Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Csapdában - 1.rész

Törölt felhasználó
2008. 12. 29. 09:20 | Megjelent: 757x
Csapdában

A megvilágosodás éjszakája volt ez. Megvilágosodtam. Nem egyszerre, vagy hirtelen, hanem több apró megvilágosodás vezetett el, a felismeréshez. A felismerés maga sem volt korszakalkotó újdonság. Sokkal inkább beletörődés. Megnyugvás. A végzet elfogadása.
Ahogy ott feküdtem a kínpadra szíjazva, a saját véremben, izzadságomban és vizeletemben fetrengve, kezdtem megérteni, és beletörődni, hogy az életem véget ért. Legalábbis abban a formában, ahogyan eddig éltem. Az is átsuhant az agyamon, hogy én tehetek róla. Azért jutottam idáig, mert nem harcoltam elég vehemensen. Ez nem remény, vagy tisztelet párlata volt, csupán a belső dekadencia, melyet exponenciálisan növelt a tudat alatti vágy. A vágy, ami egész mostanáig bennem volt, de csak most, eme sötét órán ébredtem rá, hogy létezik.
A hangszigetelt szoba ajtaján lévő precíz, mégis masszív zár halk kattanással jelezte, hogy Úrnőm visszatér hozzám. Félelem, rettegés és újonnan felismert vágy mart belém, és tudtam, hogy az éjszakának még nincs vége. Sztoikus nyugalommal, beletörődve tűrtem a sors eme fricskáját.
Ahogy az ajtó észveszejtő lassúsággal nyílt, elcsigázott képzeletem a messzi múltba repített.
Nem voltam ám mindig ilyen…

A történetem 8 éve kezdődött. Akkor 24 éves voltam. Az egyetem utolsó évét tapostam. Ekkor jöttem össze egy lánnyal, aki előtte 4 évig volt évfolyamtársam. Zsuzsinak hívták. Aranyos volt. 170 centi magas, hosszú barna haj, barna szemek, tökéletes, karcsú alak, bombajó seggek, és világbajnok cickók. Egy tipikus lerészegedős egyetemi bulin jöttünk össze. Jól kijöttünk az ágyban és azon kívül is. Bár már akkor is, néha elég agresszív tudott lenni, de igyekezetem nem tudomásul venni ezeket az időszakokat. Én abban az évben lediplomáztam, Zsuzsit elkaszálták az egyik utolsó vizsgán. Ő még maradt egy évet.
Az egyetem után rögtön dolgozni kezdtem az egyik legnevesebb ügyvédi irodánál.
Eleinte nem túl komoly munkákat kaptam, de a fizetésemre nem panaszkodhattam már akkor sem. Az első pár havi fizetésemből összedobtunk egy kis lakásra való hitel önrészét, és összeköltöztünk.
Életem legboldogabb egy éve volt.
Egy év elteltével Zsú is lediplomázott, és munkába állt. Addigra én már team-leader voltam az egyik osztályunkon. A fizetésem alaposan megnőtt, de ezzel együtt az elvégzendő teendőim is megszaporodtak. Napi 12-14 órát dolgoztam, ami nagyon megviselt. Egyetlen támaszom Zsú volt. Boldogok voltunk bár szexuális téren egyre több problémánk volt. A munkám miatt annyira fáradt voltam, hogy egy héten jó, ha egyszer szeretkeztünk. Pedig az én csillagom mindent megtett. Szopta a faszomat, a lábujjamat, nyalogatta a heréimet, de néha már ez sem segített.
Bár láttam rajta, hogy megviseli a dolog hősiesen viselte. Gondolom sokat maszturbált abban az időben. De nem panaszkodott.
Újabb egy év telt el, és osztályvezetővé küzdöttem fel magam a cégben. Ez sok előnnyel járt. A fizetésemelés, és a rám nehezedő nyomás csökkenése határozottan sokat dobott a közérzetemen. Szexuális életünk kezdett helyrebillenni, és mindketten rózsaszín ködben úsztunk. Pénz dögivel, szabad hétvégék, akár évi két egzotikus nyaralásra is jutott időnk.
