre kevesebb élvezetet lelt ezekben a buli utáni szerencsétlenkedésekben.

Mint most is. Az ital kezdett már kimenni a fejéből, egyre inkább rátört az fáradt kábulat. Arról már percekkel ezelőtt letett, hogy maga is élvezetet leljen a dologban, hiába igyekezett ez a furcsa srác szuszogva, cuppogva, nyelcsapkodva valami maradandót villantani ebben a hatvankilences pozícióban. Rebeka lenézett a combjai közé. A fiú látszólag nagy áhítattal és élvezettel nyalakodott, de a szerszáma valahogy mégis csak olyan félkemény állapotba sikerült kerüljön, pedig már lassan zsibbadni kezdett az állkapcsa meg csuklója is. Nagyot sóhajtva egy mélyet szívott a cigarettába, aztán előrehajolva, már csak a jó öreg kézimunkával, a tempón gyorsítva próbált meg túlleni a dolgon. Ez máskor be szokott válni, két-három perc, a fiú elmegy, aztán végre engedhet az álmosságnak.

“Hát ez hihetetlen” – gondolta. Érzése szerint már egy örökkévalóság telt el, és még mindig nem tűnt úgy, hoz közeledik a végkifejlet. Közben már nem csak a farkat verő csuklója zsibbadt, a másik keze is elfáradt, amivel a cigarettát fogva az ágyra támaszkodott. “Na jó, váltanom kell” Aztán ahogy kicsit kiegyenesedve a másik kezébe igyekezett venni a dolgokat, hirtelen szikraeső csapott fel. A srác megrándult, és hangosan felnyögött ahogy a szerencsétlenül tartott cigaretta parazsa véletlenül végiszánkázott a farkán. Rebekának kellett két másodperc, hogy felfogja mi történt. Fel akart ugrani, szabadkozni és a villanyt felkapcsolva megnézni, mekkora baj történt, de legnagyobb megrökönyödésére a fiú a derekát átfogva közelebb húzta ölét a szájához, még intenzívebbre fogva a nyelcsapásait. Ahogy visszaereszkedve újra kézbe vette a megpörkölt farkat, meglepődve konstatálta, hogy egészen megkeményedett. “Ahh, talán mégis sikerül valami normális módon befejeznem ezt”- kezdte ismét óvatosan fel-le húzgálni rajta a kezét. Aztán egy perc múlva elszállni látszott a frissen jött remény. A fiú mintha fáradni kezdett volna, és ahogy lassulni kezdett a mozgása, a farka is mintha veszíteni kezdett volna a merevségéből.

Rebeka már épp feladni készült volna az egészet, amikor saját maga számára is érthetetlen ötlete támadt. Immár szándékosan, nagyon óvatosan hozzáérintette a parázsló cigarettavéget a srác farkához. Ahatás ugyanaz volt, mint előbb. A fiú ismét felnyögött, és Rebeka érezte, hogy a vér lüktetni kezd a farkában. Valami furcsa izgalom fogta el. Ahogy felváltva verni és perzselni kezdte a fiú farkát, annak hangos nyögései közben valami hihetetlen, bizsergető érzés kezdődött a gyomortájékán, és a zsigerei közt lassan megindult az ágyéka felé. Szaporán kezdte venni a levegőt, és arra eszmélt, hogy öle ritmusosan elkezdett mozogni a fiú száján. Huhh, talán mégsem reménytelen, hogy mindketten révbe érjenek?

Ekkor vette észre, hogy a cigaretta végén nem látszik már a parázs. A fiú nyelvén vonaglva kétségbesetten kaparászott a cigisdoboz után, és mikor végre a kezébe került, a levegőt kapkodva rögtön két szálra gyújtott rá. Amikor végre felizott a cigarettavég. pánikszerűen esett vele neki a srác farkának. Óvatoskodásról szó sem volt már. Remegő kézzel görgette a cigit a fiú farkán, a szikrák pattogtak, mikor két farokhúzás között néha erősebben megbökte vele. Aztán ahogy egyre nehezebb feladattá vált kezei mozgását összehangolni, a farokhúzogatással fel is hagyott, két kezében az egy-egy cigarettával ott égette a farkat, ahol érte. Diadalmas amazonként öle már a fiú teljes, lucsokban ázó fején szánkázott előre-hátra, aztán mikor annak nyögései összefüggő hörgéssé váltak, a farkából előtörő gejzír láttán combjait összeszorítva teljes erejáből a fiú arcára préselte ágyákát, és a cigarettákat a makkján kioltva Rebeka is elélvezett.

Kellett néhány perc, hogy magukhoz térjenek. Amikor Rebeka végül legördült a fiúról, végignézett a hamuval borított, feldúlt ágyon, aztán visszafordulva a fiúra vetette a tekintetét. Ahogy látta, hogy szó szerint az egész feje csillog a nedveitől, és megyötört arccal, de mosolygva néz vissza rá, Rebeka tudta, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozott az életében.