Égszínkék. Első rész.

Ez a nap se volt semmivel sem másabb mint a többi, de legalább esett az eső. Szeretem az esőt. Szeretek ilyenkor begubózni, el merülni egy képzeletbeli világban, amit egy könyv biztosít. Vártam nagyon, hogy haza érjek munkából. A buszmegállóban állva vártam a buszt és néztem ki a fejemből.

Hirtelen egy illat csapott meg. Erőteljes illat volt, férfias, édeskés, leheletnyi harsány fűszerrel. Mámorító volt. Felkaptam a fejem és körül néztem. Pont akkor haladt el előttem egy férfi, sietett, telefonon beszélt. Ahogyan el haladt előttem, az illata még jobban megcsapott. Be csuktam a szemeim és az illat mámorába merültem. Szerintem pár pillanatig el tartott a merülés, aztán hirtelen magamhoz tértem és körül néztem. A férfit kerestem. Észre vettem, hogy nem messze, egy autó pont akkor indult el, és a férfi benne ült. Végig néztem ahogyan elhaladt elöttem. Ahogy néztem az autó után, valamilyen megmagyarázhatatlan hiányérzet kerített hatalmába. Szomorúnak éreztem magam. Le hajtottam a fejem, hogy újra elmerengjek, de egy pénztárcát vettem észre a földön. Fel vettem és bele néztem, iratok után kutatva.

Hát, ma sem lesz olvasás, gondoltam magamban, a címet keresve. És el indultam vissza adni a pénztárcát a tulajdonosának. Nem volt messze, így nem esett éppenséggel annyira nehezemre. Oda értem a címre ami a pénztárcában volt, és becsöngettem. Kis idő múlva ajtót nyitottak. Mikor felnéztem, egy szigorú és határozott tekintetű férfi méregetett épp, és újra megcsapott az a mámoros illat. Újra magával ragadott az illat, és azok az égszínkék szemek, lefagytam. A pénztárcát szorítottam a kezemben, de a hangom el akadt, testem megfeszült és libabőrös lettem. Azok a szemek annyira parancsolóan néztek rám, hogy minden bátorságom és önbizalmam tova szállt. Egy apró kis mosolyt láttam a férfi arcán felcsillanni. Az a mosoly olyan volt, hogy akkor abban a pillanatban, csak arra tudtam gondolni, hogy minden vágyam ezt a mosolyt minden nap látni. Remegni kezdtem.

Erőt véve magamon, át nyújtottam a pénztárcát és csak annyit mondtam, hogy a földön találtam, vissza hoztam, és végig a földet bámultam. Majd miután átadtam a tárcát, sarkon fordultam és elindultam hazafelé. A férfi egy szót sem szólt, de éreztem a tekintetét rajtam, ahogy távolodtam tőle...

folyt.köv.