Feloldozás

Elég volt elolvasni a pár perce érkezett e-mailt, és azonnal megfagyott körülötted a világ. 

- Ez nem lehet igaz - mondtad magadnak és azonnal bekéretted a titkárnőddel a pár hete megkötött szerződést. 

Pár perc múlva a kezedben volt, zavartan lapoztál a 4. oldalra és kerested a megfelelő pontot.

- Ez nem lehet igaz - mondtad magadnak az irodában. Nem lehet igaz - mondtad még egy sokszor egymás után és lassan eluralkodott rajtad a pánik.

Némaság következett, tudtad, hogy a szerződéskötéskor óriásit hibáztál; ez a pont utólag került bele és nem gondoltad át eléggé; csak mielőbb alá akartad írni.

- Ebből nagy baj lesz - mondogattad magadnak, de az agyad satuba szorító félelem nem engedte, hogy bármit is végiggondolj.

Fújtál egy nagyot és a telefonodhoz nyúltál, szinte gondolkodás nélkül írtál a közös chatbe:

- óriásit hibáztam a munkában.

Másodperceken belül érkezett a válasz a férfitől:

- jól vagy?

- igen - válaszoltál - de nagyon elrontottam egy szerződést; és most leáll a teljes beszállítás.

- mikor van a következő meetinged? - jött a kérdés

 Ránéztél az órádra, 11:15-öt mutatott.

- 13:30-kor - írtad meg a férfinek.

Pár másodperc múlva jött a válasz:

- Tedd magad szabaddá. Odamegyek most az iroda elé, 10 perc múlva felveszlek kocsival. 13:15-re visszaérsz. 

- igenis - válaszoltad gondolkodás nélkül.

Hátradőltél a székedben és próbáltál nagy levegőket venni; majd 1 perc múlva felálltál és vetted a kabátodat. A titkárnődnek jelezted, hogy meeting előtt fogsz csak visszaérni, most lesz egy találkozód és lementél az épület elé.

A friss levegő jót tett, de alighogy a sarokig elsétáltál, megjelent a jól ismert autó és megállt melletted. Némán ültél be a férfi mellé, aki egy szót sem szólt. 

- nagyot hibáztam - mondtad halkan, szinte alig hallhatóan.

- tudom, látom rajtad - mondta a férfi nyugodtan - de most le kell higgadnod, mert idegesen nem lehet gondolkodni.

- Eszter? - kérdezted

- Ő később jön majd - válaszolt a férfi. 

A jól ismert 4 emeletes ház előtt állt meg az autó és némán szálltatok ki; bementetek az ajtón és épp elindultál felfelé a lépcsőn a megszokott lakás irányába, amikor a férfi megállított.

- nem oda megyünk - mondta. 

Nem értetted mi történik, de megvártad, míg a férfi elindul a pincébe és némán követted. Biciklitárolók, kis pakolós pár négyzetméteres vasrácsos ajtók mellett vezetett el az út. A férfi hirtelen megállt egy vasajtó előtt és egy kulcsot vett elő a zsebéből.

- mi ez? - kérdezted, de nem kaptál választ.

Tamás kinyitotta az ajtót majd felkapcsolt egy alig pislákoló izzót, ami a plafonról függött egy zsinóron. Körbenéztél...egy ablaktalan, poros, föld alatti helység volt, egy paddal és egy - valaha szebb időket látott, tipikus lakótelepi dróthálóval ellátott ajtajú kis, körülbelül 1x1 méteres helyiséggel. A plafonon és a falakon néhány kampó függött.

Megborzongtál.

- vetkőzz le, csak a bugyi maradjon - parancsolta a férfi és némán engedelmeskedtél. Levetted az ingedet, gondolkodás nélkül kapcsoltad ki a melltartódat és tetted le a padra. A cipő követte, majd a ceruzaszoknya. Bátran álltál a férfi elé, bár a kezed remegett.

A férfi fém karkötőt kapcsolt a kezdedre és a plafonon függő csigákhoz erősítette őket. Lábujjhegyre kellett állnod, hogy megfelelően elérje, és az egész borzasztóan kényelmetlenné vált. 

A férfi a kis helyiséghez ment és hamarosan egy rövid bőrkorbáccsal tért vissza. Összeszorult a gyomrod, és hirtelen félni kezdél. 

