Végre egy domináns férfi! (igaz történet)

Azt hittem, Szabolcs volt életem nagy szerelme, utolsó esélyem a boldogságra. 3 év után egyik reggel felébredt és szakított velem. Előjel, figyelmeztetés és magyarázat nélkül. Azt hittem, hogy belebolondulok. Túl büszke voltam magyarázatért vagy visszafogadásért könyörögni. No meg minek is? Olyan szekér után nem futunk, amelyik nem akar felvenni… A bökkenő csak az volt, hogy Szabolcs miatt 1000+ kilométert költöztem és rajta kívül semmi nem tartott abban a városban. Persze, voltak addigra barátaim, de ezek az alig 3 éves új barátságok nem tudtak versenyre kelni azzal, ami otthon várt rám, ha hazaköltözöm. Egy röpke hónap alatt felmondtam, megszerveztem a hazaköltözésemet, elbúcsúztam a barátoktól. Mindenki nagyon sajnálta, hogy elköltözöm, de nagyon megértették. Biztattak, hogy látogassak majd vissza, de el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha újra betegyem a lábamat arra a helyre, amit Szabolcs városának éltem meg. Egyébként is mondtam a barátaimnak, hogy az én szülővárosom pont olyan messze van az ő városuktól, mint az ő városuk az én szülővárosomtól, és hogy bármikor szeretettel látom őket, ha meg szeretnének látogatni. Az egyetlen, aki élt ezzel a lehetőséggel, Teó volt. Őt egy közös hobbi által ismertem meg. Mindig szerettem a humorát, a megbízhatóságát. Sok évvel korábban vált el a mélydepressziós feleségétől hosszú, nehéz házasság után, és mindenki tudta róla, hogy semmi pénzért fel nem adná egyedülálló életét. Jómódú, sikeres üzletemberként egy nagyon elegáns, de nem pazarló, minimalista stílusú lakásban lakott, rendben, tisztaságban. Sok olyan férfival volt dolgom, akik rendetlenül éltek, keveset takarítottak maguk körül, és ezért nagyon szimpatikus volt mindig Teó igényessége. 180cm magas, vékony, sportos, sokat kerékpározó férfi volt, de nem jóképű. Tisztában volt vele, hogy idegenként elsőre nem tesz megnyerő benyomást, de amikor az emberek megismerik őt, akkor szinte mindenki szerette. Ennek ellenére volt benne egy erős visszafogottság, nagyon megválogatta, hogy kit engedett közel magához. Nagyon szeretett utazni, és a válása óta ezt mindig egyedül tette, és ez cseppet sem zavarta őt. Ez a magabiztosság is nagyon imponált nekem. De amíg még Szabolcsba voltam szerelmes, sosem tekintettem rá férfiként, hanem emberként tiszteltem őt. Nagyon meglepett, amikor világossá vált, hogy nem csak ígérget és álmodozik, mint a többi barátom, hanem konkrét dátumot javasolt arra, hogy mikor szeretne meglátogatni. Természetesen megfordult a fejemben, hogy vajon barátként látogat-e meg, vagy más szándéka is van-e, de nem akartam egyik lehetőséget sem kizárni, sem kikényszeríteni, csak nyitottan vártam a fejleményeket.

Kimentem elé a reptérre, és egy széles mosollyal és nagy öleléssel fogadott. Amikor utoljára láttuk egymást, zokogva meséltem neki a drámai és váratlan szakításomat. Törődően kérdezte, hogy most hogyan vagyok, és a kérdés maga elég volt, hogy elsírjam magam, hiszen alig pár hét telt el a hazaköltözésem óta és még nagyon friss volt a seb. Jól esett a megértése és a vigasztalása. Nem próbálta megmagyarázni, hogy ne legyek szomorú. Abban viszont egyet értettünk, hogy kirándulni szeretnénk, megmutatnám neki a környéket. Az első átkirándult nap után ő a hotelbe ment aludni én pedig haza, ahol az ágyamban fekve azon méláztam, hogy vajon létezik-e, hogy tényleg csak barátként jött látogatni. Nem konkrétan őrá vágytam, hanem arra, hogy valaki vágyjon rám, és az a valaki felőlem akár ő is lehetett volna. Sőt, egyszerűbb lett volna, ha ő lett volna, mert őt már ismertem, bíztam benne, ami nagy előny egy idegennel szemben. A második nap délutánján beültünk egy cukrászdába feltöltődni, és közben élénken és tartalmasan beszélgettünk, mint mindig. Szóba kerültek a kapcsolatok, és ő nyíltan beszélt arról, hogy ő többé nem akar párkapcsolatot, nem akar elköteleződni, bárkivel összeköltözni, de