Házibuliban történt

A ház dübörgött a zenétől. A nappali zsúfolt volt, mindenütt emberek, poharak, félig elcsúszott nevetések. A fülledt levegőben alkohol, parfüm és izzadság keveredett, de nem figyeltem senki másra csak rájuk. A két lányra a kanapén, akik már a tekintetükkel engedélyt adtak.

Nem volt szükség szavakra. Egyetlen hosszú pillantás, egy kéz a derékon, majd a másikon. Lassan, magabiztosan elindultam a lépcső felé. Ők követtek. A többiek észre sem vették. A buli folytatódott, de ott fent, az egyik félhomályos vendégszobában, teljesen más buli kezdődött.

A szoba zárva. A zaj alig szűrődött be, de a basszust lehetett érezni. Az ágy szépen bevetve, egy szék, egy kis asztal, de nem is számított mi volt a szobában. Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, minden megváltozott. A fények halványabbnak tűntek, a tér szűkebbé vált, a levegő sűrűbb lett.

Nem szóltam csak közelebb lépetem. Ujjaim finoman végigsimították az egyik lány csípőjét, majd a másik combját. A két lány feszült, mégis kíváncsian várt. Tudtam, most nem kell kérnem semmit. A jelenlétem már önmagában parancs volt.

Elővettem az övem. Nem hirtelen, nem durván lassan, mint egy szertartásban. A bőrszíj hangosan suhogott, mikor lehúztam, majd egyikük csuklójára tekertem. A lány nem húzódott el. Sőt kissé előredőlt, megadva a kezét. A fmásik lánnyal ugyanígy tettem, az ő övével. Ketten álltak előttem összekötve, mint egy lánc két vége.

A játék innentől ritmussá vált. Lassan irányítottam őket: ültette, fordította, mozgatta őket, mintha mindent előre kigondolt volna. Az egyik lányt a tükör elé állította, a másikat az ágy szélére térdepeltette. A helyzetek váltakoztak, nem volt benne káosz, csak koreográfia.

Én maradtam egy ideig még ruhában, a fekete pólóm alatt kirajzolódott az izomfeszülés, miközben a kontrollot megtartottam. A lányok viszont egyre lecsupaszodtak. Először csak a top, aztán a szoknya. Minden egyes ruhadarab leesése után a csend mélyült, és az alávetettség egyre szebbé vált.

Nem ütöttem , nem bántottam őket de minden mozdulatommal emlékeztettem őket, ki irányít. Egyik kezemben most már egy ruha volt, amivel az egyik lány szemét fedte le, miközben a másik testét lassan simítottam végig, ujjbeggyel, körömmel. A két lány teste egyszerre feszült és oldódott. Egymás leheletét is éreztük, miközben a pozíciójukat rendeztem újra és újra.

Nem volt rohanás. Csak a pillanat. A kontroll. Az, hogy egy füstös házibuli közepén, ebben a zárt térben, három test egymásba font érzékisége úgy történt meg, mintha mindig is ide tartozott volna.

A zene odalentről tompán tovább szólt, de ide már nem ért fel. A határok elmosódtak. Már nem számított ki volt a kezdeményező, ki követte a másikat csak az, hogy egyikük sem akarta, hogy ez túl hamar véget érjen.

Ahogy előttem térdeltek, összekötött csuklóval, félig már lecsupaszítva, minden bennem megfeszült. Nem csak vágyból. Hanem a kontrolltól. Attól, hogy most minden pillanat az én döntésemtől függ. Hogy mikor érinthetem őket. Mennyire. Hová.

A térdeplő lány hajába markoltam, lassan húztam hátra a fejét. Ajka résnyire nyílt, levegő után kapott. A szeme becsukódott, de láttam: nem félt, hanem várt. A másik lány eközben háttal nekem, a kanapé karfájának támaszkodva nyögött halkan, miközben két ujjamat már mélyen magába fogadta. Meleg volt és nedves, már régóta készen állt. Csak arra várt, hogy végre belépjek.

Levettem a pólómat. Minden mozdulatom lassú, tudatos. Nem volt sietség. Az élvezet számomra abban volt, ahogy ők fokozatosan adták át a testüket nekem ahogy újra és újra bebizonyították, hogy követni akarnak.

Amikor belé hatoltam, mély, egyenletes mozdulattal, a csípője megremegett. Megtartottam a derekát, szorosan, határozottan. Előtte még mozdult volna de most már nem volt hová. Én határoztam meg a ritmust. Minden behatolás üteme, minden húzás és lökés pontosan azt a reakciót váltotta ki belőle, amit kerestem: halkan elfojtott nyögést, combjának remegését, a hátának ívét.

Közben a másik lányt ujjaimmal érintettem, lassan, szinte csak ingerelve egyik ujjammal a csiklóját cirógattam, a másikkal már benne. A kettőjük reakciója egyszerre szólt hozzám. Az egyik elnyújtott és halk volt, a másik mélyebb, ösztönösebb. Olyan volt, mint két hangszert egyszerre játszani: eltérőek, de tökéletes összhangban.

Egyik kezemmel megtartottam a hátul lévő lány csípőjét, miközben mélyebben nyomtam be magam. Másik kezemmel a térdeplő lányt húztam közelebb, egészen a számhoz. Belecsókoltam a nyakába, aztán erősebben markoltam meg a haját, miközben a mellkasát a sajátomhoz húztam.

A levegő sűrű volt, a testek összekeveredtek bőr, izzadság, forróság. Ahogy mozdultam bennük és közöttük, újra és újra váltogattam a tempót. A lassút a hirtelen mély mozdulat váltotta fel, ami aztán visszacsillapodott egy simítássá. Mindketten elgyengültek de még nem engedtem el őket.

A szőke lányt a hátára fektettem, lábait a vállamra emeltem, miközben a másikat fölé hajoltattam. Így egy időben érinthettem, mozgathattam őket. Miközben benne voltam az egyikükben, a másik testét nyaltam, érintettem, majd a két testet egymásnak toltam, míg egymáshoz nem értek, teljesen.

Amikor az első orgazmus elérte őket, éreztem nem a hangjukból, hanem abból, ahogy testük ívbe feszült, ahogy rángatóztak a kezeim alatt. Egyszerre történt meg mindkettőjüknél. Én pedig csak akkor engedtem el magam, amikor a testük már lüktetve engedett el.

Ziháltunk. Egymáshoz tapadva, bőr a bőrhöz. A kezeik még mindig össze voltak kötve de már nem számított. Most már mindannyian elengedtük a külvilágot. Csak ez maradt: az este, a testek, a kontroll, és a csend utáni megnyugvás.