Kasztrálás 3

Kasztrálás 3.

„Kedvencem, a kütyüzés következik. A táskámban van a készülék. Hozd ide Drágám!” mondta az új főnök és combjait satuként a nyakamon szorítva egy kissé kifelé fordította a karszéket. „Terpeszd szét a térdeidet, nyavalyás! Hagy lógjanak szabadon azok a szőrös kis golyóid!” Reszketni és nyögni kezdtem. Nem tudtam mit tehetnék, hogy a beígért kasztrálást elkerülhessem. „De ilyet… A törvény…” nyögdécseltem, az olimpikon női combok belém fojtották a folytatást. Próbáltam hátrasandítani milyen készülékkel babrál Andrea. Csillapíthatatlan remegés fogott el, mint egy kivégzés elítéltjét. Már éreztem is a hideg fémes valamit a herezacskóm körül. Szorosan összezárult, a golyóim lecsüngve maradtak és a jéghideg keménység súlyától egy kicsit a szokásosnál is mélyebbre lógtak. A péniszem pár centisre ment össze a dermesztő félelemtől. Most valami szúrást, vagy vágást fogok érezni, futott át az agyamon és a szemem könnybe lábadt. „Ez egy kütyü!” láttam mozogni Erica húsos ajkait. Kezében valami távkapcsoló félét tartva magyarázott, láthatóan nagyon szórakoztatta, hogy mennyire betojtam a jelenettől. „A kapcsolóval két hétre való töltést tudok ötezer voltos impulzusokban a zacsidba vezetni. A nap bármely pillanatában markomban a tököd! Ez a rádió kapcsolat még épületek között is hatásosan működik akár öt mérföld távolsága is. Egyéb tudnivalók: a hererúgás percekre kiüt, hasfájást és erős hányingert, a hólyagban azonnali és visszatarthatatlan vizeletürítési ingert okoz!” Gúnyosan felnevetett és Andrea csatlakozott hozzá. „Ki szeretnéd próbálni?” „Nem, neem…” suttogtam. „Levenni nem tudod, precíz kulcsunk van hozzá. No eredj!” azzal elengedett a combok öleléséből, halálos kalodáját széttárta és én nemiségének illatával az arcomon, citerázó térdekkel feltápászkodtam. Bambán léptem a szőnyeg közepe felé, imbolyogtam. Hohó… Térdre pónim!” hallottam a mélyen zengő női parancsszót és megadóan a perzsaszőnyegre ereszkedtem. „Diadalmenet és bemutatkozás következik!” harsogta az új főnök és hosszan, teli torokból nevettek. Erica kényelmesen a hátamra ülve meghajlította a gerincem és csípőjét előrelökve mozgásra ösztökélt. Lassan, minden lépésért megküzdve vonultam kifelé az előtérbe és át a számfejtésen dolgozók íróasztalai közé. Andrea kitárta nekem az ajtót és elhaladtomban éreztem ahogy talpával fenéken noszogat. Egykori beosztottaim már vártak, Andrea megelőlegezhette leváltásom hírét. De a látvány hosszú csendet okozott. A döbbenetet azonban gyorsan felváltotta a fékevesztett zsivaj. Visítoztak, tapsoltak és éljeneztek! Én lassan botorkáltam, rogyadoztam a hátamon ülő masszív viking nő súlya alatt. „Hölgyeim! Cipőt le és sorakozó! Eugen lábcsókokkal búcsúzik az osztályvezetői széktől. Köszönti új kollégáit, akik mától fogva folyamatosan törleszthetik a számlát!” Le-lehajolva haladtam a soron végig. Cipőszagú harisnyás lábakat csókolgattam. Erica leszállt a hátamról, ezzel újabb megaláztatástól kímélt meg, mert már nem bírtam volna cipelni sokáig testének súlyát. Haladtam a soron és közben úgy éreztem a kasztrálástól való félelem után most szinte egészen könnyűvé vált sorsom. „Elég lesz! Mars vissza az irodába!” csattant az új gazda parancsa és jól fenéken billentve kezdő lendületet adott. Sajgó térdekkel és csuklókkal másztam, mint egy béna teknős. Az osztályvezetői helységben a hátamra kellett feküdnöm és Erica főnök a mellkasomra telepedve, fenekét hátra pucsítva utasított újabb orális szolgaságra. „Gyerünk! Nyaljál bele a fenekembe, pondró!” Andrea súlyát is éreztem a hasamon. Harisnyás, kis, kemény fenekével fészkelődve, szemben ült újdonsült osztályvezetőjével és hangosan cuppogó smárolásba kezdtek. Nekem eközben Erica végbéltájéka jutott. Nagy, húsos fenekével mindjobban az arcomra farolt és törött orromra iszonyú nyomást gyakorolva lepréselte az állam. A fájdalomtól könnyek futottak a szemembe, lélegzetet alig kaptam. Női izzadtságtól és puncijától szagos ülepe betöltötte a szám. Vergődtem de Andrea súlya a földön tartotta a csípőm. Rémálomban teltek a percek, többször majdnem elájultam. Úgy rémlik mindketten ide-oda fészkelődtek meggyötört torzómon, majd Erica remegései jelezték, hogy másodszor is élvezte a számat. Lassan elcsendesedtek és halkan csókokat váltottak még. Én a felegyenesedő Erica emberfeletti hátát lestem csak és elfogott valami érthetetlen megnyugvás, sorsomba való beletörődés. Uramisten, miért tetted ezt velem. A reggelem még egészen rendesen indult és délre egy iszonyú nőszemély szeszélyének nyilvánosan lealázott foglya lettem. Szorult helyzetemből nem láttam kiutat. Andrea felállt és arra a következtetésre jutottam, hogy Erica simogatja, csókolgatja őt mert hosszan, mélyen sóhajtozott. Az események további menetét a fölém tornyosuló emberhegytől és kidomborodó farizmaitól nem követhettem, de úgy hiszem néhány perccel később ő is a csúcsra ért. „Szedelődzködj kutya!” morrantotta Erica és mindketten gyorsan rendbe szedték magukat. Új parancsolóm felkapta tűsarkú cipőit és bő tavaszi kabátját, Andrea megigazította a haját, lehúzta felgyűrődött szoknyáját. Szédelgő fejjel öltözködtem, véres ingem és zakóm eszembe juttatta a lesújtó első menetet. Nyomorúságos látvány lehettem. Gatyámban éreztem a sokkoló készülék nyomását, egy pillanatra sem hagyja majd, hogy szolgaságomat elfeledhessem. „Te vezetsz Fidóka! Hozzám megyünk! Szolgálataidat a hivatali idő után is igénybe vesszük!” közölte Erica. „Ma este búcsú partit adok! Búcsút mondunk a férfiasságodnak! Pár kedves vendéget is meghívtam egy kis koktél partira.”

folytatás következik
wasderes