Nőt adtam Domomnak szülinapjára ajándékba (igaz történet)

Köszönöm a sok pozitív visszajelzést az előző cikkemre és a blog posztjaimra. Az egyik ilyen visszajelzővel szavaztattam meg, hogy a felé megnevezett valós élményeim közül melyikből szülessen következő cikk, és ő ezt választotta. :) Megértem, abszolút életem legkülönlegesebb szexuális élményei közé tartozik és mind a mai napig nagyon szívesen gondolok vissza rá.

Korábbi cikkemben olvashattátok, hogy hogyan gabalyodtunk egymásba Teóval, az életem első igazán domináns férfijával. Bár 1000+ km választott el bennünket egymástól, de igyekeztünk havonta meglátogatni egymást. Onnantól, hogy kinyílt előttünk ez a D/s világ, nem volt megállás. Eszméletlen nagy léptekkel haladva fokoztuk az élvezeteket, léptük át a korlátokat, emeltük a szintet. Majd egyszer biztosan erről is írok egy cikket, hogy hogyan lett egy öntudatos erős nőből minimális idő alatt odaadó szub… (Jaj de jó is volt azt a folyamatot megélni!) :)

De most egy kicsit előre haladok az időben, amikor Teóval már jól ismertük egymást és nagyon nyíltan beszélgettünk fantáziáinkról. Teó egy 180cm magas, vékony, sportos, egészséges, ápolt, jól öltözött, ám nem klasszikusan jóképű férfi volt. Tudta, hogy idő kell, amíg megismerik és megkedvelik, nem elsőre nyerte meg az embereket. Engem ez a felületesség mások részéről mindig ledöbbentett, de a világ már csak így működik. Mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy Teó nagy szexuális étvágya, dominanciája, férfiassága méltatlanul kihasználatlan. Minden nap, amit szex nélkül tölt, férfi energiáinak a pazarlása. A köztünk lévő távolságból adódóan nem tudtam mindig a rendelkezésére állni. Ő pedig nem az a fajta vadász volt, aki mindenáron nőt akart volna. A nyugalma, békéje többet ért neki, szeretett egyedül lenni. De ha hajlandó nőre talált… hát jaj volt annak, a legpozitívabb értelemben, mert arra rászabadult minden feltorlódott szexuális energiája. Ó hogy én hogy szerettem a havi kiéhezett találkáinkat! :)

Mindenesetre ahogyan nőtt közöttünk a bizalom, egyre nyíltabban osztottuk meg egymással a fantáziáinkat. Nyilván volt szó hármasokról, négyesekről. Itt az oldalon is keresgéltünk, de valahogy nem jártunk szerencsével. Jártunk együtt klubbokban is, de ott sem igazán jött létre jó többes élmény. (Másmilyen viszont igen, ez megint egy másik cikk témája lesz – csak hogy legyen mit várnotok.) ;-)

Nem tudnám megmondani, hogy pontosan hogyan fogant meg bennem az az ötlet, hogy Teónak egy másik nőt ajándékozzak közelgő szülinapjára, de amint megfogant, nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy attól, hogy fantázia szinten tökéletesen el tudom képzelni, a valóság még nagyon más lehet. Rengeteget agyaltam (és fantáziáltam) az egészen, míg végül befizettem itt az oldalon a VIP tagságra és rászűrtem a célcsoportnak számító hölgyekre. Hosszasan tanulmányoztam az adatlapokat, gondosan válogattam, de tudtam, hogy ha növelni akarom az esélyeimet, akkor széles hálót kell vetnem. Nem emlékszem, hogy pontosan hány üzenetet küldtem végül el, talán 1-2 tucatot. Nem egyszerű egy ilyen üzenetet megfogalmazni! De van az a mondás, hogy ha úgy érzed, nem tudod elmondani az igazat, mondd el a teljes igazat. Szóval vettem egy nagy levegőt, és a legőszintébben igyekeztem fogalmazni. A veleje mindegyik levélnek ugyanaz volt. Leírtam a hátterünket, a szülinapi meglepetés ötletét és írtam néhány személyre szabott gondolatot az illető adatlapja alapján. Magamról teljes alakos, látható arcú fotót csatoltam, Teóról – mivel ő semmit nem tudott az egészről – egy kitakart arcú teljes alakos fotót, amin kedvenc (szerintem rendkívül vonzó) hobbija közben volt látható. És vártam. :) Már jópár éve volt az egész, így nem emlékszem, hogy pontosan hányan válaszoltak, de meglepő módon, voltak többen is. Néhányan megköszönték a lehetőséget és elutasítottak. Néhányan további kérdéseket tettek fel aztán nem jelentkeztek többé. Olyan is volt, aki olyan lelkes volt, hogy kisregényt írt nekem arról, hogy mi mindent csinálhatna vele Teó. Olyan lendülettel, vehemenciával írta egyik végtelen hosszúságú piszkos emailt a másik után, hogy éreztem, túl domináns, túl követelőző. Arról nem is beszélve, hogy a levelezésünkben a konkrét kérdéseimet, közeledéseimet, fénykép kérésemet ignorálta… Szóval volt zsákutca bőven, de erre számítottam, nem hagytam, hogy elvegye a lelkesedésemet. És a sok zsákutca között volt egy gyöngyszem.

