Nem csak kötél az, mi testre fonódik,
hanem bizalom, mely mélyre hatol,
egy rezdülésben világok nyílnak,
ahogy kérésre csend válaszol.
Szavaim némák, de érted beszélnek,
minden engedés egy új dal neked,
a csuklón lévő nyom nem bánt, nem éget –
emlékeztet, hogy hová vezetett.
Te kérdezel némán, én válaszolok,
nem fájdalom ez – irány és erő,
ahogy íveidben utat találok,
s a tekinteted mély, tűzbe vevő.
Nem játék ez, bár játszunk néha,
de minden mozdulat súlyt hordoz itt,
hisz határaink ott válnak eggyé,
ahol a lélek szabad marad, s kint.
Hozzászólások (0)