Gőgösen 3/4.

Gőgösen 3 / 4.

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Csak a hátát láttam, és bár már nem voltam leszíjazva, mégsem tudtam még felkelni, így tovább hasaltam magasra kitolt fenékkel, és vártam. Társa, aki jól tudta, mi következik, hűvös kezével sajgó fenekemet tapogatta, meg-megérintve a hurkákat. Jólesett érintése annak ellenére, hogy ugyanezzel a kezével fogta a botot is, ami annyira meggyötört.

A másik közben visszatért, és még mindig nem láttam, mit tesznek. Mindketten a fenekem fölé hajoltak. Egy hosszú pillanat alatt történt az egész. Aki tapogatott, hirtelen széthúzta a fenekemet, lyukam kissé kinyílt, és ez elég volt ahhoz, hogy a másik férfi bedöfjön egy injekciót. Mire észbe kaptam, már meg is voltam szúrva, a helyére került bennem a tű. Ismertem az érzést, mert régebben injekcióztattam már a lyukamat, holmi merevedés problémákat orvosolandó. Mélyeket lélegeztem, ahogy tanultam, és éreztem, hogy elárad bennem a hideg, csípős folyadék.

1. Ez az! – dicsért a férfi, és gondosan megitatta velem az utolsó cseppeket is. – Látszik, hogy kapott már máskor is rectális injekciót.

1. Valóban – emeltem fel a fejem. – Kétszer tíz injekciót kaptam közel egy hónapon át nemrég, de előtte is szúrattam már.

1. Nem is férfias viselkedés panaszkodni egy kis farszuri miatt – felelte társa. – Ráadásul a legjobbtól kapta. Magam is vele injekcióztatom a lyukamat, kiválóan meg tud szúrni.

1. A gyakorlat, a rutin – szerénykedett a férfi, és kihúzta fenekemből a tűt. – Pontos célzás, gyors szúrás, hogy mire feleszmél a delikvens, már csak arra kell figyelmeztetni, hogy szépen tartsa, amíg megitatom.

1. Ilyen remekül még tán nem is szúrtak meg – ismertem el, miközben előbb négykézlábra nyomtam ki magam, majd lemásztam a deresről.

1. Legalább valaki értékeli, ritkán szoktak megdicsérni, legtöbben szót se ejtenek róla.

1. Azért ez nem mindig van így – tiltakozott a társa. – Bármikor botot kósolt a seggem, és utána injekciózni kellett, mindig megköszöntem a finom injekciót. Gyakran még csettintek is a nyelvemmel, hogy jelezzem, mennyire ízlett a lyukamnak.

1. Kevesen vannak akkor is – legyintett társa. – Legtöbben szót sem ejtenek róla, csak meg-megrázzák a feneküket, ami elárulja, hogy csípi őket kapott gyógyszer.

1. Csípi már? – kérdezte a másik, figyelve, hogy óvatosan tapogatom a fenekem, de közben már másodszorra ugrándozom körbe a derest savanyú ábrázattal.

1. Bevallom, csíp benn, meddig lesz így ?

1. Engem néhány percig szokott gyötörni, aztán lassan elmúlik – felelte a pribék, aki behatóbban ismerte a botot, amivel kaptam.

1. Akkor jó, mintha már enyhülne – figyeltem befelé testembe.

1. Hogy ízlett a bot? Ezt minden frissen elvert férfitól megkérdezem.

1. Bevallom, néha már a határán voltam, hogy kérjem, hogy fejezzük be, mit keresek én itt? De aztán átlendültem a holtponton. Hazudik, aki azt állítja, hogy nem félti a fenekét. Legközelebb már bátrabban fogom meghasalni a derest, segítség nélkül.

1. A következő alkalommal már régi ismerősként fogja üdvözölni a derest és a botot – helyeselt egyikük, mire a másik hozzáfűzte:

1. Nem az a bátorság, először eljönni, hanem másodszor, harmadszor és azután is újra visszatérni, és újra meg újra megkóstolni a botot. Meglátjuk, hogyan fog viselkedni legközelebb, amikor már tisztában lesz az érzéssel, hogy milyen az, amikor kiadósan alávágnak a bottal. Valaki kifejezetten kívánja, és nem is rejti véka alá, hogy megérdemli, hogy alaposan ellássák a baját. Az ilyenek számolják hangosan az ütéseket, és meg is köszönik, sosem felejtik el megjegyezni, ha jobban ízlett nekik egyik-másik ütés. De azt már nem toleráljuk, ha meg akarják mondani, hogy hová mérjük a következő ütést. Az mindig meglepetés. Le és fel, de hogy hány ütéssel haladunk lefelé, és hánnyal vissza, azt mi döntjük el. Olyan is előfordulhat, hogy le és fel, le és fel kapja a seggére, és amikor már szépen ki van pirosítva ez a két hely, akkor jön sorba a többi.

