Kasztrálás 2

Kasztrálás 2.

Törött orrom bőségesen vérzett. Összekentem a hatszáz dolláros öltönyt, a drága pamutinget és a finom nyakkendőt. Ha lett volna bennem bármi féle küzdőszellem, ezzel szinte teljesen el is illant. Olyan erős és magabiztos volt ez a nő, hogy pánik fogott el. Uramisten, agyonver, kiherél, letépi a fejem. Remegve törölgettem az arcom. Hagyta, hogy feltápászkodjak. „Vetkőzz! Hagy lássam azt a punnyadt testedet!” parancsolta. „Mondtam persze, hogy ellenállhatsz.” tette hozzá. „Szeretem a testmozgást!” Riadtan engedelmeskedtem az utasításnak, szinte téptem magamról a göncöket. Egy perc sem telt el és ott álltam saját irodám közepén meztelenül, vérfoltos arccal, remegve. „Istenem. Elég nyápic kis pöcs vagy!” Sóhajtva kaptam el a tekintetem. Nem állhattam a pillantását, diadalmas, magabiztos mosolyát. Ez egy őrült, villant át az agyamon. Nincs menekvés előle. Az előtérből eddig is hiába hívtam volna segítséget. Mit tegyek? Mit tegyek? Semmi értelmes dolog nem jutott eszembe. Közeledett, elém lépett és teljesen eltörpültem mellette, ahogy mély levegőt vett és dupla bicepsz pózt csinált a kedvemért. Összerándultam, a távolság túl kicsi volt és féltem az újabb ütéstől. De Ő csak feszegette férfiak között is rendkívül masszívnak ható olimpikon karizmait. „Térdre!” parancsolta. Gondolkodás nélkül lehuppantam és az erős kezek ismét a hajamban kotorásztak. Egy rántás és az arcom illatos ölébe rántotta, a fejem szorosan fogva tartotta. Belélegeztem nemi szervének illatát és meggyötört helyzetem ellenére is izgalom fogott el. Talán egy percig is így tartott, valami bizarr birtokba vételi aktus volt ez számára. Végül mélyet sóhajtott és a hajamnál fogva bevonszolt az íróasztal mögé. Forgószékembe ült és a nyakam két extrém combja közé szorította. Alulról pillantottam fel húsos pocakjára és a fenomenális mellekre. Szemem sarkából láttam, hogy az arcomra tapadt vér a combjain is nyomokat hagyott. A saját íróasztalom alatt kucorogtam! Ekkor lábait kinyújtva lassan összepréselte a nyakam és az ájulás határáig kínzott. Foltok ugráltak a szemem előtt és levegőt sem tudtam venni. Rángatózva próbáltam felállni, combjait markolásztam. Izmai kőkemények voltak, nem sikerült fogást találnom és tudtam már, hogy kifutottam az időből, mindjárt „elmegyek”, csak nem az irodában eddig megszokott módon. Az utolsó pillanatban lazított és én vehettem egy fél levegőt. Macska egér játék volt ez a javából. Haláltusámat vívtam anélkül, hogy kínzómat látszólag akár csak a legkisebb erőfeszítésre kényszerítettem volna. „Halljam mit fogsz most csinálni a kedvemre?” nevetett izgatottan és én megértettem mi a helyes válasz. „Kinyalom?” „Úgy ám! Kiskomám! Lassan és finoman neki is kezdesz, ha szeretnél még levegőt venni ebben az életben!” súgta felém tolva húsos, vérrel telt ajkait. Pupillája kitágult és láttam hogyan ernyeszti el arcizmait a kéjvágy. Meg kell mondjam, hogy sűrű női váladékát megízlelve megállt számomra az idő. Illatos és édes volt. Fejem előrerántva mélyen belenyomta az arcom ágyékába én pedig szuszogva nyalogatni kezdtem a csiklóját. Combjai elernyedtek, de súlyos lábai a hátamon pihentek meg. Így hát csak kucorogtam tovább és életemben először teljesen alávetve egy nőnek, orálisan szolgáltam. A rettegés amit keltett bennem kicsit alábbhagyott és néhány tiszta gondolat is átfutott végre az agyamon. Elemezve helyzetemet még mindig kilátástalannak láttam azt. Túl sok volt nekem ez a nő. Mintha valami földönkívüli szuperlény hatalmába kerültem volna. Kielégítem és azután