Térdre hull a csend,
s bennem lángot gyújt a vágy,
árnyék és fény között
hatalmad szirma száll.
Szavaid láncok,
s tekinteted a kulcs,
minden pillantásod
szívembe mélyre húz.
Ott, ahol érintésed
nem testet, lelket éget,
ott találom meg magam,
mikor szolgálhatlak Téged.
Úrnőm, parancsod
szélként borzolja bőröm,
és minden mozdulatod
lelkemnek öröm.
Hozzászólások (0)