Gőgösen 2/4.

Gőgösen 2 / 4.

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Egymásra pillantottak, majd vissza rám, egyikük az ujját ajka elé illesztette, mintegy figyelmeztetésül, hogy itt nem én diktálok. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. Soha ennyire még senki sem sértett meg, elégtételt akartam, azonnal. Sliccgombba se vettek.

1. Nézd, a dagi elfelejti, hogy itt megváltoztak az erőviszonyok – szólt az egyik, nem hozzám, hanem a társához, aki felvett egy felírótáblát, végigfuttatta ujját a listán.

1. Nem csoda, ő egy valakicsoda – nevetett a másik. – Jöjjön, ámbár nem is emlékszem hirtelen, mikor vertünk utoljára ekkora feneket.

A felháborodástól meg se tudtam szólalni, csak feldúltan lihegtem. Mégis, valami azt súgta, hogy jobb, ha engedelmeskedem. Mezítlábamat közelebb csúsztattam, és végre elindultam feléjük, bizonytalan léptekkel. Nem sokat teketóriáztak velem. Elkaptak, és mire észbe kaptam, már a deresen hasaltam, lábaim kis terpeszben, bokánál leszíjazva, csuklóimon is szíj feszült, épp a derekamon húzták át a szíjat, és átbújtatták a bőrhurkokon. Ezt hátrasandítva láttam is. Valamint akkor pillantottam meg a deres kiképzése folytán felpucsított fenekemet, amely most testem legmagasabb pontjává vált. A fehér köpeny meggyűrődött alattam, de ezt egy határozott mozdulattal kissimították, fel sem kellett emelkednem hozzá.

Hogy mit éreztem? Féktelen dühöt, hogy ahelyett, hogy térden csúsznának előttem, a tisztelet morzsáját sem tanúsították. Sőt, nem is féltek, noha megfenyegettem őket, alig néhány perce.

Körüljárattam tekintetem a helyiségen. A falakon körben vagy padok és egyéb ülőalkalmatosságok álltak rapszodikus elrendezésben, vagy fali tartókon különféle eszközök függtek, bőséges készletet láttam vékonyabb és vastagabb pálcákból, szíjakból, vesszőkből, sőt korbács és kábel is akadt köztük. Az egyik fekete ruhás pribék épp gourmand módra válogatott köztük, ide-idepillantva, talán a fenekemet mérte fel.

Ekkor megéreztem, hogy a másik megmarkolja hátsómat, és riadtan összeszorítottam, amennyire tudtam. Mivel érezte a gyenge, hűvös légmozgást a fenéklyukamnál, meg voltam győződve, hogy tisztán látja, annál is inkább erre a következtetésre jutottam, amikor felnevetett:

1. Szorítja a lyukát, nocsak, próbálja összeszorítani. Megállj, hájas seggű, ezt direkt neked szántuk!

A következő pillanatban erőteljes nyomást, feszítést éreztem, rekedten felkiáltottam. Az egyik ujja, talán az ültetőujja tövig belém merült, és valami hideg holmit is benyomott, ekkor tudatosult bennem, hogy kúpot kaptam. Ráztam a fenekemet, és tiltakozásomat azzal is kifejeztem, hogy ááááuhh-t nyögtem, majd megkérdeztem, hogy mi volt ez?

1. Ez? Egy finom kúpocska – a férfi egy kendőbe törölgette ujját, amit épphogy kihúzott belőlem.

Ekkor értettem meg a beöntés fontosságát, hiszen így tiszta voltam, csak a nedvességet, esetleg a sikosító kenőcsöt törölgette ujjáról. Rájöttem, hogy hiába teszek bármit, csak rontok a helyzetemen. Abbahagytam a fenekem rázását. Benn a kúp olvadni kezdett, egyúttal lassan felvette testem belső hőmérsékletét.

1. Mit gondolsz? Ez jó lesz ekkora fenéknek? – kérdezte a másik, és egy hüvelykujjnyi vastag, mahagóniszínű pálcát mutatott társának.

1. Jó választás – felelte társa lassan, majd így folytatta: - Három vagy négy alkalommal kaptam ezzel.

1. Nekem a vékonyabbak jobban beválnak, de a szíj sem idegen tőlem – tűnődött a férfi, miközben elhozta a fali tartóból a mahagóniszín, vastag pálcát.

Nagyot nyeltem, ahogy tudatosult bennem, hogy ezzel fognak elverni.

1. Lazítson – tanácsolta a férfi, aki már közelebbi ismeretséget kötött a választott pálcával.

1. Csak feszítsen – felelte a másik. – A ruganyos fenékről szinte lepattan a bot.

1. Ruganyos? Rég volt ez ruganyos – ismét a nevetést hallottam. – Uram, kóstolt már a feneke botot egyáltalán?

1. Még soha – suttogtam szégyenkezve. – Ez lesz az első alkalom.

1. Huszonötöt fog kapni, egyenletesen a feneke közepére húzott képzeletbeli vonaltól lefelé egészen a combhajlatig. A combhajlatot és a combokat nem ütjük. A feneke vágatának kezdetétől lejjebb néhány centire kezdjük, lefelé, majd felfelé haladva mérjük az ütéseket a seggére. Igyekezzen ellazítani, de az se baj, ha ösztönösen próbálja befeszíteni. Kivárjuk, míg újra ellazul. Hat már a kúp?