Eszter egy rendkívül kedves és intelligens levélben válaszolt. Nagyon tetszett neki a levél, amiben megkerestem. Tetszett neki a nyíltságom, megszólítva érezte magát, és azt érezte, hogy nagyon szívesen lenne önzetlen szülinapi ajándék. Az élmény óta eltelt évek csak megerősítettek abban, hogy micsoda eszméletlen szerencsém volt Eszterrel. Páratlan intelligenciával közelítette meg a témát. Most a cikk írása kapcsán visszaolvastam a korábbi emailjeinket és a legszívesebben bemásolnám őket ide nektek, mert gyönyörűek! Ahogyan két odaadó nő megbeszéli, hogy hogyan tegyenek jót egy Domnak, miközben teljes törődéssel fordulunk egymás felé. Mindkettőnknek fontos volt, hogy a másikunk ne érezzen nyomást magán. Biztosítottuk egymást, hogy bármelyikünk bármikor visszaléphet, és csak olyan dolgok fognak megtörténni, amivel mindketten egyetértünk. Felajánlottam Eszternek, hogy találkozhat Teóval velem, vagy nélkülem, ahogyan neki jobb. Mint kiderült, Eszter nálam féltékenyebb természet volt, magából kiindulva tekintettel akart lenni rám, és azt kérte, hogy legyek ott, semmi ne történjen a tudtom nélkül. Csendes ujjongással fogadtam a hírt, mert nagyon szerettem volna az élmény tanúja, része lenni. A második válasz üzenetében küldött fényképet is magáról. Nem akartam hinni a szememnek. Egy gyönyörű, sportosan vékony, szőke, elegáns nő nézett vissza rám a monitorról. Hogy lehet ilyen szerencsém?? Én sötét hajú, bögyös-faros-homokóra típus vagyok, és előre élveztem a kettőnk vizuális kontrasztjának a gondolatát. Telefonszámot cseréltünk és a beszélgetés csak tovább erősítette bennem az érzést, hogy Eszter főnyeremény. Kérte, hogy irányítsam a helyzetet, mert nem akar semmivel megbántani. Megérintett a törődése, még ha az én esetemben indokolatlan is volt az óvatossága, de ezt ő akkor honnan tudhatta volna. Sőt, lássuk be, azon a ponton még én is csak képzeltem magamról, amíg gyakorlatban meg nem győződtem róla később, hogy tényleg nem vagyok féltékeny vagy törékeny. ;-)

Teó egy megfontolt, óvatos ember, és egyébként is a manapság divatos, erőltetett meglepetések szerintem túlértékeltek. A várakozás öröme néha sokkal nagyobb élmény tud lenni, mint maga a várt esemény, és én nem terveztem Teót megfosztani ettől. Tudtam, hogy ha meglepetésként váratlanul „elé vetem” Esztert, Teó tele lenne kérdésekkel, meg akarna győződni a helyzet helyességéről, hátteréről. És mi van, ha ők ketten valamiért nem szimpatikusak egymásnak? Minden nemű bizonytalanságot igyekeztem megelőzni. Így végül az a terv fogalmazódott meg bennem, Eszter egyetértésével, hogy Teónak már a szülinapi látogatása előtt jóval elmesélem a tervemet. A szülinapja előtti látogatáskor már összehoznánk egy közös kávézást. Ha ott stimmel a szimpátia, akkor a szülinapján pedig belecsapnánk a lecsóba. A terv tökéletesen elő volt készítve, ideje volt tálalni Teó felé, miközben Eszter saját elmondása szerint otthon legalább annyira izgult, hogy Teó rááll-e a dologra.

