Úrnőm szolgálata – 5. rész: A végső odaadás

A fürdés után Úrnőm egy törölközőt dobott felém, de csak egyetlen szót mondott:

– Kövess.

A nedves lépések nyoma ott maradt utánunk a padlón, mint egy emlék az iménti gyönyörről. A hálószoba sötétje már más fényt kapott: a függönyön beszűrődő reggeli napsugár narancsszínű árnyékot vetett a falra. A friss ágyneműt gondosan eligazította, középen ott várt négy selyemkötél – készen a rám szabott rituáléra.

Megálltam előtte, meztelenül, nyitottan.

– Feküdj.

Engedelmeskedtem. Először a csuklóim kerültek a fejem fölé, majd a bokáim is szétnyíltan az ágy sarkaiba. A selyem kellemesen feszítette meg a bőröm, a mozdulatlanság nem félelem volt – hanem bizalom. Úrnőm a testem minden porcikáját ismerte, és pontosan tudta, mikor, hogyan és mivel érintsen meg, hogy a vágy ne csituljon, csak fokozódjon.

Felém hajolt, meztelen mellei a mellkasomhoz értek, nyaka illatától már csak a lélegzetem is gyorsult.

– Ma nem csak nézni foglak – súgta. – Használni foglak.

A testével rám ült, lassan, érzéki mozdulattal. A pillanat, amikor teljesen körülölelt, szinte szentség volt: nem csak fizikai beteljesülés, hanem egyfajta alázatos gyönyör. A teste minden mozdulatával irányított, nézett, figyelt. Nem sietett. A tekintetünk összefonódott, miközben a teste újra és újra elnyelt. Minden ritmusában benne volt a hatalom, minden sóhajában a szabadságom.

A keze a számhoz ért, és én tudtam, mit vár. Nyalnom kellett, engedelmesen, vágyakozva, ahogy ő irányította. Ez nem csak egy játék volt – ez volt a jutalom, a bizalom, a mély egység, ahol én adtam, és ő vett… de végül együtt oldódtunk fel benne.

A mozdulatok felgyorsultak, a teste remegett fölöttem, én pedig feszítve, kiszolgáltatva vártam a pillanatot, amikor ő eléri a csúcsot. És ahogy elélvezett, úgy vitt magával – hang nélkül, de minden porcikámban beleolvadva az élménybe.

Percekig nem mozdult. Csak feküdt rajtam, míg a kötél még mindig fogva tartott.

Aztán halkan megszólalt:

– Most már tényleg az enyém vagy.

És én csak bólintottam. Mert abban a pillanatban nem volt más világ – csak Ő.

folyt.köv.