Gőgösen 1/4

Gőgösen 1 / 4.

(Kitalált történet, fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Az ember időről időre feledtetni akarja a hétköznapok szürkeségét, ezért filmeket néz. A romantikus alkotások átmenetileg lekötik, aztán félretolja őket, jöhet valami thriller, egy hidegrázós, misztikus alkotás, kis történelmi kitérő, ami egyik jelenetével arra tereli a magamfajta férfiembert, hogy igazi, akciódús S/M filmet keressen. Kezdődhet a böngészés, ezer produkciót áttekerhet az ember, amíg talál egy kedvére valót. Ha addig el nem unja, vagy feladja a keresést. Mert nem mindig talál olyat, ami ízlésének megfelelő, és olyankor be kell érnie egy kevésbé figyelmet érdemlő alkotással.

Így történt, hogy a történelmi film deres jelenete után, amelyben egy vándorlegényt páholtak el valamikor a 16. század táján, keresni kezdtem hasonlót, de egyre kevésbé találtam. Még ha a rövid filmben deresre tessékeltek is valakit, az általában fiatal, izmos férfi volt, márpedig az idősebb korosztálytól sem lehet idegen ez a fajta büntetés.

Negyvenes éveim végén már egyre kevesebb reményt fűztem ahhoz, hogy megvalósíthatom ilyen jellegű vágyaimat, hiszen feleennyi idős koromban kellett volna elkezdeni a bőröm szoktatását, egy ilyen korú kezdőt már megmosolyognak a profi pribékek. Ráadásul hol volt az én majd’ fél évszázados testem a friss, ruganyos huszonévesekétől, akik ezekben a videókban a deresen várták sorsukat? Bizony, az évek alatt felszaladt pár kiló, talán huszonöt kilóval is több voltam a versenysúlyomnál.

A rövid S/M videók csak ideig-óráig lendítettek túl ilyen vágyaimon, mármint, hogy magam is kipróbáljam, milyen a bot másik végén lenni. Csak addig tartottak, míg felajzva érzékeimet, maszturbáltam, de miután jóleső ernyedtséggel átadtam magam az élvezet hullámainak, magamhoz térve már érdektelenné vált a rövid S/M videó. Egyet sem néztem meg újra.

Itt tartottam, amikor egy szép napon felkeltette egy hirdetés a figyelmemet. Az egzotikus országból érkezett sarlatán ősi gyógymódokat kínált többféle nyavalyára. Először félredobtam az újságot. Engem már nem lehetett megvezetni, a pénzemet kicsalni efféle hókuszpókusszal. De azután újra tűnődve kézbe vettem a napilapot, tekintetemmel újra megkerestem a hirdetést.

Így néhány nappal később már a kuruzsló fogadószobájában vártam, hogy hátha segít gondomon. A férfi közel velem egykorúnak látszott, és hamar rájött, hogy nem a gyógyteái, kencéi vonzottak be, egészen más természetű problémáim megoldását várom tőle. Néhány mondat után már kendőzetlenül tért a tárgyra:

1. Uram, az ókortól egészen az újkorig tisztában voltak a pálca gyógyító erejével, széles körben alkalmazták. Csak a modern korunk utasítja el, noha a hatása változatlan erővel bír. Számos eszköz segíti a kiegyensúlyozott életvitelre való visszatérést, ha valami miatt elbizonytalanodik a páciens. Van tapasztalata a veréssel?

1. Voltaképpen… – megdörzsöltem állam, a borosta sercegtetése az utóbbi időben idegesítő szokásommá vált.

1. Tehát nincs – foglalta össze, amikor látta, hogy hiába várja, hogy folytatom a megkezdett mondatot. – Sohasem kapott verést? Ifjonti éveiben sem?

1. Nem – ráztam a fejem, és nem tudtam a szemébe nézni.

1. Sohasem késő elkezdeni – biztatott. – Meglátja, mennyivel jobban fogja érezni magát a bőrében, ha bemutatják a pálcának, szíjnak, botnak.

1. Szintén tapasztalja a jótékony hatásokat? – a kérdés kikívánkozott belőlem.

Megrebbent a tekintete, de válaszolt:

1. Voltaképpen a másik oldalt képviselem, magam szoktam móresre tanítani az olyan férfiakat, mint ön. De hogy ne felejtsem el, hogy milyen érzés pálcát kóstolni, évente néhány alkalommal magam is deresre hasalok.

1. Mit gondol? Alkalmas lennék rá, hogy kipróbáljam? Hogy elkezdjem? Hogy…

1. Pontosan értem a kérdését. Miért ne lenne alkalmas? A súlyfelesleg ezt nem befolyásolja, ha az egészségi állapota nem zárja ki, akkor miért ne? Arra azonban számítson, hogy verés előtt vagy közben, de akár utána is kaphat kellemetlen megjegyzéseket arra vonatkozóan, hogy miért hanyagolta el a fenekét, miért várt eddig, hogy megpálcázzák.

