Az ázsiai

Az ázsiai

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Az ázsiai férfi, akiről fogalmam sincs, hogy japán, kínai, filippínó vagy vietnámi nációjú, mert az én szememben mind egyformák, akkor jött el a rendelőbe, ahol első asszisztensként dolgoztam a doktor mellett, miután meghirdettük a potencianövelő kezelést. A sötét hajú, szűk szemrésű sárga a harmincas évei végén járt, kopott, ám tiszta inget és farmert viselt, és a magánrendelő borsos árai sem riasztották el. Mindössze nagyot nyelt, majd bizonytalanul bólintott. Letette a kezelés árának felét azzal, hogy a következő alkalommal hozza a fennmaradó összeget. A pénzköteg láttán a doktor legott praxisba lendült.

A páciens némi tétovázás után mezítelenre vetkőzött, és engedte, hogy kezelésbe vegyem, míg a doktor előkészíti a szükséges szereket és eszközöket. Általában mindig így csináltuk, ez volt az egyik legjövedelmezőbb bevételforrásunk, így maximálisan összedolgoztunk az eredményért.

Kivittem a plafonig csempézett mosakvó helyiségbe, ahol lemostam, majd a meglehetősen tiltakozó férfihoz segítséget hívtam, és a másik asszisztenssel közösen sikerült beöntést adnunk neki. Meglehetősen rosszul viselte, panaszosan nyöszörgött közben. Néhány találóan odabiggyesztett, megvető megjegyzés azonban elég volt ahhoz, hogy keskeny ajkát összeszorítsa, és tűrjön. Petyhüdt, alig izmos teste meg-megremegett, miközben a fenéklyukában keményen fészkelt a szerelék, melyen át a csőből belefolyt a víz.

Miután kivártuk, hogy megkönnyebüljön, újra lemostuk, ezúttal ketten, majd a másik asszisztens távozott, előtte megígérve, hogy a szomszéd szobában tölti pihenőidejét, de megint segít, ha nem bírnánk az ázsiai fickóval.

Miközben visszakísértem a rendelőbe, újra végigfutott tekintetem a testén. Halvány barnássárga színén, szinte szőrtelen bőrén, mely még a farka körül is borotvált volt, apró mellbimbóin. Nem volt kövér, de sovány sem. Az ázsiaiakra jellemző macskaléptű könnyed járás sem volt jellemző rá, inkább meglehetősen zavarban volt, és szinte botladozott.

A doktor nem hagyott neki időt további tétovázásra, néhány alapvető vizsgálatot végzett, vérnyomás, hőmérséklet – itt már könnyebben fogadta a fenéklyukába tolt lázmérőt -, és utána a vizsgálóágyra parancsolta, hanyattfekvésben. Elsőnek az ivarszerveit tapogatta át, hogy kizárja az impotencia szervi okát, és rendben találta. Ezután hasra parancsolta a férfit, és másik gumikesztyűt húzott, hogy a fenekét belülről is áttapogassa.

Ehhez kent egy kevésnyi síkosító kenőcsöt a kesztyűre, az általam elétartott tégelybe nyúlva, majd a hason fekvő férfi fenéklyukát kitapintva határozott mozdulattal felnyúlt a szűk nyílásba.

A férfi ismét nyöszörgött, de azért voltam ott, hogy nyugton tartsam a vizsgálatok alatt, így rutinból nyomtam le a vállát, amikor megkísérelt felemelkedni. Nem finomkodtunk, ennyit ki kellett bírnia, sőt ennél drasztikusabb vizsgálatok is következtek.

Miután a doktor alaposan körbetapogatta benn, kihúzta az ujját, és kijelentette, hogy néhány kúp alkalmazásával folytatódik a kezelés. Míg a hűtő rekeszéből odavittem a hat végbélkúpot tartalmazó dobozt, és felnyitottam, megkérdezte a férfit, hogy kapott-e már kúpot.

A hasaló férfi fejét ingatta, és kijelentette, hogy az ő hazájában ismeretlen az ilyesféle pánácea. Ezután egyenként felpattintottam a kúpokat, és a doktor rutinos mozdulattal mind a hatot felnyomta mélyen a hangosan sóhajtozó férfi végbelébe. Mindegyik kúp után, amikor gumikesztyűs ujját kihúzta, halk cuppanás hallatszott, melyet a férfi szűk nyílása adott. A hang újra és újra megismétlődött, már-már nevetésre ingerelt.

