Tegnap estefelé történt a Hév-en, majd utána (5)

A kínzókamra több részre volt osztva: közepén egy ráccsal körülkerített rész volt, abban ágy, kis asztal és két szék is; valamint a rácsos részen túl, az egyik sarokban fürdőszoba részleg is kialakításra került zuhanyzókkal, schlaggal, de volt ott szintén egy földhöz rögzített fapriccs, valamint kampók a mennyezetben és az oldalfalakon is lógó kötelekkel. Végezetül a terem nagyobbik felében volt maga a kínzóterem kiképezve és felszerelve mindennel, amit csak a képzelet és a bdsm eszköztár diktált. És természetesen a másik sarokban, a kínzókamra-részhez közel volt egy hatalmas szekrény is benne minden szükséges eszközzel. Ezt kinyitotta az Adonis subom és elé letérdelt, lefele nézve, várta mit akarok tenni vele.

De én egyenlőre még csak csodálkozni, körülnézni akartam, ezért a pórázánál fogva bevezettem a középen lévő rácsos részbe. lefektettem hanyatt az ottani ágyra, majd a feltett bőr bilincseinél fogva – X alakban – rögzítettem az ágy lábaihoz őt. Egy darabig gyönyörködtem a szép testében, göndör szőrzetében, majd kimenve a kínzószoba lehetőségeit nézegettem végig és közben már fejben tervezgettem hol, mit fogok tenni vele és sajnáltam, hogy a srác nem lehetett szintén itt, mert azért azt tudtam, hogy több mindent nem tehetek meg az Adonis férfivel, bár mit is mondott fent a nappaliban az előbb.

Gyorsan befejeztem a nézelődést, visszamentem a férfihez, aki ott feküdt „kiterítve”, szabadon hozzáférhetően az ágyon várva, hogy végre elkezdjem a dominálását, kínzását.

Az is látszott rajta – bár le volt hunyva a szeme – a szempillái azonban remegtek, így biztos lehettem benne, hogy ő is elképzeli, hogy mi fog történni vele itt lent.

Végre nekiláttam az elgondolásaim megvalósításához:

Azzal kezdtem, hogy a szekrényből hoztam egy több tűs kereket és azzal végigszántottam a szabad testfelületein. Kicsit megremegett, mikor a tűs kerék hozzáért a bőréhez, sziszegett is egy kicsit, de hamar úrrá lett ezen és a továbbiakban már jól tűrte. (Domhoz képest túl jól is.)

Ezlrt belém bújt a kisördög, hogy a korlátait, határait felfedezzem, erősebben megnyomtam a bőréhez a tűs kerekeket, hogy a tűk végei kis piros foltokat okoztak a bőrén, de csak erősebben sziszegett, néha meg- megrándult a teste, de más reakciói nem voltak, viszont a szemét sem nyitotta ki, ezért rászóltam:

1. Nyisd ki a szemedet, mert látni akarom, hogy szenvedsz! – parancsoltam meg neki, mire megtette és tényleg látszott a szemén a szenvedése, amit próbált palástolni. Rászóltam:
2. Ne fogd vissza magadat, engedd el, hagyd, hogy fájjon, akkor könnyebb lesz! – figyelmeztettem őt jóindulatian. Felsóhajtott, megremegett a teste és megszólalt:
3. Uram! Büszkeségem nem engedi, hogy alávalóbbnak mutatkozzam előtted, mint a fiam, akit kifaggattam erről s elmondta, hogy ő bizony volt, hogy elgyengült, még könnyezett is közben. – mondta lassan a válaszát.
4. Ne akard, hogy olyan kínzásra kényszerüljek, amit magam is megbánnék, hogy jobban lássam, azaz lássam a szenvedésedet. Mutass ki! – unszoltam őt. – Dobd sutba a büszkeségedet! Most nem dom, mester vagy, hanem csak egy szolga, mondhatnám szex-rabszolga köcsög! – jelentettem ki.
5. Igenis Uram, megpróbálom, de akkor legyek, kérlek, köcsög. Tégy azzá! – szólított fel cselekvésre.

Bedühödtem, s megtettem.

Átbilincseltem úgy, hogy a lábai, bokái bilincseit az ágy lábáról leoldottam és a csuklói mellé bilincseltem, rögzítettem át, így a teste meghajlott, lábai ég felé álltak, s hozzáférhettem az ánuszához, amit előbb megujjaztam, majd gumit húztam és besíkosítóztam azt és őt is, majd lassan belé hatoltam és jártam benne már, mint egy motolla. Jó ideig tettem ezt, mert én is élveztem, de láttam neki sem volt a kedve ellenére.

Egyszer csak megdermedtem, mert a közelben megcsörrent egy mobil. Hangosan, szinte követelőzően.

Leálltam és ránéztem.

Ő is felnyitotta a szemét, hallgatózott, majd megjegyezte:

1. Ez nem az én mobilom, ez a fiamé. Őt hívják. – jelentette ki. – Most aligha fogja tudni felvenni. – jegyezte meg pikírten.
2. Majd én felveszem. – jelentettem ki és ott hagyva őt, mentem a hang után, ki a kínzóteremből, majd egy másik ajtón be a cellába, ahol a srác volt gúzsba kötve, lógatva és ott csörgött a mobilja, alatta a padlón. (A srác szemén volt szemellenző, így nem látott meg engem.) Felvettem a mobilt, majd megnyomtam és a srác füléhez támasztottam, de így is hallottam én is, amit mondtak benne:
3. Na, végre, csak hogy felvetted. Már mióta hívlak. Itt szobrozom a házatok előtt, de nem találok csengőt. Engedj be! – hallottam.

A srác összerezzent ezt hallva, majd lassan ennyit válaszolt:

1. Te marha! Miért nem szóltál, hogy jössz! Nem vagyok otthon. – hadarta el.
2. Nem vagy itthon, hát hol vagy és mikor érsz haza? De hiszen ég a villany a házban. – értetlenkedett a hívó fél.
3. Persze, mert vannak ott, bent. Mindjárt odaszólok, hogy engedjenek be. Várj! – mondta, én pedig ezt hallva, kinyomtam a mobilt.
4. Ki volt ez, és mi legyen? – szóltam a sráchoz.
5. A hülye unokaöcsém az, itt dekkol a ház előtt, mert itt akar nálam aludni, de én nem engedhetem be, Ti igen, ha akarjátok, vagy küldjétek el, ha az a tervetek, de akkor nem fog tudni hol aludni az éjszaka, mert nem ismerős Pesten. – világosított fel a srác.
6. Rendben, beengedem és meglátjuk. – válaszoltam és ott hagytam a srácot lógva, visszamentem az Adonis férfihez, akinek elmondtam, amit hallottam.

Arra jutottunk, hogy én engedjem be a srácot, az unokaöcsöt, míg ő összeszedi magát és ő is feljön. A fia vidéken van, és holnap érkezik valamikor haza, ez a szöveg.