Teóval szinte minden este szoktunk telefonálni, hol rövidebben, hol hosszabban, időnként telefon szexre is sor került, szóval nem volt ritka a fűtött hangulat. Szavakba nem tudom önteni, hogy mennyire izgultam, még ha szinte biztos is voltam a sikerben. Azért mindig ott van egy bizonytalansági, kiszámíthatatlansági tényező. Szépen körülírva előadtam az ötletemet és Teó nagyon meglepve hallgatott végig. Minden kérdésén, hozzászólásán hallottam, hogy mosolyog. A végén pedig megköszönte, hogy ennyit dolgoztam az egésszel, és igent mondott! Ó hát velem madarat lehetett volna fogatni abban a pillanatban! Egyetértettünk abban is, hogy először igyunk meg egy kávét Eszterrel és utána ötleteljünk a részletekről. Ne éljük bele magunkat abba, amiből talán végül nem lesz semmi. Amint letettük a telefont, már küldtem is a levelet Eszternek, hogy Teó elfogadta a szülinapi ötletet, az azt megelőző kávézás és közös szimpátia függvényében. Eszter boldogan írt vissza, hogy alig várta a választ, ahogyan nagyon várja a közös találkozást is.

Erre egy Budapest melletti kávézó kertjében került sor. Mindhárman izgultunk, de ahhoz képest nagyon fesztelenül telt az egész. Mindenféléről beszélgettünk, ahogyan három intelligens, érett ember. Teó és Eszter rám bízták a szülinap részleteit, de persze világos volt, hogy Eszter korlátait tiszteletben fogjuk tartani. Ezekből nem sok volt, gyakorlatilag csak az extrém dolgokat zárta ki. Jó volt ezt előre megbeszélni, így mindenki így tudta a fantáziáiban alakítani a dolgot. Teó felajánlotta, hogy kivesz egy elegáns hotel szobát az alkalomra, amit mi szubok boldogan elfogadtunk.

A kávézás után Teó nagyon elismerően beszélt Eszterről, és ezt öröm volt hallani. Boldoggá tett, hogy szívesen fogadja az ajándékomat, és készen áll a „kedvemért”, a szemem láttára megdugni majd ezt a szinte idegen nőt.

Nagyon értékeltem Eszter őszinteségét, mert a kávézás után megírta egy emailben, hogy bár mint pár nagyon szimpatikusak vagyunk neki, de Teót nem találja kifejezetten vonzónak. Ezt viszont előnyként élte meg, így legalább nem tud mélyebben belebonyolódni a találkozásba. Teljesen értettem miről beszél és az a tény, hogy negatív dolgokról is ilyen nyíltan tudtunk beszélni, nagyon nagy biztonságot adott.

Ekkor még egy hónap volt hátra a szülinapig, és hát annyit a várakozás édes öröméről, hogy idegtépő volt kivárni. :D Édesen idegtépő. Teóval és Eszterrel felváltva telefonáltam, ötleteltem, fantáziáltam…

Nagy nehezen eljött a várva várt nap! Teóval elfoglaltuk a hotel szobát. Ő elegáns fekete öltönyt vett fel, én pedig fekete csipke fehérneműt és combfixet. Amíg készülődtem, Teó berendezte a szobát, ízlésesen és stratégikusan elhelyezve játékokat, rögzítő eszközöket, síkosítót, törülközőket. Nála sosem lehetett előre tudni, hogy minek szán aktív és minek dekorációs szerepet. Amikor összekötöttem a hajamat a tükör előtt, mert tudtam, hogy Teó úgy szereti az orálnál, akkor Teó mögém lépett és kérdés nélkül a nyakam köré csatolt egy nyakörvet. Annyira szeretem ezt a birtokló gesztust! Már ebbe belebizsereg a testem! És olyan jó annyira ismerni egymást, hogy az ilyesmihez már nem kell egyeztetés és beleegyezés. Amikor megszólalt a telefonom, tudtam, hogy ez a jelzés, hogy Eszter megérkezett a hotel lobbijába. Magamra kaptam egy réteg ruhát és elindultam lefele. Kicsit kellemetlen érzés volt, hogy vajon ki látja a nyakörvemet és mit gondolnak majd rólam, de ezzel együtt kellett élnem, az élmény része volt. A lobbiban egy látványosan izguló, és rendkívül elegáns Eszter várt rám. Zavarban mosolyogtunk egymásra a liftben néhány udvarias mondatot váltva. A szobába lépve rögtön a fürdőbe vezettem őt. A köztünk lévő természetes vizuális kontrasztot megbeszélten azzal erősítettük, hogy én fekete, ő fehér fehérneműt vett fel. Rövid készülődés után nem volt más hátra, mint együtt belépni a szobába. „Csak még egy pillanat!”- mondtam, és elővettem egy széles piros szalagot, amivel keresztben átkötöttem Eszter mellkasát. Miután kötöttem rá egy szép nagy masnit, megcsodáltam az alkotásomat. Együtt tükörbe néztünk, huncutul összekuncogtunk, hálásan megöleltük egymást, nagy levegőt vettünk, és nyitottuk az ajtót…

Teó a fotelben ülve mosolyogva várt ránk. El tudom képzelni, mennyire örülhetett a látványnak. Kézen fogva vezettem elé a lesütött szemű Esztert. Bal kezemmel sub társam kezét fogtam, jobb karommal átöleltem Teót, megcsókoltam, és a fülébe súgtam izgalomtól remegő hangon: „Boldog szülinapot, Kedvesem! Kérlek, fogadd el tőlem ezt a szerény ajándékot. A mai napra teljesen a tiéd. Legyen benne sok örömöd!” Szinte szédültem az izgalomtól. Eszter kezét Teó kezébe adtam.

