Levelek A.-nak 2.

Meditatív nézni a mellkasod, ahogy emelkedik és süllyed minden lélegzetvételre. Beszív, kifúj, beszív, kifúj. Gyakorlottan lélegzel, nem csupán önkéntelen reflexként, hanem tudatosan. Számolod a másodperceket, hosszabban tartod bent, és lassan fújod ki. Mint, akik pánikrohamot kapnak, te is a szívverésed próbod lelassítani.

Az adrenalin szétáradt az ereidben, a pupillád tág. Egy pillanatra lehúnyod a szemed és utána rám nézel.

- Szép vagy az András kereszten... - búgom feléd, és valóban így gondolom. Izmos tested megfeszül, súlyos és vastag karjaid kifeszítve. A hasad kockáik végigfut a körmöm. Megfeszülsz, várod, hogy karmoljalak, de nem teszem. Csak fel le cirógatom a bőröd, eleingatlak vele. Csak amikor nem számítasz rá, akkor szalad fel a kezem a mellbimbódig és megcsípem. Milyen éles fájdalom egy ilyen kis testrészben, ugye?

Kedvesen kuncogok, szeretem bejárni a tested mielőtt nekilátok az igazi alkotásnak.

Ma karmolászni van kedvem, élesre reszelt körmeim a bordábda mártom és végighúzok a csípődig. Vergődsz, de csak, mert tudod, hogy szeretem.

Csábítóan a szemedbe nézek, megnyalom az ajkam és térdre ereszkedem. Gonosz vigyor ül ki a számra, a körmeimmel végigszántok a combjaidon, erősen és többször, felsértem a bőrt és te már vonyítassz.

Megmarkolom a heréid és megszorítom... hirtelen odatódul a véred. Aztán a körmeim a farkad feletti érzékeny részbe szúrom, élvezem ahogy kapkodod a levegőt, hátravetett fejjel nevetek.

Minden végtagod végig fogom csíkozni, a karmaim vöröses, horzsoláshoz hasonló nyomot hagynak... a combod egy részén még vér is fakad... végighúzom rajra az ujjam és lenyalom. Ellépek tőled, hagyom, hogy feldolgozd a fájdalmat. Gyertyát gyújtok és látom, hogy a szemedben félelem villan.

-Nem volt elég, Úrnőm?

Nem válaszolok csak újra hozzád közelítek, immáron kezemben a gyertyával. Hagyom, hogy a viasz megolvadjon a kis tégelyben. Megsimítom az arcod, az ujjaim az ajkad érintik, próbálod bekapni, de nem hagyom. Morogsz, tudom, hogy már túl akarsz lenni rajra.

Megadom neked a megkönnyebbülést. Elfújom a gyertyát, a megolvadt viaszt pedig gyorsan végigcsöpögtetem a karmolásokon. Gyönyörű fehér, pillanatok alatt keményre szárad. Ligehsz, zihálsz és nyögsz. Ezt csókolom ki azonnal a szádból és míg mindent magamba nem szívtam abba sem hagyom.

A fejed előrehanyatlik aztán.

-Elégedett?

-Igen, ügyes voltál. - mondom és eloldozlak a keresztről.

A lábaim elé esel és megcsókolod azokat.

-Köszönöm... - búgod a bőrömbe és válaszként én csak megsimogatom a fejed.

folyt.köv.