A doktor megpaskolta a férfi fenekét, és összeszorította farpofáit, nehogy a bélmozgások kipréseljék belőle a hat kúpot, miközben ő is megjegyezte, hogy ilyen módon, segglyukának elégedett cuppogásával még senki sem köszönte meg neki a kúpolást.

A férfi felemelte fejét, és próbált tiltakozni, hogy tőle független történésről van szó, de elhallgatott, és újfent lehajtotta fejét. Vöröslő fülei elárulták, hogy elszégyellte magát testének önkéntelen reakciója miatt.

A vizsgálóágy a kezelő közepén állt, hogy körüljárhassuk a pácienst. Néhány percig beszélgettünk a doktorral, ám ebbe a társalgásba sem vontuk be. Időt hagytunk, hogy mélyre feltolt kúpok tegyék a dolgukat. A doktor ezenközben is szorította a páciens farpofáit, majd újra szétfeszítette, várt egy kicsit, de a kúpok már olvadásnak indultak benn, és egyik sem bukkant elő.

A férfi ekkor megkérdezte, hogy kész-e, elmehet-e, mire a doktor fejcsóválva nemet válaszolt. A következőkben a kúpoknál is erősebb hatású injekciós kezelés következett. Tűnődve nézte, meg is paskolta a páciens fenekét, majd kijelentette, hogy három injekció kezdetnek elég lesz.

Újra gumikesztyűt váltott, míg a hűtőből hoztam három, zöldes folyadékkal töltött ampullát. Figyeltem a nyugtalankodva odasandító pácienssel, hogy a doktor feltölti a három, steril fecskendőt. Ezután megkérdezte az alanyt, hogy ott messze, a Gangesz partján alkalmazzák-e a rectális injekciózást. A férfi zavartan felelte, hogy nem tud erről, egyébként sem onnét származik. Itt a doktor a szavába vágott, hogy nem szükséges elmesélnie az egész életét, csak a kérdésre adott válaszra szorítkozzon. Mindig így szoktuk, hogy elejét vegyük a páciens szóáradatának. Ezután felsorolta a szer összetevőit, és a páciens szűkszavúan ingatta fejét, minden összetevőre nemmel válaszolva. Mindenesetre az ellenszert is kéznél tartottam, mert az is lehet, hogy nem is találkozott soha ezen alkotórészekkel, és valamelyik, vagy együttes hatásuk kiválthat valami nem kívánt reakciót.

A doktor, mintha megbánta volna az előbbi nyerseségét, megkérdezte a pácienst, hogy milyen pózban szeretné a fenéklyukába szúratni az injekciókat. Nyomban javasolta is, hogy próbáljanak végig néhányat, és legközelebb már tudni fogják, melyik a legoptimálisabb.

Míg ők ezt megbeszélték, beállítottam a kamerát és a projektort, és az arca elé tettem egy lapos, kéttenyérnyi felületű monitort, amin láthatja, mi történik vele. Mivel már előbb is volt igény erre, a vizsgálóágy fejénél a monitornak felszereltettünk egy tartót, így nem a páciensnek kellett a kezében fognia.

A hasaló férfi meglepődött, amikor meglátta a fenekére irányított kamera által közvetített képet. Zavarában lenyúlt a hasa alá, és megfogdosta, megigazította farkát, hogy felfelé, az arca felé nézzen. Nem akadályoztuk meg ebben. Vártunk valamennyit, hogy felkészülhessen az injekciókra.

Az elsőt hason fekve, kitolt fenékkel, ellazított záróizmokkal kellett befogadnia, ahogy ezt a doktor türelmesen elmondta neki azt is hozzátéve, hogy tapasztalatai szerint a legtöbb férfi ebben a pózban szereti injekcióztatni a fenéklyukát. Mindkettőjük számára kényelmes, és ha benn van a tű, akkor már ki se kell tolni, egyébként is ösztönösen visszahúzzák a feneket ilyenkor, és szépen befecskendezhető a folyadék. Ami kissé csípni fog, és hideget is fog érezni benn, de ez amiatt lesz, mert szigorúan a hűtőben kell tárolni ezeket a szereket.

