Hotel date – kicsit másképp 2.rész

Ahogy közeledtem a hotel felé, belem hasított a gondolat, hogy ez mekkora őrültség. Egy fél másodpercre elgondolkoztam a visszaforduláson. Viszont túl kíváncsi voltam, túl sok energiát beleöltem, így kétségnek helye nincs, nyugtattam meg magam.

Kicsivel nyolc előtt: „Mindjárt ott.” Csak ennyit írt. Megremegett tőle a lelkem.

Résnyire kitámasztottam a szobaajtót, a csengetés után kinyitottam a bejárati ajtót, és ahogy megbeszéltük, háttal az ajtónak térdeltem le a földre, és felvettem a szemkötőt.

Hallottam a zár kattanását. Léptek. Tétova? Magabiztos? Nem tudtam eldönteni. Izzadtam – nem csak a vibráló nyári hőség miatt.

És ahogy kinyitottam az ajtót, megláttam őt. Ott térdelt a hotel félhomályában az ajtónak háttal, meztelenül, egy szál szemkötőben. Elmosolyodtam. Milyen szexi. És mekkora őrült! -Ahogy én is. Mi lesz még ebből? Imponált a bátorsága. A pillanat egyszerűen tökéletes volt. Tartotta magát a megbeszéltekhez. Szeretem, ha a szabályaim szerint játszanak. Nem szóltam hozzá, egy szót sem. Nem akartam megkönnyíteni a dolgát. Csendben, észrevétlenül megálltam előtte. Tetszett látni az izgalmát és idegességét... Ideje elkezdeni a bulit.

Hallottam, ahogy letesz egy táskát. Zörgő anyagok. Cipőcsere. Magas sarkak. Egy kattanás. Fém? Aztán újra csend.

És ekkor: éreztem egy nyakörvet. Hátulról tették rám. Bezárták. Nem túl szoros. Nem túl laza. Pont jó. Egy néma, egyértelmű jel.

Most már hozzá tartoztam.

A hangja törte meg a csendet (Látom, elég ideges vagy.) – lágy, alig hallható akcentussal. Egy hang, ami beleégett a gondolataimba.

Kötözés következett – profi módon, nyugodtan. A kezeimet a hátam mögött rögzítette, egy lánccal összekötve a nyakörvvel. Aztán: a póráz kattanása. (Te leszel az egyik szülinapi ajándékom. Vagy inkább áldozat? Majd eldöntöd.)

Az utolsó határ is átlépve.

Meg,-és össze voltam kötözve, vezetve. Semmi kontroll magam felett. Csak odaadás. És egy bizsergető, elektromos érzés, nemtudás, hogy ki is ő valójában.

De egyet előre tudtam: ezt az estét nem fogom elfelejteni.

Éreztem a tekintetét a testemen – kutató, vizsgáló. Bár nem láttam semmit, a jelenléte tapintható volt.

Beszéltünk egy keveset. A helyzetről, a bizalomról és arról, hogy miért vagyok itt. Megdicsérte a bátorságomat – és ugyanabban a pillanatban hálás voltam, hogy nem hátráltam meg. Aztán megérintett a keze. Gyengéden, felfedezően. A haja súrolta a vállamat, az arcomat – egy futó érintés, amibe beleborzongtam.

Hallottam a magassarkúk jellegzetes kopogását, és mondta, hogy ezek azok a cipők, amik a profilképén is vannak. Az a kép már régen beégett az emlékezetembe.

A térdem fájni kezdett, a lábaim elzsibbadtak. De felállhattam – térdelve. Egy párnát adott, amit a lábaim alá tett. Egy apró gondoskodó gesztus – diszkrét, de érezhető. Aztán hideg fémet éreztem a bőrömön – egy tüskés kereket, ami lassan haladt végig a testemen, minden egyes fordulattal mélyebbre nyomódva a bőrömbe.

A farkam kemény volt, lüktetett. Különösen nagy figyelmet fordított a makkomra– szándékos kegyetlenséggel járatta rajta a tűkereket. Ambivalens játék a fájdalom és a gyönyör között.

Biztos voltam benne, hogy nem vagyok mazochista. De amit akkor éreztem, több volt, mint puszta fájdalom – nyers, közvetlen izgalom volt. Egy új oldalamat fedeztem fel.

A feszültség fokozására egy vékony zsinórral elszorította a farkamat és a heréimet. Minden érintés beleégett a tudatomba, minden mozdulat közelebb vitt a szakadék széléhez.

Robbanni akartam. De ő irányított mindent. Fájdalmak közepette többször felszólított, hogy nyúljak magamhoz – de csak annyira, amennyit engedett. Újra és újra veszélyesen közel kerültem a csúcshoz, de nem léphettem át. Ezt világossá tette.