1. Mi a hatása? – kérdeztem kiszáradt szájjal.

1. A megfigyelések szerint, akik kúpot kapnak verés előtt, azok jobban kívánják az ütéseket, még akkor is, ha váratlanul éri őket, magam is gyakran tapasztaltam. Nem volt időm felkészülni, amikor büntetésül huszonötöt rendeltek nekem, de a kúp segített. Egyébként én akkor szoktam felnyomatni, miközben meghasalom a derest, és még négykézláb helyezkedem el rajta. Csak akkor hasalok le, ha már elnyeltem a kúpot.

1. Nem érzek semmi különöset – feleltem, és éreztem, hogy piroslik a fülem a szégyentől.

1. Majd ráérez, hiszen első botozását fogja kapni – felelte a társa. – Azt hiszem, itt az idő elkezdeni.

Éreztem, hogy végigfekteti fenekemen keresztben a botot, lejjebb igazítja. Megmarkoltam a deres lábait, és felemeltem a fejem. Majd megmutatom én, hogy igazi férfi hogyan tűri a botozást, láttam már középkori ihletésű videókat. Az egyik idősebb férfi még fütyörészett is közben.

A következő pillanatban megkaptam az első ütést, ami nem volt túl nagy, de én annak éreztem. Meglepetésemben jajdulni is elfelejtettem. A meglepetés ereje bennem tartotta a hangot. Az ízelítő után kisvártatva ismét lecsapott rám a bot. Fenekem megremegett, és érzületeim szerint még hosszú másodpercekig rengett, miközben az égő fájdalomtól uh-uh-uh-t lihegtem.

Nem folyamatosan kaptam az ütéseket, noha eddig bele se gondoltam, hogy úgy is lehet, gyorsabb is, nincs idő magamhoz térni az előzőből, azonnal jön a másik. Akkor még nem tudtam, hogy ők ketten minőségi munkát végeznek. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy odafigyelnek a botozott férfi rezdüléseire, kivárják, amíg egy-egy ütést kisóhajtozik, nyögdécsel, és a fenekén sorakozó ütések nyomaira is figyelnek, szépen egymás fölé és alá mérik az ütéseket, nagyjából párhuzamos vörös csíkokat hagyva a bőrön. Az ütések sem egyformák, néhány közepes nagyságú után, amikor már a férfi azt hiszi, hogy kezdi megszokni, hirtelen egy nagyobb következik, amitől ismét nagyot nyög, és lassan nyögdeli ki az ütést, ezt a két gyakorlott pribék minden esetben kivárja. Csak amikor már a fenék ismét ellazul, jelezve, hogy kész a következő ütést fogadni, és a férfi is elhalkul, ami elárulja, hogy már várja a következőt, akkor mérik ki, gondosan kiválasztva a helyét, ahol még nincs vörös csík.

Ezeket akkortájt még nem tudtam, de miután az elsőn, majd az azt követő négy alkalmon túlestem, és rövid tétovázás után hagytam magam rábeszélni a tízalkalmas kúrára, már meg tudtam figyelni ezeket a jellegzetességeket, és ekkortájt tudatosodott bennem, hogy minőségi verésben részesülök.

Az első alkalom azonban arra hivatott, hogy letörje gőgömet, dacos ellenállásomat, és a szégyent, hogy újra és újra alám vágnak, és nem tehetek ellene semmit. A hangom is cserbenhagyott, a végére már nyögni is alig tudtam, és a bot újra és újra megtalált, hogy keményen csattanjon sápadt bőrömön.

Amikor kimérték rám az utolsót, hagytak pihegni. Megkérdezték, hogy ízlett, és valóban kíváncsiak voltak a válaszomra.

1. Ugye, jó ez a bot? – kérdezte, aki már többször felkínálta a seggét ennek az eszköznek.

1. Nem is néztem volna ki belőle, hogy ennyire meggyötör – vallottam be szégyenkezve.

1. Több bottal is kaptam már, de ez sosem okozott csalódást – folytatta, hogy bátorítson.

1. Valóban, alaposan móresre lehet tanítani vele egy férfit – felelte társa, miközben lassan kioldozta szíjaimat.

1. Meghiszem azt! – helyeselt a társa. – Nem véletlenül tisztelem annyira.

1. Fel tud kelni? Büszke lehet a seggére! – dicsért. – Nem hagyta cserben. Talán nem tudja, de remekül együttmúködött a bottal. A fenék nem hazudik, valóban kedvelte ezt a botot.

1. Gondolja? – szuszogtam kényesen, mert húzódott a bőröm. – Még kicsit maradnék.

1. Feküdjön csak, hiszen első verését kapta, és ahhoz képes elég jól bírta. Nem hisztizett feleslegesen. Várjon, kap egy serkentőt!

folyt. köv.