A páciens vonakodva tolta ki a fenekét, széttárta lábait is, és szemünk láttára lazította el a záróizmait annyira, hogy a doktor könnyedén meg tudta szúrni. Ehhez bal kezének két, begörbített ujjával szétfeszítette a hasaló férfi fenekét, majd a jobban tartott fecskendő tűjét odaillesztve a megfelelő szögben, gyors, rutinos mozdulattal megszúrta a remegő fenéklyukat.

A hasaló férfi felnyögött, ösztönösen visszahúzta fenekét, ujjai ismét a farkára fonódtak hasa alatt, és míg a doktor lassan befecskendezte a hideg, csípős folyadékot, végig lihegett és fel-felnyöszörgött. Megkönnyebbülten sóhajtott, amikor a doktor kihúzta belőle a kiürült tartályú fecskendőt, és megpaskolta a fenekét, dicsérve, hogy ahhoz képest, hogy első rectális injekcióját kapta, ahhoz képest egészen jól viselkedett.

A dicséretbe a füle is belepirult a férfinak, és valami olyat válaszolt, hogy reméli, hogy a rá váró, további két injekciót is önuralommal tudja fogadni.

A doktor is kifejezte abbéli reményét, hogy így lesz, majd rákérdezett, hogy melyik pózt tartaná optimálisnak a következő szúráshoz. Ekkor kérdeztem meg, hogy milyen volt a látvány? Zavartan vallotta be, hogy még a szemét is behunyta, így nem látott belőle semmit, tökéletesen elfeledkezett a projektor ottlétéről.

Míg a következő injekciójára várt, sikerült elfogadtatni vele a doktor javaslatát, és így feltérdelt, majd lekönyökölt, széttárta térdeit, hogy ebben a pózban fogadja be a következőt. A doktor azzal nyugtatta közben, hogy sokkal kellemesebb lehet egy rectális injekció annál, mintha a farpofáiba kéne kapnia, mert itt nem szúr át bőrt és szöveteket, a természetes kijáraton át juttatja szervezetébe a gyógyszert.

A páciens felvette a pózt, tekintetét a monitorra szegezte, és bátortalanul megjegyezte, hogy úgy véli, jöhet a következő. Egyszersmind hozzátette, hogy most örül, hogy szépen kiborotváltatta a fenékvágatába nőtt néhány szőrszálat.

Akkor hallgatott el, amikor meglátta a monitoron a doktor gumikesztűs kezét a fecskendővel, és az én két kezemet, ahogy széjjelebb feszítettem a fenekét, hogy jól meg lehessen szúrni a rejtőzködő lyukat. Nem tudtam követni, hogy a szúrás pillanatában figyeli-e a monitort, mert a feladatomra kellett koncentrálnom. Azt azonban észrevettem, hogy izgalmában ismét a farkát simogatja, és rámarkol a szúrás előtti pillanatban.

A doktor rutinosan, tétovázás nélkül vágta be a második injekciót tövig, a tartályig, majd amikor észlelte, hogy a kezdeti rándulás után a páciens mozdulatlanul vár, lassan belepumpálta a meg-megremegő fenékbe a folyadékot. A férfi mélyeket sóhajtva, fegyelmezetten tűrte, noha ujjai hevesen markolták az alája terített gumilepedőt.

Amikor a doktor kihúzta a fecskendőt, és egy csepp csiklandozóan lecsurrant a ráncos lyuktól lefelé a lúdbőröző bőrén, a férfi hátranézett ránk, és el-elcsukló hangon mondott valami olyasmit, hogy úgy érzi, már nem szomjas. A doktor nem értett vele egyet, ragaszkodott hozzá, hogy a harmadik fecskendő tartalmával is megitassa.

A páciens felemelkedett, és lemászott az asztalról, anélkül, hogy engedélyt kapott volna rá. Tovább tiltakozott, szerinte már épp eléggé meg lett itatva az ánuszán át, de aztán látva, hogy hiába tiltakozik, kissé remegő hangon megkérdezte, milyen pózban fogja kapni a harmadikat. Erre két javaslata is volt eredetileg a doktornak. Az egyik, hogy egy támlás széken áthajolva, a másik, hasmánt a vizsgálóaszra dőlve.