Karácsonykor a Seychelle szigetekre utaztunk. Itt kértem meg Zsú kezét. Azonnal igent mondott. Óriási szeretkezéssel ünnepeltük meg. Aznap éjszaka bár nem ittam, mégis úgy éreztem, hogy megrészegülök. A lány még mindig tökéletes alakja, kebleinek formája, popsija, mindene olyan magával ragadóan tökéletes volt, mint az első éjszakán.
Márciusra tűztük ki az esküvőt. Minden tökéletesen ment. Mint egy álomban. A házasságunk fél évig tökéletes, harmonikus, és kielégítő volt.
Ám mint minden, ez sem tartott örökké. Az év végére Zsú is lejutott oda, hogy többet dolgozott, mint amennyit itthon volt. Az ő fizetése is radikálisan emelkedett. De most ő volt az, akinek nem maradt egy cseppnyi ideje sem. Akár hányszor szeretkezni akartam vele, elutasított. Nyűgös volt, fáradt, vagy ideges. Igyekeztem türelemmel viselni a dolgokat. Karácsony környékén abban a pár napban, amíg otthon volt, megbeszéltük, hogy veszünk egy új házat. Ezt a lakást már kinőttük. Már ami az igényeinket illeti. A Rózsadombon vettünk egy villát 130 millióért. 50% önrészre. Nos a tágas luxuslakás bár eleinte álomnak tűnt, később rémálommá vált. A berendezés nagyrészt rám hárult, Zsú alig volt otthon. Szinte csak aludni járt haza. Én pedig már nagyon nem bírtam magammal, így callgirl-ök szolgáltatásait vettem igénybe. Eleinte csak 1-2-szer egy hónapban. Diszkréten. És szigorúan csak szükségleti alapon. Öt évvel munkába állásom után én lette a cég történetének legfiatalabb aligazgató-helyettese. Az életem kényelmessé vált hirtelen. A fizetésemből havonta vehettem volna egy autót, havi szinten, ha 20-22 órát dolgoztam, minden mást el tudtam intézni interneten és telefonon keresztül. Saját irodát kaptam, titkárnővel.
És itt tört meg a jég. Fiatal, kicsit naiv titkárnő, aki beleszeret a főnökébe. Tipikus eset. Az már kevésbé tipikus, hogy a főnök van annyira buta, hogy vad romantikus kapcsolatba kezd a titkárnőjével.

Az ember óvatlanná válik. Parfümillat, rúzsfoltok, „konferenciák”. Persze hogy Zsú átlátott a szitán. Óriási botrányok, több órás üvöltözések. Kompromisszum született. Zsú otthagyta a munkáját, hogy velem lehessen, én elhagytam a szeretőmet. Az új titkárnőm egy kivénhedt, feminista bányarém volt. Ám az élet sosem egyszerű. A sebek nehezen gyógyulnak, és néha a gyógyírt egy másik nő karjaiban kerestem. Többnyire profik értő karjaiban. Nincs kockázat nincs bonyodalom. Be kell vallani a prostik csodálatosak. És veszélyesek.
Olyasmiket tanul az ember, aminek könnyen a rabja lesz. Mélytorok, anális szex. Teljesen belezúgtam. Otthon is megpróbáltam rávenni Zsú-t, de mint korábban mindig, nemet mondott. Perverz állatságnak tartotta.
Így hát maradtak a prostik. És a barátnők…
Ha az ember 30 millás kocsival közlekedik, drága ruhákat visel, és mellé még jóképű is… hát ragadnak rá a nők. Fiatal, csinos nők.
És ha az ember sok fiatal nővel kezd, előbb utóbb lebukik. Másodszorra.
A szokásos hiszti hegyek. Én elég erőszakosan kijelentettem, hogy itthon nem kapom meg, amit akarok. Nagyon heves vitáink voltak.