jóízűen elfogyaszt majd, mint egy imádkozó sáska, gondoltam. A gondolat először az egész tortúra során apró izgatott áramütéseket okozott valahol a gerincem mentén és az ágyékomban. Hirtelen vissza kellett térnem a valós eseményekhez, mert Erica visszatartva lélegzetét, összeszorította, majd újra elengedte a nyakamat. Mély, hosszú sóhajjal fújta ki hatalmas melléből a levegőt és apró remegések közben elélvezett. Talán egy percig mozdulatlanná merevedve, kapkodva lélegzett, majd jólesően nyújtózkodott. Kinyújtott óriás combjait megfeszítve ropogtatta a nyakam, ismét majdnem elpusztultam erejétől. A súlyos lábak végül újra a hátamon pihentek, zsibbadó lábakkal térdepeltem tovább, lábszáramon és a talpamon hangyák futkosását éreztem. Ő hanyag mozdulattal a telefonomhoz nyúlt és behívta a titkárnőm. Megállt a szívverésem. Meztelenül térdepelek a saját asztalom alatt egy nőstény-szörnyeteg rabságában és már hallom is ahogy ajtó halkan becsukódik Andrea mögött. Erica kacarászva értékelte a teljesítményem: „Igazad volt Édes, ez egy puhány kis tini-pöcs. Fél kézzel kicsavarom a nyakát, mint egy csirkének! Megáll az eszem, hogy ez a kis pojáca ilyeneket engedett meg magának az osztályodon.” Andrea a szék mögé lépett és tétlenkedés nélkül Ericához hajolt. Hosszú, nyelves csókban találkozott össze a szájuk. Dülledő szemmel bámultam fel a nem mindennapi látványra, de fogva tartóm újra összeszorította klasszis combizmait és engem az ájulás környékezett. „Lássuk hogyan szokja meg ezt a testhelyzetet.” súgta számomra is hallható módon Erica és a két nő, a húsos szájú óriás és a finom kis baba újabb csókolózásba fogott. Percekig tartó leszbikus show műsoruk közben éreztem, hogy a vér az ágyékomba tolul. Merevedni kezdtem. Pucéran, térdepelve, az asztalom alatt. Mervedtem. „Fejjük le a kis bakkecskét!”mondta Erica és mindkét csuklómat megfogta erős szorításával. Bámultam bénultan a nagy, hullámzó kebleket és a szemem sarkából láttam ahogy a titkárom mellém telepszik a földre. Finom kis kezével a hímvesszőmet vette pártfogásba és előre-hátra húzogatni kezdte rajta a bőrt. Gyengéden és érzékien csinálta, az első pár rántás előtt még megpróbáltam a fenekem pucsítva hátrahúzni a csípőm, de nem volt mozgásterem. Szorult helyzetemben és teljes testi-lelki kiszolgáltatottságomban is nagyon jól esett a „kézimunkája”. Az extrém helyzet és az inger kezdett túl sok lenni és már nem bírtam visszatartani magam. Andrea puha kis markába élveztem. A nők hangosan kacagtak és éljeneztek. „Hosszú időre ez volt az utolsó magömlésed!” közölte velem Erica és hozzátette: „Amíg teljesen le nem konyul, olvasd fel Ms Fitzpatrick levelét! Azt akarom, hogy merev legyen még amíg az ítéletet elmondjuk!” ” Andrea a kezét törölgetve állt mellettem és azután egy kékes borítékot kibontva hozzákezdett: „Március 29-i hatállyal felmentem beosztásából Eugen T. Smith osztályvezetőt és helyébe teljes hatáskörrel, határozatlan ideig kinevezem Erica Bergert. Nevezett Smith Eugen fizetési besorolását megtartva az osztályvezető személyi referenseként nyer új munkabeosztást. Dátum, aláírás: Dr Hellen Fitzpatrick, az Adams and Fitzpatrick igazgató tanácsának elnöke.” Lüktető halántékkal hallgattam az ördögi levelet. Fizetési besorolásomat megtartva? Autóm és házam hitelei valóságos kis vagyont, jó kis summát tesznek ki, gondoltam. Egész életmódom A&F-nél folyósított pazar fizetésemre építettem fel. Nincs módom rá, hogy ezt az állást elveszítsem, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak!

folytatás következik
wasderes