1. Mennyire bírják a botot mások? – ez a kérdés már régen bujkált bennem.

1. Mindenki máshogy. Van, aki nagy mellénnyel érkezik, aztán végigjajongja az egész procedúrát. Mások kínosan nyögdécselnek minden egyes ütéstől, és elnézést kérnek érte. Van, aki jólesően sóhajt, ezzel is jelezve, hogy megfelelőnek tartja a kapott ütéseket. Olyanra is volt példa, hogy valaki repetát kért, mert úgy érezte, nincs eléggé elverve a segge. Persze az is megesik, hogy mi gondoljuk úgy, hogy még ötöt mérünk a fenékre, és utóbb elismeri a delikvens, hogy szüksége volt erre, igazat ad nekünk. Néhányan végigpróbálnak néhány eszközt, majd egyet választanak, és onnantól mindig azzal kérik. De szinte mindenki büszke a seggére, hogy nem hagyta cserben, amikor felkel a deresről. A verés része minden alkalommal, hogy előtte kúp, utána injekció jár. Csak akkor tekinthetünk el ettől, ha a szerződésben külön megállapodnak, hogy ezeket nem igényli a páciens.

1. Nem szokták tolerálni?

1. Kevesen köszönik meg. Kellemetlen nekik a kúp, pedig főleg a kezdőknél, már akkor felnyomom, mielőtt felhasaltatjuk, és csak akkor veszem ki az ujjamat, amikor meg elnyugodott leszíjazva. Addig, fegyelmezési célzattal is meg van nyomva. Ha elcsitul, könnyebb elverni. Az injekciónál más a helyzet. Eleinte a meglepődéstől akad el a szavuk, mások eljutnak addig, hogy kérik, és ilyenkor javasoljuk, hogy többféle pózt is próbáljunk ki, hogyan szúrható jobban a lyuk. A deresen hasalva, pucsítva is teljesen rendben van, de van, aki tovább akar lépni. Négykézláb, térd-könyök pózban, előrehajolva bokafogással, esetleg hasmánt széken áthajolva is lehet lyukat szúrni, csak kellőképpen el kell lazítani hozzá a záróizmokat. Amint megtaláljuk az optimális testhelyzetet, onnantól csak úgy kell helyezkednie az injekciójához. Szívesen veszem a segítséget, ha valaki nemcsak ellazítja a záróizmait, de két kézzel széjjelhúzza a fenekét, így fogadja a szúrást, és utána hajol mélyebben, és markol rá a bokáira. Már ha hajolva kérte.

1. Ne felejtsd el a hangokat – emlékeztette társa.

1. Hát igen, ketten se egyformák. Sok férfi kapott már tőlem rectális injekciót, és eltekintve attól, hogy időnként recsegve finganak tőle, szinte más és más reakciót vált ki belőlük, ha a hangokra gondolunk. Van, aki nagyot nyög, amikor megérzi a fecskendőt a lyukában, és apró nyögésekkel nyugtázza, ahogy telepumpálom a folyadékkal. Van, aki már előre elnézést kér, mert régebben rossz élményei voltak, amikor farszurit kellett kapnia, ők panaszosan jajdulnak, amikor beléjük nyomom a tűt, és óvatosan rázzák a seggüket is tiltakozásuk jeléül. Olyanok is akadnak, akik itt szembesülnek azzal, hogy rectális injekciót fognak kapni, ők jajdulva panaszolják, hogy meg lettek szúrva, és míg megitatom őket, lihegve nyögdelnek. Akiknek nincs bajuk az injekcióval, ők kötetlenül beszélnek róla, és minden alkalommal elmondják a fecskendővel a segglyukukban, hogy ez most jobban ízlik nekik, mint a múltkori, vagy elégedetten felsóhajtanak, hogy ez aztán az injekció! Ők nem titkolják, hogy meg se kottyan nekik egy-egy csípős farszuri, és megjegyzik, hogy ilyen remekül még nem lettek lyukonszúrva. Hálásan csettintenek, amikor kihúzom a fecskendőt, és diadalmasan mosolyognak, amikor kiegyenesednek.

1. És a fingósok?

1. Legalább egyszer mindenkivel előfordul, hogy rákészül a rectális injekcióra, széktámlán áthajolva, térd-könyék pózban, vagy mélyen előrehajolnak hozzá, lazítják a záróizmokat, és meglepetéstől, amikor szétfeszítik a feneket, és beleszalad a fecskendő, recsegve finganak. Ettől még megkapják a farszurit, bármennyire méltatlankodnak ellene, de minden esetben kinevetik őket a jelenlévők. Mert azért a székek és ülőalkalmatosságok azért vannak a falnál, hogy a nézők is láthassák, mi történik. Ilyen kellemetlen alkalmakkor mindenki nevet rajtuk, ők pedig szégyenkezve néznek körül előrehajolva, miközben meg-megránduló fenékkel, kortyonként isszák a hideg, csípős folyadékot. Akit azonban többször is megfingat egy kis farszuri, azt figyelmeztetjük, hogy mielőtt jön, változtasson az étrendjén. Ez általában használ.

