Ha hétfő, akkor megint fürdői történet és a folytatása már a Rózsadombon (2)

Végig mentünk a fürdő udvarán, majd ki a kiskapun és át a villamos síneken és a túloldali járdán haladtunk gyalog a Moszkva tér irányába, de nem sokáig, mert az első sarkon be is fordultunk jobbra és mentünk fel a meredek utcán. Bizony jó kis kaptató volt a kanyarig, mert a kanyar utáni első házban lakott a srác, ahova bementünk.

Még a kaptatón megkérdeztem tőle, hogy télen lefelé korcsolyázik, de felfelé mit használ? Elnevette magát, majd felvilágosított, hogy több éve már nem kellett az a spéci eszköz, amit a Magas-Tátrából hozott haza, mert ott látta először, mikor a behavazott, téli napon, a turista örvényen mentek át a Tarpataki vízeséstől a Poprádi tóig. Ezt az eszközt a bakancs talpára kellett csatolni és a kis tüskéi megakadtak még a jég felületén is s nem engedték a lábakat csúszni, kicsúszni. – magyarázta meg, de hozzátette: - már vagy tíz éve nem kellett –sajnos – itthon használnom, mert nem volt olyan hideg tél, hogy befagyjon, jegesre, az utcakő.

Kinyitotta a szép, faragott fa kaput egy nagy kulccsal és előre engedett, majd maga is belépett utánam a sötét kapualjba.

És jött a meglepetés!

Igen, meglepődtem, mert azt gondoltam, hogy felmegyünk a lakásba, vagy akár ki a kertbe és ott esünk egymásnak, de tévedtem.

Alighogy belépett és bezárta utánunk a kaput, már nyúlt is előre és lerántotta rólam a spotnadrágomat, megfogva a oldalaimat, fordított maga felé, miközben ő letérdelt elém, és már be is kapta a még nem merev, inkább löttyedt farkamat és lelkesen kezdte szopni, miközben a kezeivel a fenekemet fogta a tenyereibe és ő is próbálta a végatomban végig húzni az egyik ujját, majd az ánuszrózsámhoz érve meg akart ujjazni.

De most én nem engedtem meg neki, hanem megszólaltam:

1. Amit szabad az egyiknek, azt nem a másiknak! Az nálam tabuu!
2. Értem Uram, bocs, de Te ugye azért megdugsz majd engemet? – érdeklődött.
3. Igen, de ha lehet, nem itt! – szögeztem határozottan le, mutattam felfelé és hozzátettem: - Ha lehet, inkább a kertben, az árnyékban, ha van ott olyan és nem látnak be sehonnan.
4. Igen, ilyenkor már van árnyék a kertben, és természetesen nem látnak be oda, csak egy srác, aki felettem lévő házban lakik, de ő is csak akkor, ha kimászik a háza tetejére. – nyugtatott meg a házigazda.

De ez a mondása engem inkább felvillanyozódott és így szóltam:

1. Remélem ma leskelődni fog, akkor lehívhatod és őt is ellátom legalább. – tettem ajánlatot.

A házigazda nem nagyon örült ennek, mert ezt válaszolta:

1. Nem mondom, hogy még ő nem látott engem meztelenül a kertemben, és azt sem, hogy még azt is láthatta, néha, ahogyan rejzolok, de még sohasem volt itt, át, nálam, nem is tudok szinte semmit róla. – jelentette ki.
2. Majd teszünk róla, hogy sokat lásson, kedvet kapjon és ét is akarjon jönni! – jelentettem ki határozottan, de sejtelmesen.

Ebben maradtunk és már mentünk is fel a belső lépcsőn a lakásba, ott a konyhába, mert onnan is ki lehetett lépni a teraszra, kertbe.