szívesen megosztaná valakivel a szabadidejét, szívesen utazgatna valakivel. Én is elmondtam, hogy eszem ágában sincs újra valakivel összeköltözni, hiszen az, ahogyan Szabolccsal szétmentünk, teljesen kirántotta alólam a szőnyeget és kompletten újra kellett kezdenem az életemet. Tudtam, hogy ilyet többé nem akarok. A saját otthonom mindig az én erődöm lesz, csak az enyém, ahonnan nem költözök el, és ahova senki nem fog beköltözni. Teljes empátiával tudtunk fordulni egymás felé. Volt egy olyan érzésem, hogy nem hiába került szóba ez a téma, de a helyzetben nem volt semmi kacér, semmi flörtölés, semmi ránk vonatkozó konkrét szándék kifejezése. Kb. mintha barátokként beszélgettünk volna egymás hátteréről, jövőképéről. És mégis egyszerre olyan volt, mintha az esetleges leendő kapcsolódásunk szabályait fektettük volna le. Az, hogy ő kifejezte, hogy nem akar párkapcsolatot senkitől, bennem megnyitott egy ajtót őfelé. Úgy éreztem, hogy így pont olyan távolságban/közelségben lehetnék tőle, ami nekem a legnagyobb biztonságot nyújtaná a jelen helyzetemben. Valószínűleg Teóban is hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg, mert vacsora előtt az étterem parkolójában hirtelen hozzám fordult és szenvedélyesen megcsókolt. Végre! Végre elvette a kétségeimet, hogy vajon akar-e tőlem valamit! Mintha mindketten megkönnyebbültünk volna, hogy ezt a határt áttörtük. Vacsora közben egy cseppet sem volt feszélyezett a hangulat az új fejleménytől. Ez a nagy előnye annak, amikor két érett ember kapcsolódik tisztázott körülmények között. Meg sem kellett beszélnünk, hogy mi legyen a következő program: vacsora után a legnagyobb természetességgel mentünk a hotel szobájába. Nem volt bennünk semmi türelmetlenség, semmi vadság. Ismertük egymást évek óta, bíztunk egymásban, szavakra sem volt szükségünk. Levetkőztettük egymást. Még fényes nappal volt és nagyon elevenen él előttem az emlék, ahogyan a függönyön keresztülszűrődő lány fényben láttam őt először meztelenül. Jólesően öleltük és csókoltuk egymást, élveztük, ahogyan kezdett mindkettőnkben ébredni a szenvedély. Az ágyhoz vezetett, hanyatt fektetett, a lábaim közé hajolt és nyalni kezdett. Bevallom, nem vagyok oda érte, ha nyalnak. Annyi ügyetlen, koordinálatlan férfivel volt dolgom, hogy általában csak megvártam, amíg megunták a nyalást. Amikor Teó rutinos nyelve megtalálta a csiklómat és ügyesen játszani kezdett vele, megkönnyebbült csodálkozással sóhajtottam fel magamban: Uuuhhh, ez jó…!!! Végre valaki, aki ügyes! Én mindig nehezen élvezek el, és most is bennem volt, hogy vajon mennyire lesz ez terhes neki. De úgy döntöttem, hogy leszek annyira önző, hogy had dolgozzon, ha benne megvan a kitartás, én bizony hagyom. És megvolt! Alig akartam hinni az egyre növekvő érzésnek, ahogyan Teó hallgatott az apró jelzéseimre, hogy mikor mi esik éppen jól. És még kevésbé akartam hinni, amikor átrepített az orgazmus küszöbén és végre elélveztem! Jól esett a törődése, odaadása, meg szerettem volna hálálni neki. Miután magamhoz tértem, felhúztam őt az ágyról, letérdeltem elé és a számba vettem. Olyan jól esett a számba venni! Látszott rajta, hogy örül a direkt közeledésemnek. Nagyon kellemes méret volt, pont egy kicsit túl nagy, de nem vészesen. Az a fajta fasz volt, amin a merevedés előtt nem látszódott, hogy mekkora lesz, ha megkeményedik. Hogy én mennyire szeretem a faszt a számban! Segítsen valaki megfejteni, hogy ez miről olyan isteni érzés! És milyen csodálatosan hálás érte a férfi test! De nem csak az övé, az enyém is. Két dologtól tudok nagyon nedvesedni: a szopástól és az análtól. Utóbbira ezen a napon nem került sor, de az előbbit kedvemre élvezhettem. Nagyon szeretem azt a pillanatot, amikor szopás közben a férfi keze után nyúlok és a tarkómra teszem. Imádom a különböző reakciókat arra, ahogyan rájönnek, hogy éppen arra bátorítom őket, hogy irányítsanak. Volt mondjuk olyan partnerem is, akit ez lesokkolt, és nem kért