Vers az erotikus hazugságról.

Szavam tagad, de a testem enged

Mondtam, hogy nem kell. De csak a szám tagadott még,

szemem a padlóra nézett,

és a kezem már a szíjad után matatott lent.

Kérdezted újra: „Te ezt akarod?” – csak a hangod

dőlt rám, mint súly, amit bírok.

Térdem alá simult akkor a parancs – hangtalan.

Nem voltam őszinte, de túl igaz lett a válasz.

Hazudtam: „Nem, nem kívánom.”

Miközben feszültem, ahogy csak a kényszer feszíthet.

Elhittem azt is, hogy most nem játszol erővel.

A csókod végül nem ért el –

csak a tenyér, és a rend, amit rám szabtál este.

Mind, amit adtam, tagadásban született meg.

„Nem akarom” – s közben reszket

combom alatt a gyönyör, mint megnyílt tiltott ajtó.

Tudtad, hogy játszom, és játszva vezettél rajta.

Én meg csak mondtam, hogy „elég”,

de a kezem közben még feljebb húzta a combom.