„Köszönöm neked, igazán gyönyörű ajándék. Csodálatos sub vagy…” Szenvedélyes csókkal köszönte meg, de az egyik keze már Eszter kezét fogta. Vajon Eszter nézte a csókot vagy lesütött szemmel állt? Amint ajkaink elváltak, Teó hangja szelíd határozottsággal utasított: „Letérdelhettek.”, amit mi engedelmesen megtettünk. Teó a zsebébe nyúlt az oda készített fehér nyakörvért, és a lehajtott fejű Eszter nyakára helyezte. Nem mertem felnézni, így csak a hangokból sejtettem, hogy Teó lehajolt hozzá és megkóstolta az idegen nő csókját. A lelkem repesett a boldogságtól. Végre megtörténik! Annyira vártam ezt a pillanatot, annyira kíváncsi voltam rá, hogy hogyan reagálok majd, vajon milyen érzés lesz. Minden elképzelésemet felülmúlta az a komperzió, az a boldogság, az a felszabadultság, ami elfogott. Az is bennem volt, hogy nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy Teó elfogadta az ajándékomat. És a kedvemért most mellettem egy másik nőt csókol és én fel sem merek nézni! Bár ne izgulnék ennyire! A gondolataimból Teó hangja ragadt ki, ahogyan Esztert utasította: „Nyisd ki a cippzáromat.” És hallottam, ahogy Eszter engedelmeskedik. Itt mutatkozott meg a gyakorlott szubsága, mert pont annyit tett, amennyire utasították, és nem többet. Várta a következő utasítást. „Vedd elő a farkamat.” Teó magabiztos kedvességgel beszélt és Eszter engedelmeskedett, majd várta a következő utasítást. „Nyisd ki a szádat.” És Eszter minden bizonnyal engedelmeskedhetett, mert a következő cuppogó, nedves hangok a torokba mártott fasz hangjai voltak. De jó most Eszternek! Tudtam, hogy Teó hogyan szopat. Hogyan markolja meg hozzá a nő haját, hogyan élvezkedik a mélységben. Annyira szerettem volna Eszter helyében lenni, de egyszerre semmi pénzért nem szerettem volna változatni a helyzetünkön! Azt éreztem, hogy lefagy a program az agyamban a helyzetünk különlegességétől. A Domom egy másik szubot szopat mellettem, amíg én döbbenten mellettük térdelek és a szőnyeget nézem és a hangokat hallgatom. A nedves hangok mellé most már időnként Eszter nyögései és levegőért kapkodásai is hallatszódtak. Teó hallhatóan egyre keményebben használta őt. Majd váltott, elém lépett, a hajamnál fogva irányította a fejemet, nekem automatikusan nyílt a szám, és elkezdem odaadóan szopni. Kettős érzés volt bennem: egyrészt a szúró felismerés, hogy engem nem csókolt meg előtte, másrészt annyira jól esett a figyelme, hogy legalább az én számba is odaadja a farkát! Egy új, szexi préda is itt a rendelkezésére áll, és mégis rám is szakít még időt, nekem is jur mèg belőle. Miközben dolgoztam rajta, szerette a kezét a nyakörvem alá csúsztatni, hogy még szűkebben szorítson, és én boldogan hagytam. Egyszer csak kicsit kaparó érzést éreztem a nyakamon és rájöttem, hogy egy csomag óvszert tűzött a nyakörvem alá.

Ez új húzás volt, de Teótól megszokott kreatívság, leheletnyi megalázással és csipetnyi ígérettel fűszerezve. Teóhoz fogható kreatív szeretővel nem volt még dolgom. Volt, hogy a saját csipke tangámmal tömte be váratlanul a számat, vagy másik alkalommal a vékony láncot, amivel eredetileg kikötözni akart, feltömte a puncimba, aztán seggbe dugott. Gyakran lepett meg ilyesmivel, és ezáltal már szinte semmi nem sokkolt igazán.

