A próbanap 2. rész

Az ajtó nyílott, és a hölgy lépett be: a ruházata megváltozott: fekete comb fölé érő lakk magassarkú csizma, alatta fekete combfix. Szintén fekete lakk miniszoknya, valamint egy piros latex ujjatlan felső. Ahogy megláttam, egyből éreztem a bizsergést...vagyis éreztem volna...de valami nem stimmelt: ahogy keményedni kezdtem, éles fájdalmat éreztem alul. Mivel ez az érzés arcomon is jelentkezett, a hölgy észrevette, és felnevetett:

- Van valami probléma esetleg? Ne erőlködj, mert egy speciális szúrós farokketrec van rajtad, a lakat meg nálam. Szőkéd meg, hogy mostantól ez hozzá fog tartozni a mindennapjaihoz. Mától nem te rendelkezel a kis farkincád fölött, hanem én. Egyébként, jut eszembe: hogy tetszettek a képek? Mielőtt bármit is kérdeznél, felvázolom a helyzetet: Mostantól az enyém vagy, a szolgám leszel. A képeket - gondolom sejted- azért készítettük, hogy ha esetleg nem tetszene ez a felállás, az ismerőseid, a rokonait is megismerhesse nem erről az oldaladról. Másképpen: ha nem azt csinálod, amit mondok neked, igen kellemetlen helyzetbe fogsz kerülni.

Mi élsz a dolgod? Amikor hívlak, lérdés nélkül jössz, és szolgálsz.engem: valamikor csak házimunkát fogsz csinálni, de sokszor,.mint nyalószolgát.foglak használni. Mivel stresszes a munkám, készülj fel, hogy stresszlevezetés képpen kínozni is is foglak többször, remélem magas a fájdalomküszöböd. Ja, és lehet,.hogy a barátaim is fognak használni.

- Van- e ellene kifogásod?

A döbbenetttől nem tudtamegszólalni, csak a fejemet ráztam.

- Rendben. Akkor most jöjet egy kis bemelegítés: ereszkedik négykézlábra, gyere ide, és imádd a csizmámat! Nyalogasd, puszilgasd, kapd be az orrád, szopd a sarkát,.ahogy irányítom.

Odamentem, és elkezdtem tenni a dolgom. Egy idő után a fejemet megfogta, és felhúzta a szoknyája alá. Nagyon finom illatú volt a puncija.

- Na most jön az a rész, hogy ügyes légy, szolga! Jól csináld, mert ha nem, mennek a fotók!

Először fimaoman, majd vadul kezdtem nyalni a nagyon finom puncit. Akartam, élveztem. Nem számoltam az időt, de nagyon sokáig csináltam: ő többször is elment, a nyelvem meg eléggé zsibbadt már. Ekkor ellökte e fejemet, felállt a székből, és ezt mondta:

- Kezdetnek nem rossz. Most tedd rendbe magad, és húzzál haza! Majd értesítelek, ha szükségem lesz rád. Legközelebb már komolyabban kell nyomnod, és természetesen a fotón látható ruhákat is fel fogod venni. Készülj, hogy sokáig ott leszel nálam. Természetesen a farokketrec marad, innentől akkor fogsz elmenni, amikor én megengedem neked.

Folyt köv.