A kert nem volt nagy, de jól berendezett. Egy nagy diófa volt a közepén, ami árnyékot adott, különösen így már délután, de a fal mellett is voltak lócák, párnákkal, no meg a diófa törzsét egy kör asztal ölelte körül és mellett sok szék volt. A lócák előtt füves volt a tér, szépen lenyírva és pár ribizlibokor és rózsatő is volt mellettük.

Rajtam már nem volt gönc, így a srácról is lekaptam a rajta lévőt és most én szopogattam meg a lassan duzzadó, merevedő farkát, de megszopogattam, nyomorgattam, húzkodtam és szorongattam a tökeit is és persze nem hagytam ki azt sem, hogy az ujjamat végighúzzam a vágatába és az ánuszrózsájához érve meg is ujjazzam.

Először csak egy, majd már két ujjammal, mert annyi is kényelmesen belefért.

A srác nagyon élvezte, tekergette a testét, sziszegett, de beleegyezően hümmögött, dörmögött is közben, s néha rám is szólt:

1. Még jobban, mélyebben, erősebben kérlek!
2. Rendben, csak meg ne bánd! – szóltam és tettem, ahogyan kérte.

Már jó ideje foglalkoztam a sráccal és az ujjaim benne voltak, mikor egy füttyentést hallottunk. Fentről.

Felnéztünk, és a felettünk lévő ház tetején, a gyalogjárón hasalt egy fiatalabb srác és ő füttyentett, majd mikor meglátta, hogy felnézünk rá, akkor az ujját felemelve mutatta, hogy jó a műsor.

Én lassan felálltam, kihúztam magamat, hogy jól láthassa a mereven előre álló farkamat és halkan felszóltam neki:

1. Csak néző akarsz lenni, vagy lehetsz magad is szereplő? Válassz! – szólítottam fel.
2. Hát, impozáns a látvány, és ha beengedtek, szívesen átmennék, bekapcsolódnék, először csak közeli nézőként, de később lehetek magam is szereplője a darabnak. – válaszolta vágyakozva.
3. Akkor ne tétovázz, gyere! utasítottam és a házigazdát pedig: - Engedd be!

Hamarosan már mind a két srác kilépett a konyhaajtón, de már egyiken sem volt semmi textil. Gondolom a házigazdánk bent megszabadította a szomszédot attól.

1. Gyere, csak gyere! Ide közelebb, ülj le a lócára, oda, nézd, de hogy mi is lássunk közben valamit, tedd széljel a lábaidat és rejzolj közben! – szólítottam fel cselekvésre a szomszédot.

Az tette is, amire utasítást kapott, de jól előre dőlt, hogy közelebbről lásson minket, így mi belőle, a farkából, a lógó tökeiből nem sokat láttunk. Nem volt ez így jó, nekünk.

Felálltam, közelebb hívtam a szomszédot, de előtte valamit a házigazdánk fülébe súgtam, aki bólintott és ment be a házba. Hamarosan megjelent, azokkal, amiket kértem tőle: voltak csukló- és bokabilincsek, nyakörv pórázzal, fejhám golyós pecekkel és még kötelek is.

Pár perc alatt – kihasználva, hogy a szomszéd srácot megleptük – már a szájában is volt a golyós pecek, a fején a fejhám és már csatoltuk is fel a boka- és csuklóbilincseit, majd háttal, oldalra kiterjesztett karral, széttett lábakkal oda lett kötözve a kisebb fa törzséhez, de az egyik keze szabadon maradt, hogy azzal kézimunkázhasson magán.

Parancsra meg is tette.

Én meg közben a házigazdánkat térdeltettem fel az egyik térdével a középső fa körüli asztal lapjára, így pont hozzáfértem az ánuszához és már hatoltam is belé, nyársaltam fel őt a farkammal.

Miközben dugtam, a kezeimmel átnyúlva a testén, a farkát a markomba fogtam és hol gyorsabban, hol lassabban ingereltem.

Jól időzítettem, mert szinte egyszerre mentem el benne én és éreztem, hogy a markomba ment el ő.

(folyt. köv.)