Rabszolga a tanyán 5. rész

Ezután odavezettek az istállókhoz. Amint átmentünk az udvaron láttam több derest, andráskeresztet, kalodát kihelyezve. Az első istálló lovaknak készült, de a lovak a karámban szaladgáltak. A második istálló teheneknek épült. Azok most kint legeltek a mezőn. A tehén istálló erélyesen istálló szagot árasztott, aminek nagyon örültem. Az istálló rég nem lehetett kitakarítva, mert a szalma már nedves, áporodott szagú volt. Az istállóban is volt deres, ketrec, kaloda, több fenekelőpad és a falakon verőeszközök is voltak, meg egyéb eszközök. Az egyik szolga kezébe vett egy nagyobb dildót és megparancsolta, hogy dugjam fel a fenekembe, majd kezdjek el kitakarítani. Bár feszített, de azért sikerült feldugjam a dildót és elkezdtem a talicskába rakni a régi szalmát, koszt majd kihordtam a megfelelő helyre. Közben a szolga elment. A fenekem nagyon el volt verve, sajgott rendesen, a tüskés erényöv is fájt és a dildó is, ahogy dolgoztam döfködte a fenekem belsejét rendesen. Igazán jól éreztem ezektől magamat.

Aztán egyszercsak bejött az Úrnő az istálló melletti raktárba. Nagyon elcsodálkoztam ezen, nem volt vele egy szolga sem. Nagyon csinosan mozgott, meg is bámultam. Amikor odajött hozzám megparancsolta, hogy tarkóra tett kézzel térdeljek eléje. Amikor letérdeltem, a lovas csizmájával jól tökön rúgott, annyira, hogy előre estem, de bal kézzel elkapott a hajamnál fogva és job kézzel akkora pofont adott, hogy bal oldalra kidőltem. Erre halkan, sziszegve csak annyit mondott

-vissza rabszolga!

Én megint térdeltem, jött a következő rúgás, most jobb kézzel ragadta meg a hajamat és bal kézzel adott akkora pofont, hogy kidőljek. Ez így ment egy darabig, rúgás, pofon, rúgás pofon. A tizenkettedik rúgásnál már hiába kapta el a hajamat annyira fájtak a tökeim, hogy kidőlve maradtam. Ezért leakasztott a falról egy vastagabb ostort és el kezdett rúgdosni a földön, meg ütött ahol csak ért az ostorral. A fejemet védtem a kezeimmel, meg összekucorodtam ahogy csak tudtam, főleg az ágyékomat féltettem, miközben sűrűn kaptam az ostorcsapásokat, rúgásokat és taposásokat. Főleg a hátamat verte az Úrnő és htalmasakat rúgott az oldalamba, fenekembe, de a fejemre is taposott párat, meg a sípcsontomat is előszeretettel rúgdosta. Attól féltem, hogy a nagy rúgásoktól megsérül a bordám, de szerencsére nem történt ilyesmi.Ám amikor a fenekemet rúgta, mindig bemozdult a dildóm is, ami nagyon fájdalmas volt. A sok ostorcsapástól és rúgdosástól feldagadtak az oldalaim, a hátam, a sípcsontjaim és a combom, de a vállaim is csíkosak lettek. A melegítőm nedves lett és szalmás, szóval nagyon mocskos lettem.

-na így szeretem a rabszolgámat, mocskosan és dagadtra verve-mondta az Úrnő, azzal abbahagyta a verésemet. Én okulva a múltkori esetből gyorsan megcsókoltam a lábát, a kezét és megköszöntem, hogy jól megvert.

-látom tanulsz, de amikor bejöttem, rám néztél, úgyhogy az elszámoláshoz adj még ötven ütést.

Ezután az Úrnő végiggyalogolt az raktárba, majd leült a deresre és megkérdezte tőlem:

-rabszolga! Tetszem neked?

-nagyon Úrnő!

-szenvednél értem?

-igen Úrnő!

-megtennél értem mindent?

-igen Úrnő!

-akkor nyald tisztára a csizmámat! - azzal előretolta a jobb csizmáját.

