Július elejei történetek a nyugati határszélen (4)

A második nap délutánján egy négyes találkozó és közös játék lett betervezve, ami meg is valósult. Én már négy órára odaértem a helyi meleg srác házához, de a másik két tag is már öt óra előtt megjelent, pár perc különbséggel. Elsőnek a vonaton megismert srác érkezett kölcsönkért kocsival, majd hamarosan utána a néger srác is befutott, de ő kerékpáron, nem is akár milyenen. Ahogy behozta a házba, mind megcsodáltuk, mert egy csodálatosan szép versenybringa volt. Kiderült a néger srác ezzel triatlonozik, azért van neki.

Végre mindenki ott volt, kölcsönösen megismerkedtünk egymással – megjegyzem a helyi meleg srác vágya is végül teljesült, hiszen házában látta, fogadhatta az uszodában már kinézett és megcsodált néger srácot, aki erről mit sem tudott még – és kezdetét vehette a közös játék, mert az hamar kiderült, hogy mind a négyen érdekeltek vagyunk a bdsm-ben. Az is hamarosan világossá vált, hogy én vagyok/leszek a vezető, irányító dom, mester, de a négyes srác is szerepet kap majd mellettem domként, míg a másik két srácra marad az, hogy feltétel nélkül, azonnal kövessék az utasításainkat, különben büntetés lesz a jutalmuk, ami ellen nem is berzenkedtek.

Most nem a kert lett a játék színtere, hanem a pincében lévő kínzótermek és a mellettük lévő fürdőhelyiség. Oda vonultunk le, miután fent tisztáztuk a szerepeket és a két szolga srác már meg is kezdhette a szolgálatát fent azzal, hogy abszolválta nálunk, rajtunk a szolgai köszöntésüket, kölcsönösen, mind a ketten, mindkettőnkön, majd már meztelenre vetkőzve és felszerelkezve bőr boka- és bokabilincsekkel, nyakörvben, pórázon vezetve jöttek utánunk le a pincébe.

Ott azután volt először csodálkozás, amikor megláttuk a két kínzókamrát, azok felszerelését, no meg a mellette – célszerűen kiképzett és berendezett – fürdőhelyiséget is az öltözővel, amire persze most nem volt szükségünk.

Azzal kezdtük, hogy mivel én voltam az irányító, így én választottam először szolgát és természetesen a vonaton már megismert srácot választottam, hogy a helyi, meleg srácnak a néger fiú jusson és élvezhesse annak hatalmát magán.

Azt már mi döntöttük el, hogy kezdetben mind a négyen egy teremben leszünk, hogy mindenki mindent lásson, de abban is megegyeztünk, hogy később kihasználva a lehetőséget külön válunk.

Lent, a nagyobb és jobban felszerelt kínzókamrában azzal kezdtük, hogy mindketten a saját szolgánkat kikötöztük az András keresztre háttal a falaknak és kezdetben végig tapogattuk, morzsoltuk, fogdostuk, majd már csipeszeket is elővéve felcsipeszeztük azok testét mindenhol. Úgy néztek hamarosan ki, mint egy karácsonyfa teli égőkkel.

Persze az sem maradt ki, hogy a csipeszeket a testükön megbabráljuk, húzogassuk, birizgáljuk és ezzel fájdalmas kiáltásokat csikarjunk ki a srácokból. Nem volt ezzel gond, hogy hangosak voltak, mert a kínzókamra, ha nem is volt hangszigetelt, de az ablakok csukva voltak, így zaj nem mehetett ki onnan.

Ezen tortúra után az én srácom halkan megjegyezte, miután kis pihenőt kapott, hogy összeszedje magát, hogy reméli lesz partnercsere is majd, ma, később. Összenéztünk a néger sráccal, elnevettük magunkat és biztosítottuk, hogy abban biztos lehet, de abban is, hogy nem úgy, ahogyan ő képzelte. Ezt hallva a srácom elszontyolodott, mert rájött, hogy meggondolatlan volt, hiszen ő arra számított, hogy dominálhatja a néger fiút, de e helyett azt érte el, hogy amit egyébként nem bánt, de később ő lesz annak szolgája és az fogja rajta megmutatni tudományát.

A kis szünet után komolyan tortúra következett a raboknak:

Én a saját srácomat megkorbácsoltam mint a farkán, de a golyóit is, majd megfordítva jól elvertem a cipóit is szép pirosra. Közben a néger srác élvezkedett a helyi meleg srácon, mert felfedezte mennyire csiklandós és azzal szórakozott, hogy ezt kiélvezze, annak bánatára.

Ezt követően már a gyertyázás következett mind a két rabnak és utána én fa paskolóval a néger srác pedig bőrkorbáccsal verte le a testükre száradt sztearint a rabjáról.

Mikor ezzel végeztünk, és a rabok még a földön, hanyatt feküdtek és a csillagrúgást preferáltam, amit be is mutattam a rabomon. Ezt a néger srác is érdeklődéssel figyelte, mert ő nem ismerte, eddig nem gyakorolta.

Én viszont tőle tanultam meg egy módszert arra, hogyan lehet a szőrős srácokat speciálisan kínozni azzal, hogy nem csak leveri róluk a rájuk ragadt sztearin cseppeket, de azt kézzel, körömmel megragadva, szinte le lehet tépni róluk, ami sokkal fájdalmasabb móka mind a rabnak, de élvezet a mesternek.

Megint kis szünet következett, kaptunk a házigazdánktól innivalókat, majd már párcserével folytattuk a játékot, de külön-külön kínzószobában.

Én maradtam a házigazdánkkal a nagyobban, míg a néger srác átvezette az én srácomat a másikba és ott vette kezelésbe, amiről én már csak attól, hazafelé kaptam részletes információkat.

Én a házigazdánkkal ott folytattam, ahol még délelőtt abbahagytam: most csicskáztattam, tornáztattam guggolj-fel, újra guggolj-fel, majd már magas térdemeléssel kellett futnia. De ez előtt én is felcsipeszeztem őt körbe és szorosan a farkán és golyói bőrén, így volt sziszegés, néha fájdalmas felkiáltás is, mikor rosszabbul találtam el, mert persze a magas érdemeléssel való helyben futás közben persze csapkodtam is a testét, farkát, tökét, de a zsemléit is a kezemben lévő kilencágú „macskával”.

Hamarosan azonban megállítottam a házigazdánkat, mert furcsa hangok szűrődtek át a másik helyiségből. Hallgatóztunk és megállapítottuk, hogy ott bizony már a farkára húzta a srácomat a néger mester fiú és igencsak dughatta, dugványozhatta, szivattyúzhatta, mert eléggé ütemesek voltak a hangok, amit a srácom kiadott, míg végre egy, de inkább két felkiáltás is elhangzott annak jeléül, hogy a néger srác kilőtte magjait a srácomba, de azt is jelenthette, hogy kézimunkával, jól időzítve a srácomat is elküldte sikeresen.

Így hát mi is gyorsan követtük a példájukat és én is megdugtam a házigazdánkat és közben el is küldtem kézimunkával őt.

Felmenve kiültünk a kertbe és ött sörözgetve beszélgettünk egy ideig, majd elköszönve mentünk haza.

(folyt. köv.)