Kasztrálás

Kasztrálás

Az iroda délceg kakasa voltam. Igaz semmi különös fizikai tulajdonsággal nem büszkélkedhetem, átlagos testfelépítésű és kissé pocakosodó vagyok. A sport nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de jó szabású öltönyeim és drága ingeim kellő vonzerőt adnak. Kialakult hivatali módszereimnek köszönhetően a számfejtésen dolgozó beosztottaim –egytől egyik nők- közül három éves uralkodásom alatt nyolcan is térdepeltek előttem a szőnyegen. A hatalomnak ez a gyakorlása, a függő és alávetett helyzetben lévő nők orális szolgáltatása semmihez sem fogható izgalmat okoz számomra. Visszatérő áldozataim közül néhányan nagyon zokon vették, hogy nyersen bejelentett igényeimet kénytelen-kelletlen be kellett teljesíteniük. Vonakodásuk és megalázkodásuk, a szemükben összefutó kövér könnycseppek számomra csak növelték az izgalom intenzitását. Az osztályon gyorsan megtanulták, hogy hódolatot és orális sexet követelek. A harmadik delikvens után már könnyedén a tárgyra térhettem, egyre kisebb köröket kellett futnom. Félreérthetetlenül értésükre adtam, hogy előmenetelük és jól fizetett állásuk csakis az én kielégülésemtől függ. Basa voltam, szép háremmel amelyben pár szemrevaló csinibaba mellett néhány érettebb nő is került. Sorsom azonban március végén nem várt fordulatot vett. Riadt tekintettel állt meg az ajtóban a kis filigrán Andreám. Barna szemű titkárnőm. Sohasem lehetett benne biztos mikor utasítom, hogy fordítsa rá a zárban lévő kulcsot és törékeny kis kacsójával gombolgassa ki szépen a sliccem. „Erica Berger vár a személyzeti elbeszélgetésre, Főnök.” mondta. Biccentettem kegyesen és egy pillanat múlva egy megtermett szőke negyvenes nő lépett be az irodámba. Testesnek és széles vállúnak tűnt, meglehetősen összenyomta maga körül a teret. Bő tavaszi ballonkabátja alól sosem látott vastagságú vádlik bukkantak elő, nőiesen karcsú volt azonban a bokája és magas sarkú cipőjében kifejezetten vonzotta lefelé a tekintetem. Feszengve léptem közelebb, ápolt, sminkelt arca sugárzott az életerőtől. Egy fejjel magasabb volt nálam, a kezem jól megropogtatva, mély zengő hangon mutatta be magát. Zöldes macskaszemében tiszteletlen ragyogással mosolygott rám. Végigmért és húsos ajkát lebiggyesztve foglalt helyet a vendégfogadó kanapémon, sok győztes orgazmusom színhelyén. Valami megmagyarázhatatlan rossz előérzet kerített hatalmába. Erős ragadozó fogsorát felvillantva újból rám mosolygott és én egy kicsit kiestem a szerepemből. Az agyamban ez motoszkált: ez a nő nem fog meghajolni előttem. De a húsos-rúzsos ajkakat azért nagy előszeretettel képzeltem a farkamra. Legnagyobb megdöbbenésemre a nő fejét felemelve, hatalmas mellkasát előredüllesztve ezt mondta: „Nos Mr Smith, az utóbbi években elkövetett zaklatásai és a munkatársakon esett sérelmek miatt ma letörögetem a szarvait. Földbe döngölöm az egóját és ön egy óra múlva a herélt csődöröm lesz aminek a hátán ülve diadalmasan kilovagolok az iroda ajtaján. A kolleginák pedig elégtételt vehetnek majd összetört testén.” Hatásszünetet tartott és esküszöm szükség is volt némi időre amíg megemésztettem a hallottakat. „Asszonyom! Ez hallatlan…” válaszoltam feléje lépve, de hirtelen felpattant és fizikai méreteit meghazudtoló gyorsasággal hozzám lépett. Jobb kezével megragadta a torkom és egyetlen lendülettel keresztültolt a helységen. Neki a nagy iratszekrénynek, majd a páncélnak és onnan a falnak. Rohama olyan heves és váratlan volt, a fogása olyan biztos, hogy egy pillanatra sem tudtam fékezni mozgását. A falnak préselve