Gőgösen 4/4.

Gőgösen 4 / 4.

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

1. Nem lehet mindig ugyanazzal kapni, ezt ön is tudja. Nincs semmi baj ezzel a bottal, csak a feneke tiltakozik még mindig ellene. Lazítson! Még négy ütés, és kész.

1. Négy ütés – dohogott a férfi. – Ennyire még egyszer sem gyötörte meg a seggem a bot.

1. Ma igazán nem lehet büszke a seggére – felelte a pribék, és kimérte a következő ütést, ezzel ismét hangos nyögést csalva elő a férfiból.

Az engem vezető két pribék egymásra pillantott, majd látva, hogy érdeklődéssel hallgatom az ajtó mögül kiszűrődő hangokat, sőt még lassú járásomon is lassítok, megálltak, és belökték az ajtót.

A terem a mása volt annak, amiből jöttünk, kivéve, hogy a deres itt teljesen lapos kiképzésű volt. Az ajtó becsukódott utánunk, a két pribék intett két kollégájának, hogy folytassák, és letelepedtek a falnál lévő székekre, engem is hellyel kínáltak. Ki tudja miért, jobban esett állni.

A deresen erősen őszülő hajú férfi hasalt meztelenül, mackós testtel, erős szőrzettel. Jöttünkre felpillantott, de tiltakozni nem állt módjában. Elkeseredetten markolta a deres lábait.

1. Látom, ma nem túl jól bírja a botozást – intett feléjük egyik kísérőm.

A pribék leeresztette a botot, amíg felelt, majd visszatette a fenékre.

1. Néhány alkalommal férfiasan állja, aztán jön egy ilyen nap, amikor a jól megérdemelt ütésektől akkorákat nyög, hogy leszakad a plafon.

1. Az új bot – lihegte fülig vörösen a férfi. – Nem szoktam hozzá, hogy ezzel kapjam meg a magamét.

1. Márpedig nincs abban a helyzetben, hogy botot válasszon a fenekének. Ekkora seggnek pont megfelelő ez a bot. Kérem, tolja ki és lazítsa el szépen, hogy kimérhessem a következő ütést!

1. Óhhh, igen… - a hasaló férfi igyekezett kitolni a fenekét, de az ellazításhoz már minden akaraterejére szüksége volt. Amikor sikerült, felemelte a fejét, és kis diadallal a szemében nézett ránk.

1. Ez az! – dicsérte a pribék, majd fellendítve a botot könnyedén lecsapott a felkínált testrészre.

1. Áuuuhh – húzta vissza azonnal a hasaló férfi. – Áuuuhhhhh, de fájt!

1. Hiszen ezért kapta, hogy fájjon – csodálkozott a pribék. – Ha nem fájna, nem volna büntetés. Még két ütés, azt már könnyedén kibírja!

1. Igyekszem – sóhajtott az ősz hajú férfi, és újra kitolta fenekét.

Ezúttal sikerült úgy eltalálni, hogy remekül nyögdécselt tőle, visszafogottan, férfiasan, mint aki hálás azért, hogy ilyen jól seggbe kínálták a bottal. Büszkén nézett körül, és remegő fenekét ismét kitolta.

1. Lesz szíves… kimérni az utolsót – szólt, szinte tisztán csengő hangon. – Ó, mióta vártam erre!

1. Végre úgy viselkedik a deresen, ahogy elvárható – szólt elismerően a pribék, miközben a bottal simogatta a kitolt feneket. Azután váratlanul keményen lecsapott.

A férfi kínlódva nyögdécselt, remegett a feneke. Mindazonáltal büszkén emelte fel újra a fejét.

1. Köszönöm, olyan huszonötöt kaptam, hogy soha nem felejtem el. Megtanultam tisztelni ezt a botot.

1. Ez volt a cél – bólintott a pribék, és nekiállt kioldozni.

Társa közben előkészítette a fecskendőt, hiszen hátra volt még a rectális injekció, amit akkor is meg kellett kapnia a páciensnek, ha ennyire megviselte a kapott bot.

1. Milyen pózban kívánja? – emelte fel a zöldessárga folyadékkal töltött injekcióstűt a másik pribék.

Az idős férfi lekászálódott a deresről, és épp óvatosan tapogatta fenekét, mikor elérte a kérdés. Őszes szőrzete között szinte eltűntek ivarszervei, vagy csak visszahúzódtak a rémülettől.

1. Oh, az injekció! Hogy utálom én ezt az injekciót! – panaszolta égnek emelt karokkal.

1. Kérem, döntse el, hogy milyen pózban szúrjam meg!

1. Talán… talán, igen, lehajolok – a tagbaszakadt öregember egy széket fordított ki a faltól, a deres közelébe tette, talán másfél méterre tőlünk. Nehéz sóhajjal áthajolt a támláján, és lenyúlva megkapaszkodott a lábaiban.

1. Lazítsa el a fenekét – parancsolta a pribék, és odalépett a magasra tolt fenékhez.

Két, begörbített ujjával nyúlt a fenékvágásba, és szétfeszítette a szűk nyílást. A mélyen előrehajolt öreg várakozott, láttuk arcát, ahogy várja a fecskendőt. A döfés hirtelen érte, szeme tágra nyílt, szája elnyílt. Mielőtt nyöghetett volna, már meg is volt szúrva. Méltán kedvelhette ezt a pózt. A pribék figyelte, hogy megnyugodjék, és amikor úgy ítélte meg, hogy rendben van, lassan elkezdte belediktálni a csípős folyadékot. Az öreg mélyeket lélegzett, szem tágra nyílt, úgy figyelte, hogy mi történik vele. Meg-megnyalta ajkát közben. Láthatóan kedvére való volt, amit kapott. Ez kiderült elégedett sóhajaiból.

1. Ó-ohh, ezért már megérte – jelentette ki, miközben lassan itta az utolsó kortyokat.

1. Ízlett? – a pribék nyomott egy utolsót a fecskendőn, majd kihúzta a végbélnyílásból.

1. Csakúgy, mint máskor. Igazi, férfias injekciót kaptam – felelte elgondolkozva az öreg, miközben felegyenesedett. – Itt különösen jól szúrnak. Kaptam már sokszor, sok helyen injekciót a lyukamba, de ilyen profin sehol szúrták meg a lyukam.

Ahogy megfordult, láthattuk, hogy csoffadtnak vélt ivarszerve jól láthatóan kiemelkedett szőrbozont rejtekhelyéből. Eszerint tényleg nem túlzott.

Az engem kísérő két pribék felkelt, megérintették a vállam. Ideje volt indulni.

Vége