És életemben elsőször megütöttem őt. Nagyon. Erre vérző ajkakkal ordibált rám szörnyű dolgokat. A pofont ujjbab követte, majd elszégyelltem magam. Ám mikor ismét hevesen nekem támadt, ismét megütöttem. Ezúttal olyan durván, hogy szinte elájult. A földre esett, sírt, és én meg akartam vígasztalni. Ellökött magáról. Én csak erősködtem, ő meg tiltakozott. Hevesen próbált ellökni magáról, mégis olyan gyenge volt. Ami azután történt nyugodtan hívhatjuk „házasságon belüli erőszaknak” (4-től 6évig terjedő letöltendő) ha szakszerű akarok maradni. Megerőszakoltam. Análisan is. Mikor tiltakozott csak pár jól irányzott ütéssel feleltem. Az aktus végén a feleségemnek már csak sírni maradt ereje. Mikor a végbelébe élveztem, lehiggadtam, és kékre-zöldre vert testére néztem… nos, csak akkor fogtam fel, hogy mit is tettem.
Átmentem a szomszéd szobába, és tépelődve hallgattam, Zsú egyre halkuló zokogását. Úgy fél óra telt el, mire elhatároztam, hogy feladom magam. Tisztában voltam vele, hogy ez börtönt, és a karrierem végét jelenti. A telefonhoz sétálva a 112-t hívtam, és a rendőrséget kértem. Az ügyeletes tiszt jelentkezésekor, közöltem, hogy családon belüli erőszakot jelentenék be.
A szoba másik végén tágra nyílt az ajtó, és Zsú jelent meg rajta. Véres felpuffadt arcán olyan erő, lenézés, határozottság, és dac rajzolódott ki, hogy nem hittem a szememnek.
-Tedd le a kagylót! – mondta, de olyan parancsoló erő volt szavaiban, hogy ösztönösen engedelmeskedtem, mint akit megbabonáztak.
- Nem fogsz börtönbe menni. Megmondom mi lesz – folytatta parancsoló hangon – most elmész itthonról. Egy szállodában töltesz pár hetet. Átgondolom a dolgainkat. Ha úgy érzem, hogy túl vagyok ezen, beszélünk. Addig ne gyere haza. – mondta.
Egyetlen szó nélkül vettem a zakómat, beültem a Mercedes SL-be, és elhajtottam a Continentalba. Kivettem egy lakosztályt.
Másnap elég gyűrötten mentem dolgozni. Legszívesebben szabadságot vettem volna ki, de egy fontos ügy közepén voltunk. A 2 órás stratégiai megbeszélés kínszenvedés volt, és alig jutott el a tudatomig bármi.
A megbeszélés végén az aligazgató közölte, hogy ramatyul vagyok, hétvégén pihenjek.
Délután vettem pár öltönyt, hogy dolgozni tudjak, és egy óriási csokor virágot küldtem Zsúnak. Este fel is hívtam, de elég parancsoló hangon közölte, hogy most nem akar velem beszélni. Ne is hívjam, majd ő jelentkezik.
Nem bírtam várni, egy hét múlva felhívtam. Bár most nem rázott le, így sem beszéltünk túl sokat. Megnyugtatott, hogy jól van. Kérte, hogy ne hívjam többet.
Végül 2 hét múlva hívott. A hívószámkijelzőn megpillantott név hatására pulzusom az egekbe szökött.
Kedves volt. Vacsorára hívott. A vacsoránál tudatosult bennem mennyire megváltozott. Szerencsére egyetlen sebhely sem maradt az arcán, szebb volt, mint valaha. Kedves volt, mégis hűvös, távolságtartó.
Elmondta, hogy ha akarok, visszaköltözhetek. Kompromisszumot ajánlott. A házasságunk folytatódhat, visszaköltözhetek, dolgozhatok, ő otthon marad, vezeti a háztartást, és mindent megtesz, hogy szexuálisan kielégítsen. Cserébe megesketett, hogy SOHA, DE SOHA nem csalom meg senkivel.
Megesküdtem.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.