1. És ha valaki botozás közben ereszt el hangot a fenekével?

1. Az más, hiszen egy alapos botütés kicsalja a hangot a segglyukból. Ezen se étkezés, se más nem segít. Ez a botozó érdeme, hogy elmondhatja, hogy alaposan megfingatta az általa botozott férfit. Aki persze szégyenkezik, és bocsánatot kér a viselkedéséért, ők azok, akik megrepetáztatják a seggüket, kérve még néhány botütést rá, nehogy még egyszer megszégyenítse őket. Ezek a plusz botütések alkalmasint hatnak is, de előfordult, hogy ilyenkor is sikerült megfingatni a férfit, aki nem győzött elnézést kérni érte. Voltaképpen jóval gyakoribb, hogy botozás közben recseg valakinek a fenéknyílása, mint az injekció kiváltotta fingás, és ekként is kezeljük. Persze azt is kinevetik a nézők, aki egy kis bottól ennyire elengedi magát.

1. Velem is előfordult, különösen pár éve, kezdő koromban – helyeselt a másik. – Gyanútlanul hasaltam a deresen, és már a nekem járó huszonötnek majdnem a felénél jártunk, amikor elveszítettem a kontrollt, és bizony megfingatott a pribék, aki keményen alám vágott a bottal. Annyira dühös voltam magamra, hogy ököllel a deresre ütöttem hasaltamban. Az egy másik, teljesen lapos deres volt, és kedvemre püfölhettem. Utána azzal igyekeztem a botozó kedvében járni, hogy minden ütésre kitoltam és ellazítottam a fenekemet. Észre is vette az igyekezetemet, és mindig kivárta, hogy felkészüljek a következő ütésre. Úgy elvert, hogy akkor először kértem, hogy az injekciómat a deresen vehessem magamhoz, mert nem akartam várakoztani azt sem, aki már készült, hogy megszúrjon. Már ki voltak oldozva a szíjaim, már csak a farszurim volt hátra. Kitoltam és két kézzel hátranyúlva széthúztam a fenekemet, a következő pillanatban keményen belém szaladt a szuri, és úgy nyögtem végig, amíg injekcióztak, hogy tán a folyosóra is kihallatszott. Még amikor felkeltem, akkor is tántorogtam, úgy megszúrták a lyukamat. Teljesen elgyengültem tőle.

1. Pedig a papírodon az áll, hogy jól szúrható a lyukad – csodálkozott a társa.

Láthatóan el is feledkeztek rólam, aki ugrándozva igyekeztem kiűzni a csípő érzést.

1. Ahhoz még néhány alkalmon túl kellett esnem, hogy bebizonyítsam, hogy gond nélkül injekciózható vagyok – magyarázkodott a férfi.

Felém pillantottak, és én jeleztem, hogy úgy érzem, rendben vagyok. Két oldalról karoltak belém, és kimentünk a folyosóra. A köpeny változatlanul csak elölről takart, így minden férfi, aki ott várakozott, láthatta frissen elvert fenekemet. Nem bántam, sőt titkos büszkeséget is éreztem. Szobák ajtajain láthattam be, néhány akkor nyílt ki, amikor elhaladtunk előtte. Az egyiken bepillantva egy férfit láttam a deresen hasalni, a pribék szíjjal mért ütéseket a fenekére. Egy másik ajtó akkor nyílt ki, amikor egy férfi a falnál álló egyik széket támlájánál maga felé fordítva áthajolt rajta, mögötte már feltűnt egy fekete álarcos, hollószín ruhás férfi, kezében az előkészített, töltött fecskendővel.

Egy csukott ajtó mögül kemény botütések jellegzetes nesze hallatszott, melyet kiadós nyögések követték. Feddő hangok követték a nyögéseket:

1. Ejnye, legutóbb már elég jól nyögdécselt halkabban, most meg megint nagyokat nyög.

1. Elnézést, uram, talán most jobban meggyötör a bot – szabadkozott lihegve egy férfihang.

1. Próbáljon csendesebben nyögni, ahogy elvárható egy férfitól, aki annyiszor kapott botot, mint ön. Lazítsa el a fenekét, és kissé tolja is ki, hogy lássam, felkészült a következő ütésre.

Némi halk morgás hallatszott, nem értettem az ajtón keresztül, majd újra a botütés jellegzetes hangja, és a férfi panaszos jajdulása követte.

1. Úgy látom, ma nehezen bírja a botot – állapította meg egy másik férfihang.

1. Elnézést kérek, ez egy másik bot – lihegte a férfi. – Talán, ha újra azzal kaphatnék, amivel legutóbb is elverték a seggem.

Folyt. köv.