Végül a támlás szék nyerte el tetszését, mert itt nem kell attól tartani, hogy leguggol ijedtében, ha megérzi a tűt a fenekében, hiszen a kemény fatámla tartani fogja, és ő kapaszkodhat a székbe, miközben nézi az általam elétartott lapos monitort.

A harmadik injekció pompásan sikerült. A férfi végre úgy nyögött, ahogy ilyenkor szokott a legtöbb páciens, amikor fenéklyuka tele lett a fecskendővel, és mélyeket sóhajtva, kortyonként itta a doktor által belépumpált hideg, csípős folyadékot, miközben aprókat pislogva nézte a monitort, és így szinte számolni is tudta a vonaltól vonalig tartó mércén, hogy hol tart éppen a doktor az injekciózásával.

Szinte elégedett sóhajjal egyenesedett fel, és már rutinosan szorította össze farpofáit, nehogy visszafolyjon a belé fecskendezett folyadék. Arcán megkönnyebbüléssel vegyes büszkeség látszott.

A doktor azonban gyorsan lehűtötte a jól végzett munka feletti lelkesedését, amikor közölte, hogy a szomszédos szobában várakozik a másodasszisztens, akitől ötven pálcaütést fog kapni a kezelés befejezéseként. Ezt neki kell kérnie, és önként kell a deresre is felhasalnia, hogy leszíjazhassák a veréshez.

A férfi arcán árnyék suhant át, majd kihúzta magát, és kijelentette, hogy fiatalkora óta többször mutatták be pálcának, botnak, így tisztában van azzal, hogyan kell meghasalni egy derest. Annál is inkább érzi, hogy jó hatással lesz rá, ha alaposan elverik a fenekét, mert a kapott kúpok és injekciók hatására eszébe is ötlött, hogy hazaérve megcsapatja magát, de így hálásan fogadja, ha már itt ellátják a baját.

Ezzel átment a szomszéd szobába, és hallottuk hangját, ahogy ötvenet kért a fenekére, majd engedélyt kapott, hogy felhasalhasson a deresre. A csukott ajtón átszűrődött a másodasszisztens hangja, és utána a jellegzetes neszek. A pálca suhogása, ahogy lecsap a felkínált fenékre, az ezt követő, fájdalmas és elégedett nyögések, attól függően, milyen érzést váltott ki belőle a suhogós pálca.

Néha beszéd is szűrődött át az ajtón, a deresre húzott férfi kérte, hogy lejjebb néhány ütéssel gyötörjék meg a fenekét, és miután ezeket az ütéseket megkapta, kapkodó szavakkal, hálálkodva dicsérte a másodasszisztenst, kijelentve, hogy rég kapott ilyen alapos verést. Végül elnézést kért, amiért kissé bizonytalanul inogva, remegő tagokkal kászálódott le a deresről, megjegyezve, hogy reméli, úgy viselkedett a deresen, ahogy elvárták tőle.

A másodasszisztens az ilyenkor szokásos rutni szerint kikísérte a mosdóban levetett ruháihoz, feladatai közé tartozott a páciens langyos vízzel lezuhanyozása, valamint ő kísérte ki a magánklinikáról az autójához is.

A következő időpontját egy hónap múlva állapította meg a doktor, aki most rám nézett, és én lesunyt fejjel, szégyenkezve mentem át a másodasszisztens deresszobájába, és a hetente esedékes huszonöt botütésre duzzogva elhelyezkedtem a deresen, miután kigomboltam nadrágomat, hogy a visszatérő másodasszisztens egy mozdulattal a térdemig ránthassa, ily módon lemeztelenítve féltett hátsómat.

Ezután leszíjazott, és miután megcsókoltatta velem a rettegett botot, könnyedén bemutatott neki, amitől keservesen feljajdultam. Még mindig nem tudtam férfiasan, halk, hálás nyögésekkel fogadni a botütéseket, és minden alkalommal megkínlódtam azért, hogy érdemeimnek megfelelő botbüntetést kapjak a deresen.

Vége