Cikkek idő szerint
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Fordul a kocka

Törölt felhasználó
2008. 12. 29. 10:23 | Megjelent: 1292x
Férfire vágytam, amikor beszélgetni kezdtünk. Olyanra, aki megmutatja, hol a helyem. Olyanra, aki mellett akár gyenge nő is lehetek. S most….
Azt hiszi, itt a helye. Azt hiszi, gyönyört jelent a kiszolgáltatottság, ha kapcaronggyá válhat. Azt hiszi, mert óriásit élvez a fantázia szárnyán, a valóságban is kéj, ha csak egy tárgy.
Majd meglátjuk. 
Látom, zavarban van. Az illatát érzem a sutaságnak. Bennem pedig egyre erősödik a szánalom, borzongató, fékevesztett vadság jár át. Hagyjam szabadon az indulataimat? Az enyém. Tudom, hogy az enyém, tehetek, amit akarok. Nem szóltam hozzá, s most idegesen toporog a szobában. Tudja, hogy szolgálni jött… de miért nem szólok? Leüljön mellém? Azt nem szabad. Olvasni szeretne az arcomról. A tekintetében félelem, kíváncsiság és izgalom elegye. Keresi az enyémet. Nem tudja, hogy az üveg tükröződéséből figyelem. Élvezem, ahogyan elhatalmasodik rajta a semmi vagyok érzése. Hiszen nem törődöm vele.
- Hogy mertél rám nézni? Hogyan állsz ott? – hallom saját hangomat csattanni.
- Elnézést Úrnő. Máris, úrnő! – s terpeszbe áll, fejét lehajtja, karjait hátul összefonj a.- Azt hittem, előbb le kell vetkőznöm.
- Hinni jöttél ide? – állok fel, s hozzásimulok. – Mit hiszel még?
- Nem úrnő, nem hiszek semmit. Az Úrnőt szolgálni jöttem
- Akkor mi ez a dudor, itt elől? – s erősen belemarkolok a nemiszervébe. Önkéntelenül felkiált. – Élvezed? Élvezni akarod? Az a fontos?
- Nem Úrnőőő! Nem az a fontos. – csak a hangja változik, ahogy egyre erősebben szorítom. Becsületére legyen mondva, nem mozdul.
- Vetkőzz le, a holmidat a cipőszekrény üres polcára teheted. Igyekezz, jövök nemsokára! Tudod, hogyan kell várnod.
Zuhany. Egy jó, finom zuhany. Erre vágytam. Amíg a víz simogat, gondolataim folyamatosan pörögtek. Tudtam, hogy már csupaszon, négykézláb vár a szoba közepén. Csak reméltem, hogy combjai igen széles terpeszt alkotnak. Hímtagját sebezhetővé, nevetségessé teszi ezzel. S a tetejében seggét is felajánlja. Hímringyó. Nyoma sincs benne a FÉRFInak. Tudja ezt, mert fejét leszegi. Az egész testtartása arról árulkodik, hogy használjam. S engem nem fog érdekelni az ő gyönyöre. Játék, az én játékom.
Ujjaim egyre hevesebb vágyamat konstatálták csak. Elképesztően felizgultam a hatalomtól, amit egyre inkább éreztem a levegőben.
Néhány vízcsepp még megcsillant a bőrömön, mikor bementem hozzá. Hosszúra sikerült a zuhany, s ezt az időt ő még többnek érezte. Tudom. Először talán merevedett a helyzettől, de most csak húsdarab fityegett a lába között.
- Már nem izgat? Már nem vágysz az Úrnődre?
- Szolgálni szeretném, Úrnőm!
- Fejezd ki a háládat, lábhoz!- jólesett az ajkainak simogatása. A lábcsókok is. Tudta, s egyre jobban belemelegedett. Ujjaimat szopogatta… hmm… egész jó kutya.
Hirtelen mozdulattal álltam fel, s a hajába markoltam. Vennie kell az adást, s engedelmesen mászott utánam.
- Látni akarom, hogyan készültél fel! A kádba! Tedd a seggedbe a csövet!- rendes voltam. Csak lassan engedtem beléje a meleg vizet. Az arcát figyeltem közben, rajta a teljes megsemmisüléssel. – Most húzd ki! – saját „majdnem tiszta” tartalma vadvizű folyóként áramlott combjai és karjai között.
- Tiszta? Ez tiszta? Akkor most ismétlünk még! – addig töltöttem fel újra, amíg valóban tiszta víz nem jött vissza belőle. Nem is tudtam, mekkora gyönyört okoz a feszülés okozta nyöszörgés hangja. A szégyenével párosulva… csodás!- Tégy rendet itt magad után! Ragyogjon minden!
Csak egy-két telefont akartam elintézni, s közben bekapcsoltam a zenét. Smetana. Most is megborzongatott, teljesen belefeledkeztem. A nyelve után, most a zene simogatta az ujjaimat. Jókedvem volt, mikor érte mentem.
- Megdicsérlek, jó munkát végeztél! Gyere utánam!- elgémberedhettek tagjai a fürdőszobában. Nem is tudom, meddig várattam. Csak lassan követett. Jókedvem van 
Furcsa érzések szaladgáltak bennem, ahogy előttem állt négykézláb. Pálcával a kezemben jártam körbe. A pálca hegye néha megérintette, simította… tudom, hogy kellemes érzés. Csak kicsit szisszent fel, mikor váratlanul a testére suhintottam.
- Csend legyen! Állj fel!
Bár lassan tápászkodott fel, azonnal terpeszbe állt. Farka is vigyázzban. Nocsak! Tényleg élvezi? Tényleg jó, ha a rongyom lehet?
- Nem is rossz fenék! – s tenyeremmel megsimítottam… majd körmeimet belevájva húztam végig ugyanott a kezemet.
Felszisszent. Abban a pillanatban csaptam farkára a pálcával. Hangosan felsikított. Jól fog esni, ha gyötörhetem  S egy – egy erős harapású csipeszt tettem a bimbóira. Nem hagytam belemerülni a fájdalom érzésébe, farkát bilincseltem meg a markommal. Jóóóó… hallottam a sóhajából.
- Mutasd meg a kötözési tudományodat! Gyakoroltad-e valóban eleget! Ott találsz hozzá eszközt.
Egészen kisfiússá vált az arca az igyekezettől. No, még ellágyulok… Megkötözte a heréket- gyönyörűen feszült mind a kettő- majd a vesszőre tekerte rá. Mint egy duzzadt virsli. A végén mosolygott a makk, szinte külön életet élve, majd szétrobbanva. S még mindig maradt elég nagy darab a zsinegből. Nem véletlenül készítettem oda ilyen hosszút.
- Állj! Majd én folytatom!
A zsineget a bimbókon lévő csipeszhez vezettem. Karika volt mindkettőn. Átfűztem rajtuk, s visszavezettem a farkához.
- Négykézlábra! – engedelmesen, de ijedt arccal ereszkedett le.
Apró karabiner volt a zsineg végén, de a karika segítségével változtathattam a helyzetén. Újabb hurkot tettem a vesszőre, s beleakasztottam a karabinert. Ha a háta görnyedt, enyhíthetett a bimbók és a vessző kínján. De fejét a lábam közé vontam. Természetesen ki kellett húznia magát, hogy hozzám érjen.
- Nyalj! Erre vágytál. Erre, hogy szenvedj értem. Erre, hogy alázatos szolgám légy. Erre, hogy egy utolsó senkinek tekintselek.- így akartam élvezni. Először így. A többit…. a többit majd meglátom.


Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa