Kötéllel fonlak, mint gondolat száll,
Szavad nem kell, csak a tested kiált.
Parancsom zene, mit hallgatni vágysz
, Alámsimulva minden gátad átszállsz.
Pillantásom póráz, súlya nehéz,
De benne a vágy, mi lázadni kész.
Fájdalom cseppje csókká olvad,
Kérlelve könyörög, míg újra foglak.
Bilincs csengése zene nekem,
Míg te rabként vagy szabad velem.
Szavak helyett csak sóhaj száll,
A tested vall be mindent már.
Kegyet kérek – s nem adok,
E percben én vagyok az Alapok.
Ha sírsz, hát tudd: én vagyok az ok,
De benne a gyönyör is elharapott.
Játék ez, hol én írom a szabályt,
Te pedig követed, mert erre vágysz.
Hozzászólások (0)