Nem sok olyan dolgot tudott volna tőlem abban a pillanatban kérni, amit ne akartam volna megadni neki. Egyébként is, de most a „versenyhelyzetben” még inkább. Tudtam, hogy páratlanul értékes vagyok a számára. Sőt Eszterrel ezt az értékességet még tovább emeltem. De mégsem tudtam attól a gondolattól szabadulni, hogy elkerülhetetlenül születik majd egy összehasonlítás. És mi lesz, ha én abból rosszabbul jövök ki? Nem volt bennem valódi félelem, mert tudtam, hogy a Teó és köztem lévő kötelék erős. Nem kell, hogy mindenben a legjobb legyek számára, amíg az általam nyújtott csomag összessége elég értékes, hogy helyem legyen az életében, és ez felől nem volt kétségem.

Ezt az érzést tette próbára, ahogyan Teó újra Eszterre váltott, és elkezdte a torka legmélyét használni. Ekkorra kicsit már bátrabb voltam, és lopva gyönyörködtem a látványban. Eszter olyan odaadó volt! És csodaszép! Még magasabbra merészeltem emelni a tekintetemet, Teó szemeit keresve. Látni akartam az arcán a gyönyört, amit Eszter szopása okoz neki. Amit az általam ajándékozott szub szopása okoz neki. Amit így végeredményben én okozok neki egy másik nő által. Teó épp becsukott szemmel, önfeledten baszta szájba Esztert, amikor rá mertem nézni, így volt egy kis időm zavartalanul megfigyelni az élménytől eltorzuló arcát. Nekem mindig csodálatos egy férfi önfeledt izgalmát figyelni. Azt éreztem, hogy Teó végre kiteljesedhet. Végre megélhet olyan élményeket, amik a férfiasságához méltóak. Teó mintha megérezte volna, kinyitotta a szemeit, rám nézett, és mosolygott. Megerősítve, hogy jól vagyok, visszamosolyogtam rá. És amit ezután mondott, az vágott mellbe: „Sokkal ügyesebben, csinálja, mint te.” A kijelentésében nem volt kegyetlenség. Az a fajta őszinteség volt, amire a kapcsolatunk alapozódott. Több, mint őszinteség: transzparencia. Ahol nem csak azt mondjuk ki, amit a másik szívesen hall, hanem a teljes igazságot, amit a másiknak érdemes lehet tudnia. És azt, hogy Eszter jobban szop, mint én, nekem, mint ajándékozónak, hallanom kellett. Egyszerre szorult el a szívem a szomorúságtól, hogy ezek szerint van még mit tanulnom orálban, és ugyanakkor egy olyan bizalom és szeretet hullámot éreztem Teó felé, amit csak ilyen helyzetben lehetséges. Nem vág át, nem szépít, nem hazudik. Eszter jobban csinálja, mint én. És én abban a pillanatban eldöntöttem: én ennek örülni akarok. Teó kihasználja és kiélvezi az ajándékomat, megtisztel vele! Teó már újra csukott szemmel élvezkedett én pedig az újonnan talált egyensúlyommal lenyűgözve tanulmányoztam a látványt. Ilyet máskor csak pornóban láttam, de mennyire más képernyőn látni, mint mellettem, élőben. Eszter nyakán folyt le a nyála a heves igénybevételtől. A ritka lehetőségeknél pedig levegőért kapkodott. Teó mintha érezte volna, hogy jól jönne nekem egy kis megerősítés, kinyújtotta felém a kezét, felhúzott a földről, és magához húzott, hogy megcsókoljon. Elengedte Eszter fejét, önálló folytatásra utasította, és közben engem ölelt és csókolt. Olvadoztam a gyönyörtől. Micsoda szexi helyzet! Pont erre vágytam, hogy Teónak ilyen dupla örömben lehessen része.