belőle. De a férfiak többsége azért nagyon pozitívan fogadja az ilyesmit. Új partnerrel gyakran így adom első jelét annak, hogy erősen szubmisszív vagyok. Bár ezen a ponton sajnos még nem volt dolgom igazán domináns férfival. Amikor Teó kezét a tarkómra tettem, egy pillanatra éreztem a meglepettségét. Biztos akart lenni abban, hogy jól érti-e a jelzésemet, és röviden átvette az irányítást. Uuuhh, hogy én ezt mennyire szeretem! Az egész testem beleremegett! Teónak ennyi kellett a bizonyossághoz és megmarkolta a hajamat és elkezdett kíméletlenül szájba baszni. Igen, pont ez kell, erre vágytam, amióta az eszemet tudom! Végre egy férfi, aki nem porcelán babaként bánik velem! Annyira élveztem, ahogyan használ, hogy a combomon folyt le a saját nedvességem. Nekem nagyon új volt ez a helyzet és teljesen átadtam magam a szerepemnek. Ösztönösen a hátam mögé tettem a kezeimet, jelezvén, hogy minden irányítás nála van és őt ez teljesen feltüzelte! Utólag mesélte el, hogy világ életében BDSM pornót nézett, de sosem akadt olyan nőre, akivel kiélhette volna ezeket a vágyait. Hát ez a fajta kiéhezettséget szabadította ő rám azokban a percekben. Amikor észrevette, hogy a hátam mögé tettem a kezeimet, nem kellett neki több. Kihúzta a farkát a számból, a bőröndjéből előhúzta a nyakkendőjét és jó erősen megkötözte a csuklóimat a hátam mögött. Éreztem, ahogy minden akaraterőm elhagy, ahogyan teljesen alárendelem magam a vágynak, és ez csodálatos érzés volt. Mennyire vágytam mindig egy ilyen céltudatos, határozott, domináns férfira! Amikor a kötözés után újra elém lépett tátott szájjal és csukott szemekkel fogadtam. Ő egy pillanatra megállt. Talán gyönyörködött a látványban? Aztán a hajamon éreztem a kezét, ahogyan egészen gyengéden megsimogatta a fejemet, ahogyan egy apa megsimogatja a lánya buksiját egy szeretetteljes pillanatban. Csak egy másodpercig tartott az egész, aztán újra fék nélkül a számba lökte a farkát. Esze ágában sem volt újra kihúzni. Olyan mélyre lökte, amennyire csak tudta, majd rászorította a fejemet az ülepére, hogy esélyem sem volt mozdulni. Szent ég, nem kapok levegőt! Ez mitől ilyen gyönyörű? Miközben fuldokoltam, teljes bizalommal voltam iránta. Igyekeztem elengedni a testemet, megadni magamat. Nem tudom, hogy meddig voltunk így, amíg a testem rángatózva jelezte, hogy eddig és nem tovább. Teó erősen megmarkolta a hajamat és kirántotta a farkát a számból. Úgy kapkodtam levegő után, mint aki víz alól bukik elő. Prüszköltem, köhögtem, ő pedig hátra lépett egyet. Én erőtlenül előre estem, hátrakötött kezeimmel ügyetlenül, mint egy fóka. A számból sűrű nyál folyt a szőnyegre. Beletöröltem a számat a szőnyegbe. Ő pedig várt. Nem mertem felnézni rá. Azt éreztem, hogy túl kihívó lenne a szemébe nézni, túl pimasz, túl egyenrangú. Csak azt akartam, hogy nehogy véget érjen a jelenet. Összeszedtem magam, becsuktam a szemem, összekötött karok nélkül az egyensúlyomat keresve ügyetlenül visszatérdeltem, kinyitottam a számat és vártam a faszt. Ezúttal kínzóan lassan közelített. Az arcomhoz dörgölte a farkát, körbecirógatta vele. Pihentette a fejem tetején, hogy a golyói a csukott szememet dörzsölték. Játékosan megcsapkodta vele az arcomat. Végig húzta az ajkaimon, mintha kirúzsozná őket. Én azt hittem, hogy jót teszek, ha kifejezem a hajlandóságomat, és rá akartam fordítani a fejemet a farkára, hogy bekapjam, amikor egy kisebb, de határozott pofonnal igazított helyre. Nem fájt igazán, de azért csattant, és leginkább nagyon meglepett. Egy pillanatra felébredt bennem az öntudatos nő, hogy mégis mit képzel ez itt magáról. Megalázva éreztem magam. Megalázónak éreztem, hogy mennyire akarom szopni azt a faszt. Megalázónak éreztem, hogy pontosan tudtam, teljesen ki vagyok neki szolgáltatva. Nem azért mert egy nála fizikailag gyengébb nő vagyok. Nem azért, mert a hátam mögé van kötve a kezem. Hanem mert jól esik, ahogyan megaláz. Kell, hogy megalázzon. Kell, hogy elvegye