Az első ütés minden figyelmeztetés nélkül a hátadat érte; nem volt túl erős, de nagyon csípett. Összerándult a tested és feljajdultál. A férfi időt hagyott, hogy újra visszakerülj az eredeti pozíciódba, majd újra lecsapott; ezúttal a fenekedet érte az ütés.

Ismét feljajdultál. A férfi szenvetlenül folytatta az ütéseket, amelyek az egész testedet érték. Egyszer a feneked, egyszer a hátad. Borzasztóan fájt, de a férfi nem hagyta abba és hiába akartál elmozdulni, a lánc nem engedett túl nagy mozgásteret.

Az agyad kikapcsolt...csak a fájdalomra koncentrált, ahogy egymás után csapott le a korbács. A vége néha a hasadat és a melleidet is elérte, vörös, csípős csíkot hagyva maga után; ezek különösen fájtak. Már csak a fájdalomra tudtál koncentrálni, sírtál és minden ütésnél felsikoltottál.

Fogalmad sem volt, mennyit kaptál; hosszú óráknak tűnt, mire a férfi abbahagyta az ütéseket. Csend lett, csak a hangos lihegésed hallatszott. Érezted, hogy a könnyeid elmosták a reggel oly tökéletesre elkészített sminkedet.

A férfi némán oldozta le a kampókról a láncokat, de a kezedről nem kerültek le. A kis drótkerítéses ajtajú szobába vitt, letérdeltetett és a kezeidet ott a falhoz rögzítette. 

- fél órát itt maradsz - mondta és kifelé menet becsukta maga után az ajtót. 

Pár perc kellett, hogy lenyugodj és tudomást tudj venni a környezetedről. A térded alatt roszogott a por, nagyon koszos lett a talpad. A kezeid rögzítése miatt nem tudtál felállni, de most jól esett a hideg padló. 

Érezted, hogy kitisztult a fejed, eltűnt belőle a pánik. Az agyad mintha hipersebességre kapcsolt volna, egyszerre érzékelted a kis helyiség szűkösségét, a hátad, feneked fájdalmát és azt, hogy mennyire is nedves lett a puncid...Szeretted volna megérinteni, de nem tudtad megmozdítani a kezeidet.

Csend vett körül, és eszedbe jutottak a ma történések. Végiggondoltad a szerződés problémáját, hogy mit és hol hibáztál és szinte azonnal eszedbe jutott egy lehetséges megoldás. Aztán még egy...az agyad villámsebesen pörgette végig a lehetőségeket.

Elmosolyodtál - támadt egy ötleted.

A férfi helyett Eszter jött érted, kinyitotta a láncot és felállított. Végignézte a testedet borító csíkokat és csak ennyit mondott:

- Te szegény.

Egy pólót és melegítőnadrágot adott, megvárta, míg felöltözöl; felkapta a ruháidat; Te némán követted a lakásba.

- irány zuhanyozni - mondta halkan, és nem ellenkeztél.

A lány követett a kis fürdőszobába és megvárta, míg meztelenre vetkőzöl és beállsz a kádba. A zuhanyhoz nyúlt és a hideg állásba kapcsolta; majd a lábadtól kezdve szépen lassan végig mosdatott. Jéghideg volt a víz, de most az égő csíkoknak jól esett a hideg, bár az egész tested remegett. Pár perc után langyosra kapcsolta a zuhanyt és még egyszer megmosdatta a testedet.

- Kapsz egy másik bugyit, mert ez nagyon lucskos lett - mondta elmosolyodva, amikor kiszálltál a fürdőkádból - de előtte foglalkozunk a csíkjaiddal.

Krémet vett elő és végigkente a hátadat; párszor fájdalmasan felszisszentél, ahogy a keze hozzáért a hátadhoz, fenekedhez; de jólesett a krém hűsítő ereje.

Amint felöltöztél, a férfi is megjelent és intett, hogy kövesd; a visszafelé úton sem szóltatok egymáshoz, csak elköszöntél tőle, ahogy megállt az iroda előtt.

Ahogy visszaértél, rögtön intézkedni kezdtél; átpasszoltad a meetinget az egyik kollégádnak; Te pedig felhívtad a beszállítót. Fél óra sem kellett hozzá, máris megtaláltátok a megfelelő megoldást.

A nap végén végre megnyugodva dőltél hátra a székedben és a telefonodhoz nyúltál:

- Köszönöm, sikerült megoldani.

Egy mosoly volt a válasz.