Persze Teó már a következő lépésre készült. A csókból szabadulva jött a következő utasítás: „Kötözd ki az ágyhoz.” Ó én naiv, hogy eddig még fel sem tűnt a rácsos ágyvég! :D Teóra jellemző alapossággal már úgy foglalta a hotelt, hogy lehetséges rögzítési pontok legyenek az ágyon. Eszter végre megpihenhetett az alapos szopatás után, bár nem tűnt úgy, mintha nagyon megviselte volna, megint csak érződött rajta a rutinos alárendeltség. A kötözés ötletén sem volt meglepődve, sok hasonló lehetőségről beszéltünk előre, és a beszélgetések alapján tudtam, hogy ez abszolút a határain belül van. Ebben a helyzetben már semmi kuncogás, komolytanság nem volt. Mindannyian átszellemültünk a szerepeinkben. Teó kényelmesen elhelyezkedett a fotelben és mozizta a látványt. A kötözéshez sem instrukciókat nem kaptam, sem tapasztalt nem voltam benne. Persze Teó előrelátóan mindent a közelbe készített, és a választott rögzítési eszköze erre az alkalomra a kötél volt. Először bal oldalt rögzítettem az ágyvéghez, majd odahúztam Eszter karját, és hozzá kötöztem a csuklóját. Érződhetett a rutintalanságom, mert Eszter oda súgta: „Bátran húzhatod szorosabbra.” Hálásan mosolyogtam rá, rántottam a kötélen, mire ő kicsit felszisszent. „Így?” –kérdeztem, és ő biztatóan bólintott. Ugyanezt megismételtem a másik oldalon. Bizonytalanul szemléltem a látvány egészét, zavaromban megigazítottam Eszteren a szopástól kicsit megbomlott nagy piros masnit, és közben próbáltam inspirálódni a környezetből, de a lábnál nem láttam oda készített köteleket, így kérdőn Teóra néztem, és ő nem késlekedett a válaszzal: „Készítsd elő nekem jó nedvesre, nyald ki. Ne vedd le a tangáját, csak húzd félre.”- utasított. Hűha. Hát megint olyan feladatot kapok, amiben nincs nagy rutinom.

Állítólag nincs olyan, hogy 100% heteró, hanem mindenki egy skálán mozog. Ha igaz az elmélet, és nincs 100% heteró, akkor én 99,99% heteró vagyok. Viszont nem vagyok homofób. Egy másik nő jelenléte az ágyban nekem kb. úgy izgató, mint a szexjátékszer. Nem a játékszertől jövök izgalomba, de remek eszköze lehet egy izgalmas játéknak. Egyszer korábban már volt egy félresikerült hármas próbálkozásom. Egy fiatal pár szeretett volna egy plusz nőt maguk mellé. Ott kértek meg először arra, hogy nőt nyaljak. Viszolygás nem volt bennem, talán kíváncsiság is alig, viszont szolgálatkészség igen. Lenyűgöző volt másik nő nemi szervét olyan közelről látni, az ízét érezni. Hasonlított az enyémre, de mégis más volt. Igyekeztem úgy csinálni neki, ahogy én szerettem, és tetszhetett annak a nőnek. Neki is én voltam az első azonos nemű élménye, és elismerően rácsodálkozott, hogy mennyire máshogyan csinálom, mint egy férfi, mennyire tudom, hogy hol jó neki. Azzal a párral az élmény nem ment ezen túl, mert a lány rápánikolt a témára, amikor a pasijának engem kellett volna megdugnia. Ők nagyon szerelmesek voltak, én nagyon törődő, és ennyiben hagytuk azt a jelenetet.

