Tegnap estefelé történt a Hév-en, majd utána (2)

Az utcán egymás mellett sétálva beszélgettünk, majd mikor közeledtünk a házához és már a kerítése mellett haladtunk hallottam, hogy a túloldalt egy kutya örömmel és izgatottan ugat és ugrándozik, hallva, hogy megjött a gazdi.

A srác előre ment és próbálta a kutyust megnyugtatni és megfogta, míg én bementem a kerti kapun át az előkerten és be a házba. Hamarosan a srácom is bejött, de kicsit bosszúsan, mert a kutyája összeugrálta a ruháját és kapott pár nyalást is a képére, így még az előszobában mindent lekapott magáról és ment a fürdőszobába lezuhanyozni. Én meg szinte meredten –pontosabban igencsak mereven – bámultam a szép, vonzó, Adonis alakját, alig tudtam betelni a nézésével és szívesen utána szaladtam volna, beugorva mellé a zuhany alá és járt volna a kezem szabadon a testén.

Mintha csak a gondolataimban olvasott volna, mert kiszólt:

1. Te nem szeretnél lezuhanyozni? Van még itt hely mellettem, ketten is elférünk. – jelentette ki és invitált.
2. De, természetesen igen, máris jövök. – hadartam és kapkodtam le a gönceimet és ugrottam be mellé a zuhany alá. Ő meg átfogta a mellkasomat hátulról, jól megszorította azt, alig kaptam levegőt és ezt mondta közben:
3. Most a kezeim között vagy és biz Isten nem eresztelek ki jó ideig! – fenyegetett meg és már tette is, amit én gondoltam az előbb.

Először csak a mellkasomon kőröztek az ujjai, megtalálta és természetesen megmorzsolgatta a mellbimbóimat, majd lassan haladtak az ujjai lefele a köldökön felé, azt is megsimogatta, az ott lévő szőrszálaimmal eljátszott, majd tovább haladt lefele az ölem felé. Ujjai már a fanszőrzetemben jártak és hirtelen ráfogott a mereven előre álló farkamra és ezt mondta:

1. Szeretem az ilyen kemény dolgokat, magamban is érezni! – tette hozzá.
2. Semmi akadálya. – válaszoltam és már mögé is kerültem, megujjaztam és már a dárdámra is tűztem.

Kicsit felszisszent, majd elmosolyodott és már mozgott is a merev dárdámon.

1. Huh, ez nagyon jó! nyomd csak be, amennyire csak megy! – szólított fel.
2. Akkor járok benne egy kicsit. – jegyeztem meg és már tettem is, miközben fogtam a kezeimmel a csípőit és így irányítottam őt.

Jó sokáig voltam benne, mert közben néha előre is dőlt, majd felegyenesedett, kihúzta magát és néha még pipiskedett is, de az nem volt szerencsés, mert én alacsonyabb vagyok, így kicsúszott a merev farkam belőle, de ezt érezve már ereszkedett is vissza az előbbi előtti állásába, hogy a farkam újra benne legyen.

Persze a kezem sem maradt mindig a csípőin, hanem előre nyúltam én is és kézimunkáztam a merev farkán, ami addigra már szintén megtelt vérrel és meredt előre mereven.

Szinte egyszerre mentünk el. Ő kilövellt előre a fürdő falára, de én ki akartam húzni a farkamat belőle, de nem engedte, hátranyúlva megszorította zsemléimet és kényszerített, hogy benne menjek el. Hozzátéve:

1. Szeretem érezni, ahogy a farok lüktet bennem. – mondta.

Lezuhanyoztunk, és megmostuk egymás testét jó illatú samponnal, majd meg is törölgettük egymást, persze eljátszva megint a másik ékszerén, a lanyhuló farkán, no meg a csüngő tökein.

A ruháink maradtak és így, pucéran mentünk be a konyhába, ahol a magas székekre ültünk a pult előtt és kóláztunk, amit a hűtőből vett elő. Még megkérdezte, hogy komolyabb italt is kérek-e, de nemet mondtam azzal, hogy ahhoz még túl meleg van.

Ezen nevettünk egy sort, hiszen igen, meleg és „meleg” volt elég a házban.

Majd javaslatára kiültünk a teraszra, ahol egy kétszemélyes lengő háncsfotel volt és abba ülve beszélgettünk, miközben járt a szemünk és persze a kezünk is a másik testén.

Ekkor láttam meg egy távolabbi fán az arról csüngő bőr szíjdarabot, melynek végén fém bilincs volt. Elmosolyodtam, mert elképzeltem őt, oda kikötve és általam dominálva.

Észrevette, rám, majd arra nézett, ahova, amerre én is, és ő is felfedezte azt, amit én láttam. Felszólított: - Tedd meg!

Nem is kellett több nekem, már fogtam is meg az egyik csuklóját, annál fogva csavartam hátra a kezét és cipeltem, kényszerítettem előttem menni le a teraszról, végig a kerten a fáig, majd ott a jobb kezére felcsatoltam a fém bilincset.

(Szerintem rá volt szabva, mert még éppen lábujjhegyen állt, de állt a lábujjain.)

Igen, már „állt” a farka is, mert sejtette mi fog következni: először csak nyitott tenyérrel csapkodtam meg a popóit, majd körbenézve észrevettem nem messzire pár csalántövet, így odaléptem, azokat kihúztam a földből és a gyökerüknél fogtam meg azokat, visszaléptem és már kapott is a csalános kenegetésből. De nem csak a formás popóira, belső combjaira, de az öle fölötti, hasa alatti érzékeny területre is.

Persze forgott, mint a ringlispíl és nyöszörgött, sikkantott is nagyokat.

Vele voltam elfoglalva, így nem vettem észre, hogy egyszer csak merőn mögém néz, majd elkapja a tekintetét onnan. Így nem készülhettem fel arra a támadásra, ami ért hátulról!

(folyt. köv.)