tőlem a kontrollt, hogy használjon, hogy csak egy játék legyen neki. Mik ezek az új érzések?? És miért lüktet a puncim a gyönyörtől? Mielőtt az öntudatos és a szubmisszív énem megbeszélhették volna egymással, hogy hogyan tovább, ő a meglepetéstől tátott számba nyúlt az ujjaival. Határozott mozdulattal megforgatta az ujjait a számban, kb. mint ahogy az ember egy poharat mos el, majd a nyálas kezét végigkente az arcomon. Mi ez a lealacsonyító gusztustalankodás? Éreztem és hallottam, hogy közben maszturbál. Most is döbbenettel tekintek vissza rá, ahogyan a szubmisszív énem felülkerekedett, mintha az öntudatos énemnek beleszólása sem lett volna többé. Készségesen tátottam a számat és tűrtem, ahogyan felváltva az ujjait vagy a farkát tolja le a torkomon. Annyira belefeledkeztem az egészbe, a helyzet kettősségébe, a testi fájdalomba és a lelki gyönyörbe, hogy meglepetésként ért, amikor a vállamnál fogva az ágyhoz irányított. A kezeim továbbra is a hátam mögött összekötve hasra fektetett. Kényelmetlen ráérősséggel ment óvszerért és húzta fel. Az ágyhoz érve széttárta a lábaimat, fölém hajolt, a kezével a szeméremajkaim közé irányította a farkát és belémhatolt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy életemben nem voltam ilyen nedves. Pár erős lökés után már nem a felsőtestem mellett támaszkodott meg a kezeivel, hanem birtoklóan a hátamon. Ez látszólag tetszett neki, és hallhatta a nyögéseimen, hogy én is olvadozom. Kiszökött a számon, egy „…ó igen…”. Abban a pillanatban megfagyott a levegő és egy sóhajnyi szünet után kirántotta belőlem a farkát. Én döbbenten vártam, nem értvén, hogy mi történt. Felállt és az ágyról leesett vastag takaróért nyúlt. Az ágy fölé lendítette, mint amikor az ember megveti az ágyát, csak hogy ő énrám terítette, méghozzá olyan módon, hogy deréktól felfelé takart le. Valószínűleg elégedetlen lehetett a megoldással, mert lehúzta rólam, félbehajtotta, és így, vastagabb rétegben terítette vissza, hogy megint csak deréktól lefele látszottam ki alóla. Ekkor újra a lábaim közé helyezkedett és önfeledten, önzően kefélni kezdett. Közben hol a takarón keresztül a hátamon támaszkodott, de ha véletlenül nyögni mertem, akkor egy ideig a fejemen, hogy az a matracba nyomódjon és az elnyelje a hangomat. Kicsit kevés volt a levegő a takaró alatt, de a heves mozgástól jutott alá bőven, nem féltem a fulladástól. Viszont mostanra nyilvánvaló volt, hogy egy hangot sem akar tőlem hallani. Éreztem, hogy teljesen egy tárgy szintjére alacsonyít és elvárja, hogy felvegyem ezt a szerepet. És én milyen boldogan vettem fel! Semmi mást nem éreztem abban a pillanatban, mint a vágyat, hogy megadjak neki bármit, amit akar. Kötelességtudóan hallgattam, fogtam vissza minden nyögésemet. Odafigyeltem rá, hogy a testem véletlenül se akarjon rámozdulni az ő mozdulataira. Rongybabaként engedtem el magam. Minél jobban sikerült ez, ő érezhetően annál felaljzottabb volt. Egy hangos hörgéssel élvezett el. Az óvszert gondosan fogva húzta ki belőlem a farkát. A hangok alapján tudtam követni, hogy lehúzta, csomót kötött rá, zsebkendőbe tekerte kiment a fürdőszobába és kidobta a szemetesbe. És mozdulni sem mertem, nem is akartam. Nem akartam, hogy véget érjen ez a mámoros pillanat. Semmi kedvem nem volt visszatérni a földre, a feladataim és felelősségeim közé. Olyan gyógyító volt, ahogyan minden felelősséget leadhatam neki! De ő kitakart, kioldotta a nyakkendőt. Jól esett megmozgatni az elgémberedett karjaimat és a nyakam is nagyon elfáradt, ahogyan végig egy irányba nézett az arcom, és rendszeresen a matracba volt előtte nyomva. Átmozgattam magam egy kicsit, közben ő mellém ült az ágy támlájának támaszkodva, belekortyolva az éjjeli szekrényen várakozó pohár vízbe. A mellkasára kucorodtam, még mindig nem mertem a szemébe nézni. Annyit suttogtam: „Köszönöm.” Életemben olyan meleg, törődő hangon még senki nem beszélt velem, ahogyan ő akkor azt mondta, hogy „Szívesen.”