Most viszont ebből az élményből táplálkozó törékeny önbizalommal kezdtem Esztert nyalni. Miközben előre hajoltam, még zavaróbban karcolta a nyakam bőrét a nyakörv alá tűzött óvszer csomagolása, és én mégis azzal voltam elfoglalva, hogy Teó közben pont a fenekemet látja, és tudtam, hogy az nagy kedvence. Mindvégig bizonytalanságként lógott a levegőben, hogy fenékbe fogja-e dugni Esztert. Eszterrel az előzetes beszélgetéseink során az derült ki, hogy ő számára az a döntő, hogy a férfi kibe élvez el, és ő nem tudna azzal együtt élni, ha a Domja az ő jelenlétében másik nőbe menne el. Én hangsúlyoztam, hogy engem ez cseppet sem zavarna, sőt, kifejezetten szeretném megélni, de Eszter ezt nehezen érezte át. Cserébe valahogy nekem az anál élmény volt hasonló. Éreztem, hogy arra féltékeny lennék, de mindenképpen hagynám. Mindenesetre jó érzés volt nyalás közben felajánlani Teónak a fenekem látványát. Közben igyekeztem Esztert úgy nyalni, hogy érezze belőle a hálámat, hogy odaadja magát a Domomnak, pusztán mert megkértem rá. Nem pénzért, nem erőszakból, hanem csak mert szépen kértem. Végig egy bizonytalanság volt bennem, hogy jól csinálom-e, és Esztertől nem jöttek sem negatív, sem pozitív jelzések. Hálás voltam Teónak a türelmetlenségéért, mert nem sokáig nyalatott. Felállt a fotelből és magához hívott. „Vetkőztess le.” Abbahagytam a nyalást és odamentem hozzá. Éreztem, hogy az arcom nedves Esztertől, de szándékosan nem töröltem meg. Ez a látvány jár Teónak. Hagyta, hogy lesegítsem róla a zakót. Időt húzva és rendes kislányként nem csak ledobtam, hanem vállfára akasztottam, végtére is Teó egy nagyon rendszerető ember. Majd kimért mozdulatokkal kigomboltam az ingjét és kisegítettem belőle. Kötelesség tudóan lesegítettem róla a nadrágját, alsóneműjét és a zokniját. Élveztem a cseléd funkciómat, tiszteltem Teó önkontrollját. Miután minden ruhadarabot gondosan félretettem, így szólt: „Húzz fel nekem egy óvszert.” Uh. Na erre már egy pillanatra összeszorult a gyomrom. Most komolyra fordul a helyzet. Innen már nincs visszaút. Ha megdugja Esztert, akkor már egyértelműen nem az egyetlen nő vagyok az életében. De én ezt akarom! Kell az az érzés, hogy csak egy vagyok az alázatos szubok közül. És ennél az érzésnél is erősebb bennem a tudat, a bizonyosság, hogy Teónak ez elvitathatatlanul jár! A figyelme annyira megtisztelő, a törődése olyan ajándék, hogy néha őszintén nem értem, hogyan nincsen teljes háreme. Eszméletlen hevességgel fogott el az az érzés, hogy most az lesz az egyetlen helyes, ha Teó megdugja Esztert. Már majdnem felkeltem egy óvszert hozni, amikor eszembe jutott a tipikus Teó féle előre látás – hiszen ő azt már a legelején a nyakörvem alá készítette! Oda nyúltam, ahol végig a kaparó, kellemetlen érzést éreztem. Jó volt megszabadulni tőle. Kibontottam és az izgalomtól álló farkára gördítettem. Annyira szerettem volna még egyszer azt mondani, hogy „Boldog szülinapot!”, de azt éreztem, hogy túlságosan az én érdememet helyezte volna előtérbe, és ezt most nem rólam szólt. „Kenj a lábai közé síkosítót.” – jött a következő utasítás. Na ez már csak a túráztatásról, megalázásról és kiszolgálásról szólt, és én nagyon élveztem. Volt benne egy játékos szemrehányás is, mintha nem nyaltam volna elég nedvesre. Értettem és értékeltem a játékot, élveztem a megalázást és boldogan játszottam a szerepemet. Én nem szeretem, amikor hideg a síkosító, ezért ahogy magamnak szoktam, egy pillanatra melengettem a kezemben, mielőtt az ujjaimat Eszter szeméremajkai között végighúztam. „Térdelj oda.” és az ágytól pár lépés távolságnyira mutatott. Oda, ahonnan pontosan fogom látni, hogy mi történik, de nem érem majd el. Oda térdeltem és lélegzetemet visszafojtva vártam. Belém hasított a felismerés, hogy szinte teljesen megfeledkeztem Eszterről. Vajon jól van? Vajon biztosan nem gondolta meg magát? Nem unatkozik, amíg mi itt rituálézgatunk Teóval? Hirtelen szokatlan könyörtelenséget éreztem magamban, amilyet talán még soha. Eszter ezt vállalta. Ez a feladata. Erre van. Kicsit megijesztettek ezek a gondolatok, alig ismerem ezt az énemet! Én egy törődő, empatikus ember vagyok! Talán jobb is volt, hogy épp a magam kis önismereti válságával viaskodtam, mert így nem az emésztett fel, hogy Teó éppen Eszter lábai közé térdel. Kibontotta a melleit a fehér csipke melltartóból és jól átgyúrta őket, időnként összecsippentve a mellbimbókat. Tudtam, hogy mell formában nyerő vagyok, viszont sosem szerettem, ha túl erősen játszik a mellbimbóimmal. (Ahhoz előtte sok munkával abszolút subspacebe kellett helyezzen, de ott már szinte bármit hagyni és élvezni tudtam.) Eszter is felszisszent egy-egy erősebb csípéstől, és ezen a felszisszenésen egyértelműen lehetett hallani a gyönyört. Megkönnyebbültem: Eszter jól van. Minden sínen, minden nedves, minden merev. Enyém a mozi, övék az érzés. És Teó ott előttem megdugta Esztert. Eszter pedig csak tűrt. Mintha csak ráérzett volna, hogy Teó egyik nagy kedvence (a fájdalmat szenvedően tűrő nő mellett) a passzív nő. Figyeltem Teó tekintetét, ahogyan szívja be a látványt. A teste alatt hullámzó testet, a tehetetlenül kikötözött karokat, a sorsába beletörődő nő arcát. Nem volt neki elég a test, egy kicsit a lelkéből is akart, ha mást nem, legalább a látszatát. Erőszakosan, nyelvét a torkán letolva csókolta. Aztán ismét a fájdalmát kereste és a mellbimbóját harapta, amíg Eszterből ki nem csalta a fájdalom hangjait. Én a komperzióban feloldódva csodáltam a jelenetet és azt éreztem, hogy micsoda kiváltságos helyzetben vagyok, hogy két szép test egyesülését ilyen közelről bámulhatom. Még azt is gyönyörűnek láttam, ahogyan Teó herezacskói hintáztak és csapódtak Eszteren.

