Tegnap estefelé történt a Hév-en, majd utána (1)

Tegnap estefelé jöttem az urológus orvosomtól hazafelé a HÉV-en, melyre a híd alatti megállónál szálltam fel. Nem az elsők, de a harmadik kocsiba, annak is a harmadik ajtajánál, így azonnal lehuppanhattam a kocsi végében lévő, elkülönített tízes ülések egyikére.

Még a HÉV-re várva, már láttam a közeledő szerelvényt, de azt is megfigyelhettem, hogy az átjárónál átszaladt egy igen magas, jó termetű fiatal srác, aki a mai fiatalok szokásának megfelelően nyáron is fekete színű atlétát és sportgatyát viselt, de már hófehér volt a zoknija és Adidas papucsban volt.

Gondoltam, meg kellene várnom, hova száll fel, melyik kocsiba és nekem is oda kellene szállnom, de letettem erről, mert azt gondoltam, hogy egy ilyen jó alakú, kisportolt srácnál úgy sem rúghatok labdába. Tévedtem! Már mint, a labdába – azaz a „labdájába” - rúgást illetően.

Ugyanis, mikor lehuppantam az ülésre a harmadik kocsi hátuljában és kinéztem, végig a kocsin, megdobbant a szívem. Az előbb látott igen magas srác oda szállt fel az első ajtónál és éppen jött végig az ülések között a kocsiban.

Még kint volt a fejem, mikor ő is észrevette, rám nézett, majd rendületlenül jött végig a kocsin, be a kocsi végében lévő zártabb ülésekhez és végignézett rajtam, majd lehuppant velem szemben, menetiránynak háttal a másik ülésre. És nézett. Továbbra is nézett. Firtatón.

Nem értettem. Kicsit talán zavarba is jöttem, s én is végig néztem magamon.

És ekkor vettem észre, mit is néz oly merőn:

Nem mást, mint a sportgatyámból kilógó, mereven előre meredő farkam bőrnélküli makkját.

Ugyanis, az urológus orvos, aki fiatalabb ember volt, maga is megnézett, mert a jó alakja és fiatalsága révén őt is megnéztem és indulatba jőve, a szerszámom is reagált reá. Hirtelen megmerevedett és előre állt a gatyámban, jól kidudorítva azt. Összenevettünk, én vállat vontam. Ő pedig intett, hogy feküdjek fel az ágyra, ahol hanyatt fekve már egészen jól láthatta a merev szerszámomat. Majd még megszólalt, hogy húzzam csak le a sportnadrágomat. mert meg szeretné nézni a prosztatámat a géppel is s már megkente a vizsgáló végét és a lehúzott sportgatyám öve mellett nyomta is az ölembe és nézte hol a gépen a képernyőt, hol az én egyre csak vörösödő pofámat.

Egy idő után hümmögve megállapította, hogy itt minden jó, majd leparancsolt az ágyról, rám szólt, hogy toljam csak le a gatyámat a bokámig, majd kis terpeszbe állva dőljek az ágyra, hogy meg tudja tapintani is a prosztatámat. Kajánkodva nyomogatta azt bent, míg közben oldalról nézegette a mereven előre álló farkamat és csüngő tökeimet. Most is csak annyit mondott: - jól működik. Ez volt a megállapítása.

Felöltözhettem, írt gyógyszert és eljöttem.

De a merevedésem nem lanyhult le, sőt talán még keményebb is lett, akárhányszor csak visszagondoltam a történtekre a fiatal dokinál.

Így hát a merev farkam vége kilógott a rövid sportnadrágomból, ahogyan lehuppantam az ülésre s nem vettem észre. No meg talál, az sem lohasztotta, hanem inkább még adott neki, hogy a magas, fiatal srácot előbb stíröltem a peronon.

Egyszóval lebuktam, de nem bántam.

Pláne nem, hogy a fiatal srác is végignézett kifele a zárt ülésből, nem látott a közelünkben mást, így kicsit hátrébb ült az ülésen és maga is elővette a fütykösét a sportgatyája bővebb szárából, így jól láttam már én is, hogy neki is mereven áll előre a szerszámja. De nem csak azt láttam, hanem azt is, hogy a lábain és karjain is szép, fekete, hosszú szálú szőrszálak nőttek, csak a térde környékén volt kikopva, mert biztosan feszülő farmert hordott.

De így ülve, azt is láttam, a sportgatyája szélesebb alján át, hogy a merev farka erősen szőrös fanszőrzetéből jön elő.

Míg ezeket nézegettem, önkéntelenül is odanyúltam a farkamhoz s nem csak megigazítottam, de húztam is rajta párat.

Elnevettem magamat, mert a fiatal srác is hasonlóan cselekedett szinte ugyanakkor.

Szemeztünk egymással, kicsit talán közelebb is hajolt, hogy jobban lássa, amit lehet s ekkor a HÉV kanyarodott, elég nagy sebességgel, megrándult, így a fiatal srác szinte az ölembe esett úgy, hogy szinte a merev farkam a szájába landolt.

Nem volt gond, sőt, igazított is rajta, hogy tényleg ott landoljon.

Bekapta.

S ha már bekapta a farkamat, cumizta, szopta, nyalta és még a kezével is odanyúlt, előhúzta a csüngő tökeimet és azzal is játszott egy ideig.

Majd a HÉV egyenesbe került, s a fiatal srác is felemelkedett, hátrahúzódott, de megszólalt:

1. Értékelném, ha ezt hosszabban, nyugodt helyen tehetném! – hallottam.
2. Részemről semmi akadálya, szívesen engedem, sőt még viszonzom is, ha Te is akarod! – válaszoltam.
3. De mennyire! Gyere, szálljunk le, én itt lakom nem messze az állomástól, egyedül egy házban, gyere el és folytatjuk, ha ráérsz most! – nézett és invitált meg.
4. Persze, hogy ráérek, de mennyire, semmi pénzért sem hagynám ki! – lelkendeztem én is. – Sőt, még mást is szívesen megteszek, de az már nem lesz nagyon óvatos, hanem kemény, határozott, ha nem bánod? – néztem és tettem most én viszont ajánlatot neki.
5. Nocsak, határozottan tennéd? Csak nem vagy mester? – nézett kutatóan rám a srác.
6. De, igen, Gyakorlott mester vagyok. Dom és szívesen dominálok is, van benne gyakorlatom. – nyugtattam meg.
7. Az jó, mert én éppen most szabadultam meg egy szadista mesteremtől, már nem bírtam a szadizmusát és vevő vagyok egy határozott, de nem szadista mesterre! – jelentette ki a srác.
8. Megegyeztünk, menjünk! – álltam fel, mert közben a HÉV lassított és megállt az állomáson.

Leszálltunk, majd együtt indultunk el a srác házába, csak én elmentem még a kerékpáromért.

(folyt. köv.)