1. Egészségileg rendben vagyok – bizonykodtam.

Nem is túloztam, az elmúlt hónapokban túlestem egy alapos kivizsgáláson, és néhány kisebb, jelentéktelen eltérésen kívül nem találtak semmit. Még csak gyógyszert sem írtak fel.

1. Rendben. Mikor szeretné elkezdeni? Figyelmeztetem, egyetlen alkalom nem lesz elég, hogy be legyen törve. Figyelmébe ajánlom a tucatnyi alkalmast, a tíz alkalmast, ám ha gyávább, akkor be kell érnie az öt alkalmas kúrával. Ezek bármelyike alkalmas arra, hogy bevezesse önt a pálcázás világába.

1. Minél előbb szeretnék túlesni az első alkalmon.

1. Javaslom akkor az öt alkalmast. A verésekre havonta egy alkalommal fog sor kerülni, meghatározott napon. Az időpontokat le tudjuk most egyeztetni, a helyszínt utána fogom közölni.

1. Maga fog verni? – tettem fel az utolsó kérdést, miután egyeztettük az időpontokat.
2. Nem – mosolyodott el, talán másodízben. – Nekem már megvan a pácienslistám, akik hozzám járnak, de ha üresedés lesz, akkor felveszem a listára, és előbb-utóbb bekerülhet.

Felállt, előjött íróasztala mögül, és kezet nyújtott.

1. Akkor holnap várjuk, itt a cím – egy névjegykártyát adott a kezembe, melyen egy külvárosi utca neve szerepelt.

1. Köszönöm – vettem el zavartan.

1. Könnyű ételeket egyen, maximum egy pohár vörösbort a vacsora mellé, holnap pedig beöntést fog kapni az első alkalom előtt. Óvintézkedés.

Nagyot nyeltem, és bizonytalanul bólintottam. Valóban akarom én ezt?

Hogy mi volt a legnehezebb? Legyőzni gőgös természetemet, és ez nem ment automatikusan. Egy nagy cég mindenható uraként, tulajdonosaként megszoktam, hogy hajbókolnak előttem, hogy parancsaimat lesik, és most hirtelen átkerültem a másik oldalra. Itt nekem kellett behódolnom.

A beöntés közben durva megjegyzéseket sziszegtem a két fehérköpenyes felé, akik csak a munkájukat végezték. Nem is maradt el a hatása, bár ez csak később tudatosodott bennem. Meg voltam győződve, hogy leheletnyi síkosító kenőcsöt használtak, mielőtt felnyomták a szereléket belém. Miután a kezükre adtam magam, le kellett teljesen vetkőznöm, és egy hátul teljesen nyitott, fehér köpenyfélében kellett a vizsgálóágyra feküdnöm, melyen a viaszosvászon borítástól ragadtam, hiszen megizzasztott a procedúra. Meg voltam győződve arról, hogy ennél rosszabb már nem történhet velem. Mekkorát tévedtem!

Nem vehettem vissza ruháimat, mert így, ebben a hátul teljesen nyitott, vékony köpenyfélében kísértek át a folyosón abba a helyiségbe, ahol a szerződés szerint megkapom első pálcázásomat. Időm se volt tétovázni, amikor belöktek egy ajtón, amely nyomban becsukódott mögöttem.

Arrogáns természetem nyomban előtört, meg akartam mondani nekik, hogy kit lökdössenek, de mögöttem már nem állt senki, csak a hideg, fémborítású ajtót láttam, mely a folyosóra vezetett. Talán még elmenekülhettem volna.

Lassan, bátortalanul néztem körül a közepes nagyságú teremben, mely kínosan tiszta volt, fehér, mennyezetig csempézett fallal, törtfehér járólap kockákkal, közepén igényesen kialakított deressel, amely sokkal modernebb külsejű volt, mint az a négy lábon álló szál deszka, amit eddig az S/M filmekben láttam. Ez csiszolt, lakkozott fából készült, széles szíjak hivatottak arra, hogy leszorítsák a delikvenst bokában, csuklóban és deréktájon, és ekkor még nem tűnt fel, de középtájon feldomborodott.

Két férfi állt mellette, a sok fehérség után ők már fekete ruhában, álarccal szemükön. Korukat harmincas éveik elejére tettem volna, de most nem ezzel foglalkoztam. Felháborodva indítottam:

1. Látták? Lökdöstek! Tudják, ki vagyok én?!

folyt. köv.