Július elejei történetek a nyugati határszélen, még mindig az első nap (2)

Megérkeztem a volt kollégámhoz, aki pár napra kiadta a kisebb szobáját nekem, kipakoltam és megkávéztunk, elbeszélgettünk életünk folyásáról, de közben jött egy sms a sráctól, hogy ő akár már ma délután is szívesen találkozna velem az uszodában. Visszaírtam, hogy nekem is megfelel és egyeztettük, hogy hat órakor ott találkozunk.

Az uszoda nem volt messze a szállásomtól, így gyalog mentem oda és közben nosztalgiáztam a városban töltött időről, eseményekről. Az uszoda elé érve a srácot nem láttam, de nem tétováztam, hanem megvettem a belépőt és bementem, átöltöztem és kimentem a szabadtéri medencéhez, ahol még eléggé sokan voltak felnőttek, fiatalok, gyerekek vegyesen. Volt ugyan egy külön gyermekmedence is nem messze, de mégis a kissrácok és kislányok a szüleikkel, testvéreikkel együtt ebben a medencében lubickoltak.

Négy víz alatti masszázs is működött, negyedórás váltásban, így egyik fölé feküdtem és már majdnem elnyomott at álom, mikor éreztem, hogy valaki megérint a combomnál.

Lassan felnéztem, hát a srác mosolygott rám, mellettem fekve/ülve. Örültem neki és csevegtünk egy sort, élvezve a víz alatti masszázs kényeztetését.

Később már meséltem neki az itteni, korábbi életemről és az uszodai emlékeimről, amit ő élvezett és hasonlókkal viszonzott.

Mivel lassan fél nyolc lett és zárt a kinti rész, így visszamentünk a fenti, zárt uszodába, ami fél tízig volt nyitva. Ott elég kevesen voltunk. Mi leúsztuk a magunk tíz hosszát, de közben észrevettem, hogy bejött egy tök aranyos, fiatal, néger srác, ő is beugrott a vízbe és szelte velünk a hosszakat.

Mikor befejeztük, átültünk a melegedő medencébe, ami kellemesen felmelegített minket, nem mintha nem lettünk volna eléggé „melegek”. J

Hamarosan a néger srác is mellénk huppant és meglepő módon elég jó magyarsággal köszönt, mikor beleereszkedett a meleg vízbe.

Érdeklődtem is tőle, hogy hogy magyarul tud, mire elmondta, hogy itt született és itt él a városban, hiszen édesapja úszómester itt az uszodában. – mutatott rá, aki éppen a medence másik partján sétált. (Most már emlékeztem, hogy jó pár tíz évvel ezelőtt is volt itt néger úszómester az uszodában. A srác a fia volt.)

Még sok mindenről csevegtünk, de éreztem, hogy a srácom lassan hozzám ér a víz alatt, jelezve, hogy menjünk ki, mert már nagyon szeretne velem foglalkozni.

Azonban ezt nem csak én, de a néger srác is észrevette, elmosolyodott és halkan megjegyezte, hogy „milyen meleg ez a víz!” hiszen hárman is melegítjük.

Ránéztünk és olyan egyértelmű volt, hogy nem lehetett félreérteni, hogy ő is meleg.

Így hát előbb mi, majd ő is lejött a szabadtér felé vezető lépcsőkön, annak aljában lévő öltöző fürdőjébe, ahol akkor már nem volt senki és ott végre – úszógatyák nélkül – eshettünk egymásnak, jártathattuk meg kezeinket a másik testén és nyomhattuk a nyelveinket a másik, majd harmadik szájába.

Természetesen nem maradtak el a nyalogatások, a másik kinyalása, majd leszopása és végül még a néger srác megkért minket, hogy ha tudjuk, egyszerre nyársaljuk fel őt, mert ő azt nagyon szereti.

Lefeküdt hanyatt egy padra, a srácom elé ült és nyomta belé a merev farkát már én pedig az ölében ülve tettem ugyanezt. Végre mind a ketten benne voltunk.

A mozgás kicsit nehezen ment, de megoldottuk.

Kézzel a néger srácot felizgattuk, majd hamarosan elküldtük, de ő ismétlést kért, így újra megkapta, majd másodszor is elment, akárcsak mi, de mi nem benne, hanem rá, a hasára.

Csodálkozásunkra a hasára lőtt magjainkat a kezével szépen összegyűjtötte és bekapta, még cuppogott is hozzá.

Mentünk lezuhanyozni, majd már külön mentünk vissza az uszodatérbe.

A néger srác megint rótta a köröket, majd az apjával csevegett a vízből, de mi a lelátón nem sokáig maradtunk, hanem lemásztunk, majd lementünk az öltözőbe.

Oda jött utánunk a néger srác. hogy ő még bírna egy menetet, így ha mi is benne vagyunk, benne lehetünk újra, de már nem it, hanem nem messze laknak, menjünk oda. A papája 23 óra előtt nem igen keveredik haza, így van/lesz időnk egymással foglalkozni.

Benne voltunk és hamarosan tényleg újra benne voltunk, már a lakásunkon.

Most más pózt választottunk. A néger srác a hátára fekve felemelkedett, majd széttárva lábait letette maga elő terpeszbe, mi pedig fölé állva, két oldalról hatoltunk bele. Kicsit szűk volt, de megoldottuk, viszont így mi jobban tudtunk mozogni, pumpálni már őt, benne a farkunkat és hosszabban el tudtuk nyújtani a menetet. Nem mentünk el hamar, de megint követelt még egy menetet, amit megkapott, de most már külön-külön hatoltunk bele és kézimunkáztunk a farkán, míg elértük a kilövését, kétszer is.

Lefürödtünk, majd mi elköszöntünk, de a ház előtt elváltunk, mert különböző irányokban laktunk. Megállapodtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot egymással, sms-ben.

(folytatás következik)