-Hogyan tervez velem?-esztelen módon sietősen kérdeztem Őt. Erre már nem jött válasz. Szidtam magam, hogy hogy lehetek ilyen korlátolt. Én tűntem el mindig szó nélkül és most meg sürgetem az Úrnőt.
Folytatás itt
Az éjjeli zsebhoki után jobban aludtam és meglepetést kaptam Tőle. De nem azt kaptam amit vártam. Az átkozott egóm bevitt az erdőbe megint.
-Ennyi. Itt a vége. Hogy merészelsz így beszélni Velem az Úrnővel?
-Bocsásson meg, Úrnőm.-ez megint szarul jött ki, mert ismét felcsattant.
-Nem vagyok az Úrnőd amíg el nem nyered a kezem és Én el nem fogadlak. Megértetted?
-Igenis, Hölgyem.
-Akkor megértettük egymást, ugye?
-Igenis, Hölgyem.-húztam be fülem-farkam. De a farkamban inkább bizsergést éreztem, ami szétáramlott az egész testemben. Ezt bíztató jelnek vettem.
-Szakítok rád 20 percet.
Tényleg szakított rám 20 percet, de talán több is volt, és ezért hálás voltam a sorsnak. Újból felelevenítettük a korábbi dolgokat, tudjuk, még mindig hasonlóak a BDS-emes vágyaink. Nagyon hasonlóak és izgatóan perverzek. Jött a hétvége és elterelősött a figyelmem, csak vasárnap este, mikor TV nézés közben kezembe vettem a mobilom, akkor tudatosodott bennem, hogy már több órája nem kommunikáltunk. Gyorsan írtam ismét Neki:
-Megnyerő vagyok az Ön számára?-a válasza megint elindította a kisördögöt a lábam között.
-Mint mindig.-válaszolta.
Hú, ez jó jel. Örömködtem magamban.
-Úgy érzem kellene beszélnünk. Neked mikor jó? Ma vagy holnap?
Újabb bíztató jel.
-Inkább holnap. Köszönöm a lehetőséget amelyet kapok Öntől. Alig várom a holnapot.
Az este nyugalomban telt és a másnap este is jól kezdődött. Aztán beütött a mennykő a volt feleségem képében. Neki szokása volt, hogy bejelentés nélkül beállít hozzánk, csak úgy. Persze én tudtam, hogy ilyenkor alaposan körbevizslat, és reméli, hogy észreveszi ha valami nem kielégítő. De ilyen nem történhetett meg, mert kínosan ügyeltem rá, hogy rendben és tisztaságban éljek a lányommal. A harmónia kettőnk között különösen fontos volt a számomra. Annyira kibillentett az esti rutinomból, hogy teljesen elfeledkeztem az Úrnővel való csevegésről.
Folyt. Köv.
Hozzászólások (0)