Kasztrálás 4

Kasztrálás 4.

Legalább tisztálkodni és orrom megvizsgálni jutott némi szusszanásom. Rút orrtörésem miatt –egyenesen állva ugyan, de- szörnyen nézett ki a cserpákom. Szemeim belső sarkában a vérömleny és a duzzanat lilás-feketére színeződött. Felismerhetetlen, apró szemekkel néztem vissza magamra a tükörből. Körbe néztem a heréimet fogva tartó kütyüt is. Igényesen kidolgozott, néhány centi vastag, saválló keményfém szerkezet volt. A mérete által indokolt súlyt jóval meghaladva húzta le a genitáliáim. Ez arra utalt, hogy komoly műszerrel van dolgom. Szabad felület, toldás, csat nem volt rajta. Úgy tűnt ezen a szerkezeten nem tudok „fogást találni”. Erica egy pazar házban lakott, csak a nappalija meglehetett vagy százötven négyzetméter. Puha pamlagokkal és karszékekkel volt berendezve. Vendégváró terítékeiből úgy gondoltam legalább tíz ismerősét hívta meg estére. Fekete bőrű harmincas házvezető nője pimasz és mindent tudó mosollyal mért végig. Rózsaszín szája fitymálóan lebiggyedt. Kényelmes kis ruhájában tett-vett az estélyre. Az Erica hálójából nyíló fürdőt használhattam. Elkészülve kiléptem és ott álltam egy szál kütyüben. Ruháimtól közben úgy tűnik megszabadítottak, mert a falnál álló széken hagytam őket. „Lábhoz, Fido!” parancsolta Úrnőm és én ismét felvettem a kutyát megillető testhelyzetet. A dolog kezdett számomra megszokottá válni az én viking rabtartóm jelenlétében. Hihetetlen méretű, kerek ágya szélén ült és kényelmes házi köntöséből kibukkanó izmos lábát nyújtotta felém. „Lábcsók és nyalizás!” Finoman pedikűrözött körmű lába illatos volt a fürdőtől. Hanyagul telefonálgatott én pedig csókolgatni és nyalogatni kezdtem lábfejét, ujjait. Fejem oldalt fordítva simogattam nyelvemmel a puha talpat. Közben megpillantottam magam a mennyezetet betöltő tükörben. Siralmas volt a testhelyzetem. Kutyának látszottam valóban, aki úrnője kegyeiért esedezik. A formás láb közben a földre taposta a fejem és dörzsölgette a hajam, majd egyszerűen a számba nyomult nagy lábujjával. Nem tudtam mi ilyenkor a teendő, tűrtem szuszogva és közben a nyelvemmel simogattam masszíroztam. Erica Úrnő kuncogott és halkan tereferélt beszélgető partnerével. Kivettem még, hogy „könnyű dolga volt” és azt is, hogy „majd meglátod Hellen’. Azután letette a telefont és a másik láb nyalatása következett. „Ezt gyakran fogod nekem csinálni Fidoka, mert imádom!” magyarázta kedélyesen és én az átélt tortúrák után szinte boldogságot éreztem, hogy ebben a házias békességben üldögél felettem. A vendégek nemsokára szállingózni kezdtek és én a bejárati ajtóban voltam kénytelen fogadni őket. Csók a csizmákra és a csinos női cipőkből kibukkanó lábfejekre. Szerencsére egyetlen ismerős sem érkezett, míg végül hetedikként –uram istenem- Hellen Fitzpatrick állt az ajtóban, személyesen. A föld alá süllyedtem volna rémületemben. Egy bőrruhás szolgát vezetett maga után pórázon, a fickó fején szemellenzős bőrmaszk, szájában fekete gumigolyós pecek. „Elhoztam magammal Csészikét! Jó munkát végeztél Wisconsinban Erica!” a folytatást már a társaságnak magyarázta a nappaliban kényelmesen helyet foglalva. „Ez a fonnyadt kis fütyi az egyik leányvállalatunk jogi osztályán „baszogatta” a lányokat. Kénytelen voltam januárban odaküldeni Ericát!” a trágár beszéd úgy látszik valami szerelmi serkentőszer lehetett ebben a társaságban, mert a hallgatóság arca egyre jobban fénylett, rúzsos ajkaik fénylőn mosolyogtak vissza Ellenre. „Első osztályú csészikét faragtunk belőle, egy cseppig megissza amit tőlem kap.” nevetett és a többiek vele együtt. „No lábhoz azzal a semmirekellő Fido kutyussal!” parancsolta. Színre léptem hát, a remegés újra végigfutott a tagjaimon, nem akarok pisit a számba, gondoltam. Emlékeztem rá, hogy internetes barangolásaim során egyszer ráakadtam egy toalett-rabszolgákat ábrázoló fotósorozatra. „Ez hát a nagy kan a számfejtésről? Pincsi kukinak látszik!” ismét hangos nevetés és morajlás támadt. „Szentségit a nyavalyásnak, komolyan gondolkodom rajta, hogy ne heréltessem e ki!” azzal a kezében lévő sokszárú bőrkorbácsot meglendítve, emberesen végigkarcolt a hátamon. Megrándultam, de nem tudom mi fájt jobban, a csapás, vagy a herélés emlegetése. Hellen asszony finom, ápolt kezével a hajamba markolt és harisnyás lábai elé húzott. A korbácsot megfordította és én ekkor láthattam meg, hogy a nyél hosszú és vastag elefántcsont hímvesszőt formáz. „Láss hozzá, mert szétrúgom a tökeidet!” adta a fallosz élethű végét a számba és mélyen betolta. Hűvös, sima tapintású volt és én érzéketlenül cuppantam rá. Ki-be mozgatva játszadozott vele, derűs szép arcán nyoma sem látszott a haragnak, vagy a durvaságnak. Parancsoláshoz szokott, nagyhatalmú nőszemély volt. Milliókat költhetett a külsejére. Ötven éves kora ellenére úgy nézett ki, mint valami ünnepelt, fiatal filmcsillag. Látható élvezettel cumiztatott, egyszer még szép formájú ajkán és hófehér felső fogsorán is végignyalt közben nyelvével. Azután pár durvább mozdulat következett és kék szemének pupillája kicsire szűkült mint egy pumáé a nyári napfényben. A művesszőt mélyen a torkomig nyomta és én könnyezve, hörögve küzdöttem az öklendezéssel. „Ide nézz a szemembe, kutya!” parancsolta és láthatóan gyönyörűséggel töltötte el hogy a könnycseppek végigfutottak az arcomon. „No jól van. Fidokát azt hiszem Ericára bízhatjuk. Még sok örömünk lesz benne, ha megfelelő tréninget kap.” „Elzárom, ma már eleget szerepelt!” hallottam Erica gazdám hangját és a nyakörvemre csatolta a szíjat. Finoman borotvált lábainál oldalogtam a pincelépcső felé és nem sokára az előtérből nyíló mély pincében találtam magam. Erica egy egészen szűk rácsos ketrecbe tuszkolt és az ajtót lelakatolva magamra hagyott. Felment a lépcsőn moletten és elegánsan, széles vállaival kitakarta a leszűrődő fényt. Szűk bokszomból vaksin bámultam körbe és ahogy a szemem hozzászokott a sötétséghez rettenetes berendezések és szerelvények árnyai bontakoztak elő. Füleltem, vajon mit tesznek eközben odafenn a Csészike néven elhíresült szereplővel, de a pincéig minden hang elhalt. Apró vasketrecem egyre kényelmetlenebbé vált, máris nagyon szenvedtem a szűk dobozban való kucorgástól.

wasderes