szinte felemelt. A torkomra ható nyomásnak engedve, fulladozva álltam lábujjhegyre. Közelről pillantott az arcomba, hűs, mentolos lehelete az orromba csapott: „Egy hangot se! Eljött a törlesztés ideje, kis pöcs!” Nyakamat a könyökhajlatába szorítva lecsavart a falról, félig álló, félig térdelő helyzetbe hajlított. Karommal önkéntelenül is átöleltem és masszív, kemény húst tapintottam. Hirtelenében nem is tudtam mit tegyek, mondjak. Azt hiszem örültem annak, hogy mély levegőt vehettem. Férfiasan kemény kézzel a hajamba markolt és a szoba közepére vonszolt, eközben nem sikerült kiegyenesednem. Egyensúlyomat vesztve a puha szőnyegre térdeltem. Fél kézzel lent tartott, jobbjával kioldotta a kabát övét és szétlibbentette szárnyait. Domború, kemény hasához húzta az arcom. Testápolójának illata mélyen az agyamba ivódott. Egy lépést hátralépett és a felpillanthattam rá. Határozottan molettnek, de erős felépítésűnek látszott. Bőségesen el volt látva mellekkel és húsos halmai félig kibuggyantak csipkés fekete alsóneműjéből. Nyugodt mozdulattal levette a kabátját és ámulatomra alatta nem viselt mást mint a csipkés melltartót és harisnyakötőt. Megfordult és közelről bámultam óriás méretű, brazilos fenekét. Kerek volt és feszes, emberderéknyi combok eredtek belőle a szokatlan erejű lábikrák és az ezüst sarkú lábbeli felé. Háta széles, karjai masszívak. Haját rövid lófarokba fogva viselte. Kimérten a kanapé karfájára terítette ballonját és mély levegőt véve csinált előttem egy hátpózt. A vállak megemelkedtek a hát trapézosan kiszélesedett. „Bámészkodj csak! Ilyesmit nem sokan látnak.” nevetett fel. Atyaúristen! Most ugrott csak be. Az ismerős pillantás, a hatalmas termet. Erica Berger! Ez itt Erica Berger a válogatott nehézatléta. Olimpiai csúcstartó súlylökő. A vér az arcomba szökött, a fülem zúgott. Álmélkodva lestem volna még, de megfordult és zöld macskaszemét rám villantva, gúnyosan köpte felém a szavakat: „Ennyit az ábrándozásról. Remélem felkészültél, mert hozzáfogok az ivartalanításodhoz, kis macsó!” Kilépett cipőjéből és emlékszem az ápolt körmű lábakra, a harisnya árnyékára a bokán és a lábujjakon. Fel akartam kászálódni, de még félig térdelő helyzetemben elért irtózatos rúgása. Teli talppal megtaszítva nekikent az íróasztalom előlapjának. A fejem bevertem, szédelegve ültem fel újra. A második rúgás kissé rézsút jött, láttam a megfeszülő, vastag combizmot és a kis, formás térdkalácsot. Lába mélyen a bordám alá fúródott és belém szorította a levegőt. Ismét a hajamba markolt és a szőnyeg közepére húzott, majd letépte a fejem. A hátamon feküdtem és még mindig levegő után kapkodtam. Fölém állt, terpeszben szétnyíló combjai között jól láthattam borotvált, húsos punciját. „Első szabály!” szavalta. „Bármikor különvéleményt fogalmazhatsz meg, próbálkozhatsz ellenállással. Azt akarom, hogy valóban próbára tedd magad velem szemben! Ha valami nem tetszik csak küzdj meg a jogaidért!” Laza mozdulattal rám pottyant és térdével mélyen a gyomromba zuhant. A fejemnél fogva felrántott a földről és mint a villám beleöklözött az arcomba. Az ütés félig elcsúszhatott, de a fülem így is csengett. Lepillantva megláttam az orrom vérét a nyakkendőmön. Engem még soha életemben nem ütöttek meg ilyen brutális erővel. Ráadásul egy nő? „Uppsz! Eltört a kis nózikád? Hagy nézzem! Neeem…” kacagott. „Most törik el!” rikkantotta és mintegy lassított felvételen láttam ahogy jobb térde közeledik az arcomhoz. Fejem a hajamnál fogva tartotta és izmos lábával bezúzta az orrom.

folytatás következik

wasderes