Bokáig piszkos volt a raktárba lévő sártól csizma, de gondolkodás nélkül kezdtem lenyalni róla a sarat és a koszt. A csizma recéi közül a nyelvemmel kapartam ki a koszt meg a szalmát. Nagyon felizgatott a csizmanyalás. Jól el voltam verve, mindenem fájt, mocskos voltam, mint egy utolsó féreg és közben nyalhattam a koszt egy gyönyörű Úrnő csizmájáról. Mire mindkét csizmát sikerült teljesen tisztára nyalnom eltelt vagy egy óra. Közben az Úrnő beszélt hozzám:

222-es számú rabszolga, tetszel nekem. Amikor elfenekeltelek a többi rabszolgához képest sokkal kevesebbet nyavalyogtál, pedig megvertelek rendesen. Szeretem az olyan szolgákat, akiket kedvemre verhetek, rúghatok, kínozhatok. Te ilyen vagy.

-köszönöm Úrnő!

-akarsz még szenvedni értem?

-igen Úrnő!

-nagyon sokat foglak verni a napokban. Ahogy mozgatod a csinos kis seggedet a veréseknél, az nagyon tetszik nekem. Benedvesedek attól, amikor egy rabszolga elém tolja a seggét, azért hogy kegyetlenül elverjem. A seggverés a legszebb pillanat egy Úrnő és a rabszolgája között. Olyan megalázó egy rabszolgának, hogy az Úrnője a seggét veri. És az az izgató, hogy erre vágyik egy mocskos perverz rabszolga, hogy jól szétverjék a seggét. Te is erre vágysz 222-es?

-igen Úrnő, arra vágyom, hogy egy ilyen gyönyörű Úrnő jó nagyokat húzzon a fenekemre ostorral, szíjjal, bottal, korbáccsal, amivel csak akar.

-mindennap alaposan meg foglak verni, ameddig itt vagy 222-es rabszolga, efelől nyugott lehetsz!

-nagyon szépen köszönöm Úrnőm!

-te verésre születtél. Ahogy rádnézek, bizsereg a tenyerem, hogy fogjak egy erős verőeszközt és verjelek, csak verjelek. Te kihozod belőlem a szadista állatot. Valahogy érzem, hogy ha téged reggeltől estig vernélek, az sem lenne neked elég. Te nagyon nagy veréseket érdemelsz!

-köszönöm a véleményét Úrnő, igazán megható. Az az igazság, hogy én is azt szeretném, hogy az Úrnő szünet nélkül verjen. Amint meglátom Önt, vagy megérzem az illatát azt akarom, hogy a fenekemet ismét és ismét dagadtra, hurkásra, lilára verje!

-hát estig ma még sok időnk van. Én igyekezni fogok, hogy kegyetlenül megverjelek ma még néhányszor. Szegény rabszolga, te még elképzelni sem tudod, hogy mi vár rád!

-lehet Úrnő, de alig várom a kegyetlen bánásmódot.

-amiért ilyen ügyesen nyaltad a koszt a csizmámról, ezért nagy jutalomba részesülsz most. A szádba fogok pisilni, úgyhogy feküdj a folder és tátsd nagyra a szád! Az Úrnő lehúzta a nadrágját, felém állt, majd leguggolt és elkezdett pisilni. Én nagy élvezettel ittam a gyönyörű Úrnő zamatos vizeletét. Közben a fejemre is jutott elég, meg a felsőm is átázott. Elég sokat pisilt az Úrnő, én meg nyeltem amennyit tudtam, a többi meg lefolyt a folder és átáztatta a hátamat, fenekemet. Különlegesen finom és meleg vizelete volt az Úrnőnek, teljesen beindultam tőle. Miután végzett az Úrnő azt mondta, hogy ez hat pohár vizeletnek felel meg, tehát az elszámolásnál még kérjek 90 ütést lovaglópálcával. Megköszöntem a pisit és az érte járó verést.

Ezután az Úrnő azt mondta, hogy szeretné, ha mindegyik nagyobb verésnél az ő zokniját, bugyiját választanám a szám betöméséhez, persze negyven ütésért, esetleg ritkán a kinti legmocskosabb halomról a szalmát 15 ütésért. Azt mondta, hogy felizgatná, hogy miközben vernek mint egy lovat, tudná, hogy az ő bugyijának, zoknijának ízzét érezném. Biztosított arról, hogy a bugyijai, zoknijai zamatosak lesznek, sokáig szokta hordani, mindegyik darab izzadt, mocskos, a bugyijai álalában maszturbációs, meg pisi foltosak, a zoknijai meg sárgák a használattól. Hát én ugyebár inkább a szalmát akartam választani 15 ütésért, de az Úrnő meggyőzött, úgyhogy igent mondtam. Végülis csak 25 ütéssel több így a szám betömése, a finom ízzek meg garantáltak.

Folytatása következik