Aztán utasított, hogy hasra feküdjek fel a fotelra. Megvizsgálta a fenekemet, megsimogatta, mielőtt egy célzott ütés hasította volna a levegőt. Spanking. Követelőző, ritmikus. Közben megnézte a plugot, amit már az odaút alatt is viseltem.

Eltávolította, és valami mást tett be. Éreztem, milyen gyengéden csinálja. Nem fájt, csak intenzív feszülés volt. A testem felkészült – lassan, megfontoltan hatolt belém.

Röviddel később rezgést éreztem magamban – mélyen, közvetlenül a prosztatámnál. A hangja szigorúan szólt: eszembe se jusson kiejteni a vibrátort. Engedelmeskedtem. Próbáltam bent tartani. Sikerült.

Újra és újra változtatta az intenzitást, játszott a ritmussal, váltogatta a módokat. Ezen felül egy második vibrációt is bekapcsolt – közvetlenül a gátamnál.

Egy érzés, amit még sosem ismertem eddig, elárasztott. Először zavaró volt, szinte túl intenzív. De aztán kellemes lett. Végül: lehengerlően izgató.

A farkam úgy állt, mint a cövek.

Óvatosan megérinthettem őt. (Ha már nem láthatsz, próbálj meg elképzelni.) A bőre feszes volt, a teste ívei végtelennek tűntek. A lábai erősek, a feneke feszes és izmos.

Simogattam a harisnyáját, felfedeztem a melltartóját – amin keresztül éreztem a melleit. Éreztem az illatát, édes, nőies, lenyűgöző. És a fejemben megjelent egy nő képe, akit aligha tudtam volna szebben elképzelni.

Pórázon vezetett. Most előtte térdeltem, miközben ő helyet foglalt a fotelben. Aztán éreztem a cipősarkait – először a mellbimbóimon, belevésődve, aztán a combjaimon. A fájdalom és a gyönyör ismét összefonódott.

Röviddel ezután felállhattam. Az ágyhoz vezetett, eloldozta a kezeimet, és hanyatt feküdtem.

A vibrátor mélyen dolgozott bennem. Még sosem voltam ilyen kemény – és még keményebb lettem, amikor éreztem, hogy a combjai a fejem mellett támaszkodnak.

Éreztem a nedvességét – intenzív, bódító. Aztán éreztem a meleg, nedves punciját az arcomon. Lassan rám ült, elvette a lélegzetemet – újra és újra, a közelség és az irányítás játékában.

Az íze bódító volt. Szívtam, nyaltam, kóstoltam őt. Azt vett el, amit akart, és csak akkor adott levegőt, amikor ő akarta. Elvesztettem az időérzékem. Minden csak ez a játék volt: forróság, vágy, odaadás.

Az ujjai köröztek a mellbimbóimon.

(Itt betennék egy cenzúrát, de ha már belekezdtünk az elmesélésbe, ezen a ponton nem állhatunk meg, úgyhogy pironkodva fordítok tovább.)

Újra megérinthettem magam – óvatosan, miközben ő az arcom felett magához nyúlt. Én alatta feküdtem, vakon, az eksztázis fogságában.

Le kellett vennem a kezem a farkamról, és helyette a fenekét simogatni. Az feszes volt, erős, kívánatos. Visszaült a számra, éreztem, ahogy elélvez – és az arcomat is a gyönyörének részévé tette.

Aztán azt mondta: „Látni akarom.”

Lassan elkezdtem verni a farkam – egyenletesen, majd gyorsabban. Halkan nyögtem, és abban a pillanatban, amikor elélveztem, ismét éreztem a csípőjét az arcomon, elvéve a lélegzetem.

Az orgazmus végigsöpört a testemen. Hatalmas volt, forró, felszabadító. A spermám a hasamra folyt, remegtem, reszkettem, levegő után kapkodtam.

A keze közé fogta a rángatózó farkamat, tovább játszott vele, még egyszer utoljára megkínzott, mielőtt végül megállt, és gyengéden letisztított.

Aztán mellém feküdt. Nem sokat beszéltünk – de a testünk gyengéden érintkezett. Egy pillanatnyi közelség, lecsengés.

Megköszöntem neki. Egy csókot nyomott a bal arcomra.

Aztán felállt, felöltözött, összepakolt. És elhagyta a hotelszobát.

Levettem a szemkötőt. Pislogtam. Újra láttam.

Minden szürreálisnak tűnt – mintha álmodtam volna. De a testem más történetet mesélt.

Ki volt ő, ez az idegen, titokzatos nő, akivel ilyen intim utazást oszthattam meg?

Talán egyszer megtudom.

Kavargó gondolatokkal húztam be magam mögött a hotelszoba ajtaját. Te jó ég, mi volt ez? Visszhangzott a kérdés a fejemben. Hogy lehet, hogy egy ismeretlennel ennyire ráérezzünk egymásra? Az esti hideg levegő próbált kijózanítani a hazafelé, ám hiába, nem tudott kiragadni az eksztázisból.

folyt.köv