Teó nem csak kellékekkel kreatív, hanem a pszichológiában is. Éreztem, hogy még nem élte ki magát teljesen Eszteren, de felkelt belőle és hozzám jött. Megállt előttem álló farokkal, és én a dolgomat tudva tátottam a számat. Már éreztem Eszter illatát és boldogan vártam, hogy újra az ízét is érezhessem, de Teó egy centivel a szám előtt megállt és rám szólt. „Fordíts hátat.” Jaj ne, a látványt ne, ne vedd el tőlem! Nem mertem, és nem kellett hangosan kimondanom, Teó olvasott az arcomról, és élvezte a hatalmát, a lelki szenvedésemet. Nem tudtam, hogy attól nehezebb a szívem, hogy Teó meg tudta állni, hogy ne tolja a számba a farkát, hiszen tátva vártam, vagy attól, hogy megvonja tőlem az élvezetet, hogy lássam, hogyan birtokolja a szülinapi ajándékát. Hiszen nem az a lényege az egész ajándékozásnak, hogy láthassuk a másik örömét? Belém hasított az érzés, hogy már nem számítok. De gyönyörű volt. Hogy lehet az gyönyörű, ha nem számítok? Mert dehogynem számítottam. Teó a másik nő dugása közben is utasíthatott volna, hogy fordítsak hátat vagy csukjam be a szememet. De ő vette a fáradtságot és kiszállt a nőből, hogy közölje velem a kérését. Törődésből csinálta, a megalázó, odaadó élmény fokozásáért. Mesterfogás volt. Egyszerre voltam a legfontosabb és egyszerre szűntem meg létezni. Megszűntek a gondjaim, a gondolataim, a vágyaim. Csak voltam, egy könnyed felhőn lebegve. Körülvett a szenvedély, az odaadás, a szex szaga, a nyögések. Amikor Teó egy gyönyörű hörgéssel elélvezett, nem láttam, hogy hova, hogyan. Már nem féltem tőle, hogy esetleg Eszter fenekébe. Már csak Teó élvezete számított. Amikor magukhoz hívott, szinte lebegve mentem hozzájuk. Láttam Eszter hasán és mellkasán az ondót abban a szép fröcsögés mintában. Teó épp Eszter fáradt kezeit oldozta el, én pedig azon kaptam magam, hogy nyalom le szó nélkül a nőről a Domom gecijét. Teó ezt megmosolyogta és türelmesen megvárta, amíg végeztem. Eszter kiment a mosdóba, mi pedig megöleltük egymást. Kezdtem visszatérni a földre. Eszembe jutott a hűtőben a három szelet torta. Eszter mosolyogva tért vissza az ágyra. Nagyon elegáns volt tőle, hogy nem igazította meg magát, amíg a fürdőben volt. Ugyanúgy szabadon voltak a mellei, ahogyan Teó lehúzta róluk a melltartó csipkéjét, a tangája ugyanúgy csak félre volt húzva a szeméremdombjáról. Csuklóján a kötél nyomai, haja kócos, sminkje kurvásan elkenődve, és mégis eszméletlen tartás és erő sugárzott belőle. Egyedül a piros masni nem volt már rajta. Tányérokra tettem a tortákat, italt kínáltam, és olyan könnyedséggel beszélgettünk meztelenül az ágyon ülve, mintha mi sem történt volna. Eszternek is hoztam ajándékot, egy Brie nevű nő szubbá neveléséről szóló könyvsorozat első részét, amiről korábban meséltem neki. Eszter nem maradt sokáig, tapintatos akart lenni, hogy legyen Teóval időnk egymásra. Meg akart maradni az ajándék, a kellék szerepében. Megmosakodott, felöltözött, és én lekísértem a bejárathoz. A liftben hálásan megöleltem. Kerestem a megfelelő szavakat, de nehezen találtam. Eszter is köszönte az élményt. „Én ezt nagyon meg akartam élni.” – mondta olyan meggyőző hangon, mintha majdnem én tettem volna neki szívességet.

Visszamentem a szobába, Teóval még egy kicsit pihentünk, eszméltünk, emésztgettük az élményt, végül összepakoltunk. A fürdőszobában megtaláltam a piros szalagot, amit eltettem és azóta is emlékként őrzök. Amikor elfog az érzés, hogy vajon igaz lehetett-e ez az álomszép szülinap, ez a szalag segít elhinni, hogy nem csak fantázia volt.