Találkozás a HÉV-en és utána történtek (2)

Mellém lépett és a magáról letekert kendőt először a derekamra tekerte, majd a harmadik sarkát áthúzta a lábaim között és a fenekemen vezetve fel megcsomózta a derekamon lévőhöz, majd eligazgatta, hogy jól álljon, mindenhol takarjon, de sehol se vágjon be.

1. Így ni, már kész is. – jelentette ki és megkérdezte: - Na hogy tetszik?
2. Érdekes. – ennyit tudtam azonnal válaszolni, majd egy idő után így folytattam: - Tudod, szokni kell. Igazándiból mindent szinte úgy érzek, mint ha az alsóm lenne rajtam és mégis szellősebb valahogy. – folytattam.
3. Igen, így van. – erősítette ő is meg hozzátéve: - Tudod, látom, hogy merevedésed van tőlem és azt Te is látod, hogy nekem is tőled. Szívesen foglalkoznék a testeddel, ha ez neked nem gond! – jelentette ki.
4. Nem, nem, egyáltalában nem! Kölcsönös, de sajna most erre nem érek rá, de egy másik nap, délután, jövök kerékpárral, kimehetünk a Duna partra és akkor sok mindent megtehetünk. Jó? – néztem rá reménykedve.
5. Rendben, akkor én is kerékpárral jövök, nekünk is van pár. – válaszolta, majd elköszöntünk egymástól és mindenki ment a maga dolgai után.

Pár nap múlva – megbeszéltük – és találkoztunk a Duna parton, de már mind a ketten kerékpárral voltunk. Így el is tekertünk feljebb a Lupa sziget felé, majd még azon túl is a Duna parti erdőben lévő kerékpárúton, majd már kellő távolságra a Lupa szigettől és a komp átkelőtől, lementünk a Duna partra, a sóderra, és ott terítettük ki a pokrócainkat.

Leheveredtünk egymás mellé és már hamarosan nem is volt rajtunk semmi gönc.

Szépen sütött a Nap és napoztattuk a pucér és sajna még fehér testünket, de közben azért igencsak sasoltuk a másikét, különösen arra figyelve, mikor kezd már merevedni a farka.

És lőn, megtörtént végre.

Szinte egyszerre lett mind a kettőnknek merevedése.

Nem csak nőtt, de szinte az ég felé is ágaskodott a szerszámunk és hamarosan már méregettük a másikét, hogy megállapítsuk, kié nagyobb átmérőjű és persze hosszabb a másikénál.

Én nyertem s ezért én kezdhettem foglalkozni az övével.

Először csak kézbe, pontosabban marokra fogtam, lassan húzkodtam, mert nem akartam, hogy hamar eldurranjon és közben nyomogattam, gyötörtem, még hajlítgattam is, bár néha ez már eléggé nehezen ment. Ő pedig hol sziszegett, hol nevetett ezen.

Egy idő után már a kezem helyett a számat is bevetettem, míg a kezemnek más foglakozást találtam: a golyóit simogattam, gyötörtem azokkal.

Most volt csak igazán izgés-mozgás, testtekerés, és persze egyre erősödő nyöszörgés, sziszegés.

Majd az egyik kezemnek már más célt, tevékenységet találtam: a golyói helyett a mellbimbóit morzsolgattam azzal.

Ezt már nem bírta sziszegéssel, már egy-egy erősebb mozdulatnál fel- felsikkantott is, de közben bíztatott is:

1. Ne hagyd abba, csak így tovább, teheted még erősebben is! – hallottam.

Én pedig tettem.

Sőt, mást is tettem.

Megfogtam a lazán teste mellett heverő kezeit és a saját farkamra tettem, hogy ne tétlenkedjenek, hanem ő is okozzon csak közben nekem is élvezeteket még.

Egyre jobban felizgultunk és egyre erősebben, és néha még fájdalmasabban is gyötörtük a másikat, annak testét, mellbimbóit, farkát, golyóit, míg nem elértünk a csúcsra és szinte egyszerre lövelltünk ki a másikra.

Nem kis mennyiséget, több adagban is.

Lihegtünk, pihegtünk, majd egymás kezét fogva beszaladtunk a Dunába, hogy lemossuk magunkról a saját és másik magjait.

Jó, hogy fogtuk egymás kezét, mert a víz elsőre igen hideg volt, de mivel tartottuk, visszatartottuk egymást a vízben, így hamarosan már tűrhetővé vált, szinte melegedett a víz.

Ekkor már benne álltunk, először csak egymást fröcsköltük, majd már egymással szemben állva a víz alatt, megindultak a kezeink a másikhoz és ott folytattuk, ahol a parton abbahagytuk.

Igaz, a vízben már nem volt sikeres, sajna.

Majd már úsztunk is egy rövidebb távot, nem nagyon eltávolodva a parttól, inkább a part vonalában maradva.

Eléggé el voltunk foglalva egymással, így csak jóval később vettük észre, hogy már nem vagyunk egyedül, társaságunk adódott közben.

A parton már nem csak a mi két kerékpárunk feküdt a fák alatt, hanem egy harmadik is és annak tulaja, egy szép szál legény, szintén egy szál faszban fekszik a sóderen, a saját törülközőjén, de nem messze a mienkétől és bizony erősen dolgozik magán, húzkodja a farkát, ami szintén már égre áll, mereven.

Nem hagytuk, hogy magának verje ki, hanem kiszaladtunk hozzá a partra és megosztva foglalkoztunk a farkával, golyóival, mellbimbóival, de a száját is foglalkoztattuk, mert felváltva nyomtuk belé a farkunkat.

Már jó ideje dolgoztunk rajta, mikor végre ő is felkiáltott és már lövellte is ki magából a dús spermát.

Most már hárman szaladtunk vissza a Duna vizébe, lefürödni.

Persze a vízben sem hagytuk abba, amit a parton tettünk, csak most bonyolultabb volt, mert hárman voltunk és mindig kellett figyelni, hogy mindig legyen, aki a másikkal, harmadikkal foglalkozik.

(folyt. köv.)